díszkutat, 1438-1444 között a nápolyi építész, Onofrio di Giordano della Cava építette. Ő volt egyébként a városi vízellátás megtervezésének felelőse is. A csodálatos tizenhat szögű kút, (mely a Dubrovačka-folyóból veszi a vizet) valaha kétszintes volt, de a kút egykoron igen díszes kupolája, elpusztult az 1667-es földrengésben. A kúttól jobbra, az egykori Szent Klára-kolostor, ma irodáknak, kiállításoknak és éttermeknek otthont adó épülete áll, bal oldalán pedig a városfalak feljáratát, a Szent Megváltó-templomot és a ferencesek kolostorát találjuk.

A városfal és a Ferences-rendi kolostor közé ékelődik a Szent Megváltó-templom (Sv.Spas), melynek homlokzata, a velencei-dalmát reneszánsz építészet jó példája. Ez a stílus, az 1520-as földrengést követően alakult ki, Anrijic' korčulai mester, egy szerencsés kimenetelű földrengés után, hálaadásként építette. A gótikus-reneszánsz templomot az osztrák időkben - kegyeletsértő módon - sóraktárnak használták.

Ferences-templom és kolostor építését 1317-ben kezdték meg, de csak a következő évszázadban fejezték be. Az 1667-es földrengést követően szinte teljesen újjá kellett építeni. Eredeti gótikus szépségére, csak a kapubejárat és a felette lévő lunettában (félköríves ablak) lévő, 1498-ból származó Pieta' (keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária, képzőművészeti ábrázolása) utal. A templombelső barokkos díszei között megbújik, a 15. századi márvány szószék, és a főoltártól jobbra eső Bunič-kápolna, mely 1472-ben épült, és épségben átvészelte a nagy földrengést. A kolostor kerengőjét, (melynek közepén egy 15. századi kút áll) 1317-ben későromán stílusban Miha Brajkov építette. A szépen kifaragott 120 oszloppár között találjuk a kolostor múzeumát. A Múzeum páratlanul gazdag anyaga között, a világ egyik legelső patikájának (Stara Ljekarna, a 14. század végén alapították) berendezését, (ahol lepárlókészülékek, mozsarak, mérőeszközök és csodálatos, díszített tárolóedények láthatók a régi polcokon), régi könyveket, festményeket, hímzéseket, és nemesfém dísztárgyakat találunk. A kincsek között találjuk, Szent László királyunk jobbját tartalmazó aranyozott ereklyetartót, melyen latin nyelvű felirat hirdeti, hogy ez Szent László, a magyarok mártír királyának keze. Egy másik ereklyetartó, a város védőszentjének, Szent Balázsnak csontját tartalmazza.  

Sétáljunk végig a Placán! Az évszázadok itt is fényesre csiszolták a köveket. Kétoldalt mértani rendben utcácskák sorakoznak, (ma forgalmas bárok és kávéházak szegélyezik) melyek közül a bal oldaliak lépcsős sikátorokba torkollva emelkednek a hegy felé. Egyikükben, a ®idi oskában kis zsinagóga bújik meg. A zsinagóga a 15. század második felében épült. Egyike a legidősebb európai zsidó imaházaknak. 17.századi berendezése mintha barokk hatásokat is mutatna.

A Placa nyugati végében áll a dubrovnikiak politikai és gazdasági életének központjában a Loggia (Loľa) téren lévő Orlando- (Roland) oszlop, melyet Antonio Ragusino, szobrászmester készített 1418-ban, s mely a város függetlenségének jelképe. Talpazatáról hirdették ki a városi dekrétumokat (végzés, határozat), de szégyenoszlopként is használták, ide kötve ki a megvetendő bűnösöket. A lovag jobbjában lévő kard hossza, (51,2 cm) mértékegységül szolgált. Az oszlop mögött áll a város védőszentjének, Szent Balázsnak temploma.

