Olyan, mint te

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken,
Jártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.

Refrén

Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...

Refrén

Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem visz sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól…

Refrén

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás…

Kikötők

Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.

Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.

Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.

Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.

Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.

Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.

Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.

Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.

Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.

Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.

Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem...