Zizeg a természet, ontja fényét a nap..
Rövidülnek az éjjelek..
Visszatérnek a madarak..
Színes ruhát ölt a természet..
Virágoznak a fák, zöldül a fű..
Vidáman ciripelnek a tücskök..
S lám.. egyik harmatos reggelen..
Megpillantom, mindenki kedvencét..
Amint épp egy harmatos levélkén..
Pihenteti csöppnyi szárnyait..
Egy édes apró ..
Hét pettyes katicabogár...
Itt a tavasz, hisz jelképe már itt maradt..
Láthatjuk mindennap édesen mászni..
Azokat az édes katicabogarakat.
Óvjuk őket, ha betévednek..
Kicsinyke ablakunkon át..
S megpihennek újra és újra..
Virágaink szárnyain.
Velünk együtt élnek, s örülnek a létnek..
Az édesen sugárzó nap melege, simogatva minket..
Felszárítja harmatos picinyke szárnyaikat.
Ha vége a nyárnak..
Röpülhessenek tovább,
téli nyugalomra hajtani kicsinyke fejecskéjüket.
Van náluk édesebb lény?
Nem hiszem, hisz oly kedvesek nekünk,
ezek a picinyke katicabogárkák