 Szent Balázs-templom 1706-1714 között Marino Gropelli tervei alapján épült. Helyén korábban egy 14. századi templom állt, amely a földrengésben és a pár évre rá kitört tűzvészben pusztult el. A háromhajós, barokk építmény legféltettebb kincse, a főoltáron álló Szent Balázs ezüstszobor. A kezében (mint általában a városban fellelhető Szent Balázs szobrok), Dubrovnik városát tartja. A szobor a 15. században készült, és még a régi elpusztult templomból maradt ránk. Szent Balázs egykor egy Stojka nevű raguzai papnak jelent meg álmában, és figyelmeztette őt a velenceiek támadására. A város tehát felkészülten várta, s visszaverte az ellenséget. Azóta minden bástyát és kaput a városvédő szent szobrával ékesítenek, összesen 17 Szent Balázs szobor áll Dubrovnik terein. A templomtól balra a Kis Onofrio-kutat találjuk, s a mögötte lévő mozi épületét valaha gabonaraktárként használták. A templomtól jobbra eső ház, a nagytanács hajdani palotája, ma hangulatos kávézóként várja az idelátogatókat.

A Loggia (Loľa) tér bal oldalán, a Szent Balázs-templom bejáratával szemben áll a  Sponza-palota. Az 1516-1522 között épült díszes ház, a Miličevic' testvérek tudását dicséri. Az épület földszintjén elegáns, faragott, reneszánsz loggia, első emeletén pedig gyönyörű, velencei gótikus, hármas osztatú ablak látható. Dubrovnik legdíszesebb épülete az idők során pénzverdeként, gabona lerakatként és iskolaként is működött. Ma régi dokumentumokat őriznek itt, s jelenleg levéltár működik benne. 

A  Reguzai Köztársaság politikai és adminisztratív központja évszázadokig a gótikus Rektori-palota volt. Itt székelt a Felső Tanács, itt kapott helyet a köztársaság élén álló rektor  lakosztálya (aki kizárólag a tanács engedélyével hagyhatta el az épületet), de diplomáciai gyűlésekre és hivatalos audienciákra használt termei is voltak. Továbbá, volt az épületnek saját fegyverraktára és börtöne is. Az épületet Onofrio della Cava tervezte 1435-ben, építését 1441-ben fejezték be. Az oszlopsort 1465-ben építette hozzá Michelozzo Michelozzi, s ő faragta az oszlopfőket is. A gótikus elemek Juraj Dalmatinac munkáját dicsérik. A Dubrovniki Fesztivál ideje alatt, a hangulatos belső udvarban koncerteket tartanak, és itt található a város jótevőjének, Miho Pratacnak 1638-ban készült emlékműve is. A palota termeiben a Dubrovniki Helytörténeti Múzeum (Dubrovnački Muzej) kapott helyet, amely a város történetét bútorokon, velencei és dalmát művészek festményein (látható, Paris Bordon: Vénusz és Adonisz című műve és Mihajlo Hamzic': Krisztus megkeresztelkedése), súlyokon és mértékegységeken - ezek egyike, a híres "dubrovniki rőf" - és 1305-1803 között vert érméken keresztül mutatja be. Több mint 15 000 tárgy szerepel a kiállításon, ezek dokumentálják a város legfontosabb művészeti korszakait és Reguza kereskedelmének élénkségét. Számtalan kormányzói és nemesi ruha is fellehető a kiállításon. Igen érdekesek a Reguzában született vagy élt neves személyiségek portréi. Élettörténetüket címereik és emlékérmeik mesélik el. A szomszédban áll a reneszánsz Városháza (Skupątina Opc'ine), amelyet Emilio Vecchietti tervezett 1863-ban. Az épületben találjuk a Gradska Kavan éttermet és a Városi Színházat is.

barokk Katedrálist (Velika Gospa) az 1667-es földrengés után építették a római építészek, Andrea Buffalini és Paolo Andreotti tervei alapján. (A Katedrális helyén állt - később elpusztult - templomot a legendák szerint, a Szentföldről hazatérő Oroszlánszívű Richard állítatta, hogy így adjon hálát megmeneküléséért.) A három hajót három szentély zárja le. Nyolc mellékoltárának festményeit 16-18. századi itáliai és dalmát művészek alkották. A főoltárt Tiziano; Mária menybemenetele (kb.1552) című képe díszíti. A templomban található a Katedrális kincstára (Riznica Katedrale), mely mintegy 200 darabból álló ereklye-gyülyteményéről híres, s mely a
leggazdagabb Horvátországban. Többek közt, itt található Szent István királyunk álkapcsa és fogai ezüsttartóban, valamit, Szt. Balázs 12. századi koponya ereklyéje, (mely a bizánci császári korona stílusában készült) egy Szent Kereszt pedig állítólag, Krisztus Keresztfájának darabkáit örzi. Az Ülő Máriát ábrázoló kerek festményt valószínüleg maga Rafaello festette, és annak a remekműnek a mása, ami ma Firenzében látható. A kincstárnak páratlan, aranyból készült kegytárgyűjteménye is látható, például egy aranyból és ezüstből készített kancsó és mosdó, melyek díszítése a Dubrovnik környéki állatokat és növényeket ábrázolja.

