Exkluzív interjú Marsi Laurával, a Rém Rendes család Bándi Diájával!

-          Ez az első TV szereplésed?

-          Szerepeltem már reklámokban, de ilyen komolyabb szerepem ez az első. Én inkább színházi vagyok… A színház az életem.

-          A színházban milyen szerepeket játszol? Volt már ilyen kis buta libácska szereped?

-          Nem, nem volt, és remélem nem fognak emiatt beskatulyázni.

-          A castingra Te jelentkeztél, vagy behívtak, vagy esetleg válogatás nélkül megkaptad a szerepet?

-          Behívtak, és az volt az érdekes, hogy sok osztálytársamat is behívták, de csak én tudtam, hogy erre a szerepre kell felkészülnöm. Tehát ameddig a többiek csak kaptak egy szöveget, nekem elmondták, hogy Kelly, vagyis Dia szerepére keresnek valakit.

-          Nyilatkoztad, hogy Dia és közted kilóméteres különbség van. Ez szerinted rossz?

-          Hát nem igazán, szerintem az a jó, hogy az a karakter nem én vagyok, akit alakítok. Tehát ha nagyon hasonlítanék Diára, akkor nem lenne benne semmi extra…

-          Hol tanulsz most?

-          Én most a Táncművészeti Egyetemre járok.

-          Volt olyan poén a forgatás alatt, amit eleinte nem nagyon értettél, vagy amit furcsáltál?

-          Nem volt, amit nem értettem, mert a forgatás előtt leülünk egy asztalhoz, és felolvassuk egymásnak a szöveget, tehát már ott eldőlnek a humoros részek. Olyan viszont volt, hogy nem értettem valamit. Például amikor bevágják a nevetés effektet, akkor számomra olyan hosszú időnek tűnik az a pár másodperc, de most hogy láttam a teljes verziót, még talán rövid is a röhögés szünet :)

-          Tehát most látod először a kész epizódot?

-          Igen… Igen, bár részleteket már láttam, a teljes epizódot most látom először.

-          Megismernek már az utcán az emberek, vagy (még) nem?

-          Igen! Hiszen együtt utazom a plakátokkal, emlékszem, egyszer a buszmegállóban álltam, és egy srác, ránézett a plakátra, majd rám, és rám mosolygott. Gondolhatta, hogy „Jééé, ez ő!”.

Kocsis András

2006. október 13.