A Katedrális mellett elsétálva, eljutunk a közeli barokkos hangulatú piactérre, a Gundulic'eva poljanára, és "nyakunkba vehetjük a várost", végignézve a déli utcákat és sikátorokat. A rektorpalota mellett a régi kikötőbe sétálhatunk ki, ahol mindig nagy a nyüzsgés. A kikötőt két erőd és egy hullámtörő védi. A középkorban veszély esetén, vastag vasláncot feszítettek ki a bástyák közé, ezzel zárva le az ellenség elöl Raguza tengeri bejáratát. Bár a nagyobb kompok Gruľban kötnek ki, itt is hajóra szállhatunk, ha a közeli Lokrum-szigetre vagyunk kíváncsiak. A kikötő jobb oldalát a Szent János-erőd őrzi.

A Szent János-erőd felső részében a Tengerészeti Múzeum (Pomorski Muzej) kapott helyet, ahol Dubrovnik tengerjáró lakóinak történetét követhetjük nyomon hajómodellek, vitorlák, nyomatok, naplók és portrék segítségével. Az alsóbb szinten lévő Aquarium (Akvarij) a Földközi-tenger medencéjének élővilágát, eredeti környezetében mutatja be, köztük a tengeri csikót is, mely egyben az intézmény jelképe is. 

(Az Aquariumi képekért köszönet Soós Gábornak!)

Térjünk vissza a Loggia (Loľa) térre!

városkapu fölé magasodó óratorony (Gradski Zvonik)1440-ben készült, s utoljára 1922-ben restaurálták, melynek során visszakapta 15. századi külsejét. A közeli harangtoronyot, (mely veszély esetén a város polgárait hívta össze) négy harang díszíti és két zöld patinát kapott emberalak, Maro és Baro ütik el az órákat. Az órát 1506-ban, az ágyúöntő Iván mester alkotta
meg. A városkapun áthaladva, Dubrovnik északkeleti sarkát a hatlmas Dominikánus-kolostor foglalja el. A kolostor mellett áll a 15. századi, (később a franciák által börtönnek is használt) Szent Sebestyén-templom, és a barokk homlokzatú Rosario-templom, amelynek 11. századi hátsó része a legrégebbi egyházi építészeti emlék a városban.

A Dominikános -kolostor története a 13.században kezdődött. A szerzetesek 1225-ben telepedtek meg a városban, és már 1228-ban hozzáláttak kolostoruk felépítéséhez. Az épületegyüttes sokáig a városfalakon kívül esett, ezérterős falai a védelmet is szolgálták. Az 1667-es földrengés után újjá kellett építeni. A templomig hosszú lépcsősor vezet fel, melynek ajtaja, milánói Bonino műve, rajta Szt. Domonkost ábrázoló, román stílusu szoborral. Belsejében egyetlen, széles hajó van. A középső boltívre függesztve, Paolo Veneziano 14. századi alkotása, egy csodálatos, aranyozott képtábla, (a Kersztre feszítés és az evangélisták jelképei) látható. A kolostor különféle termei a Masi di Bartolomeo tervezte, gótikus kerengőről (15. század) nyílnak, de ezekben ma már a Dominikánus Múzeum (Muzej Dominikanskog Samostana) található. Rendkívüli gyűjteményt láthatu k az úgynevezett "dubrovniki iskola" képeiből, például, Nicoló Ragusino 16. századi, egyik szárnyasoltár-képe és Mária menybemenetele című képe is itt látható.A velencei iskolához tartozó képek között, Tiziano: Szt. Balázs, Mária Magdaléna, Tóbiás angyal és a vevő c. műve mellett értékes ereklyetartók, (köztük Szent István királyunk koponyadarabja, itt, a kolostorban őrizték a török elől a bihari apátságból idemenekített Szent Jobbot is, amelyet 1771-ben Raguza diplomáciai segítség fejében ajánlott fel Mária Teréziának)
arany- és ezüsttárgyak is láthatók.

......:::::*:::::......