Ébredj fel!

Azt kívánom neked, hogy éld meg a táncot!
Azt kívánom, szeresd-, hogy éld meg a jót!
Mozgat majd a zene, csak tépd el a láncot!
Forog a világ, mint dallamban a szó.
Dúdolj, táncolj!-minden bánat vár-,
Táncolj, dúdolj!-minden várhat már!
Csak érezd, hogy a zene az élet, s mindent megkaptál-,
Csoda holdfényben, ragyogó napban, minden ritmust jár!

Táncolj szívedből!
távol mindentől
táncolj tévedj el!
Táncolj szívedből!
bárhol minenről
táncolj élet kell
ébredj fel!

Azt kívánom neked, hogy érd el az álmod!
Legyen mindig zene az útravalód.
Azt kívánom, szeresd, hogy élvezd a táncot!
Tiéd a világ, ha keresed a jót!
Dúdolj, táncolj!- minden gond elszáll-,
Táncolj, dúdolj!- minden csönd megvár
Csak érezd, hogy dobol a véred, tested könnyebb már-,
Csoda holdfényben, ragyogó napban, minden ritmust jár!

Táncolj szívedből!
távol mindentől
táncolj tévedj el!
Táncolj szívedből!
bárhol minenről
táncolj élet kell
ébredj fel!

Azt kívánom
azt kívánom
éld meg a táncot
éld meg a táncot
azt kívánom szeresd
azt kívánom szeresd
éld meg a jót
éld meg a jót
mozgat majd a zene
mozgat majd a zene
csak tépd el a láncot
csak tépd el a láncot
forog a világ mint dallamban a szó

Táncolj szívedből!
távol mindentől
táncolj tévedj el!
Táncolj szívedből!
bárhol minenről
táncolj élet kell
ébredj fel!

Forogj világ

Forogj, világ! - Sodorj a fényre,
vagy nem élek holnap már!
Vad éjszakád megöl, bár csókkal vár...

Ne bánts, világ! - Ne ölelj, ne érezz-,
szerelmed jobban fáj!
Ne játssz, világ! - eressz, ha boldog táj hív!

Hájnánáná, hájnánáná
Elvágyom réges-régen máshová!
Hájnánáná, hájnánáná
Nem látok fényt, nem várok rá!
Hájnánáná, hájnánáná
Eltűnök égen-földön, bárhová!
Hájnánáná, hájnánáná
Így válhat minden bánat álommá...

Forogj,világ!-Sötétben fázom-,
a remények végén jársz.
Bolond világ: tüzelsz, de jéggé válsz...

Ne bánts, világ! - Utad nem járom-,
ne kérj, ne hívj, ne láss!
Ne bánd, világ!-Tiéd lett minden más szív...

(2X)
Hájnánáná, hájnánáná
Elvágyom réges-régen máshová!
Hájnánáná, hájnánáná
Nem látok fényt, nem várok rá!
Hájnánáná, hájnánáná
Eltűnök égen-földön, bárhová!
Hájnánáná, hájnánáná
Így válhat minden bánat álommá...

Hej Dunáról

Hej Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél
Ha Dunáról nem fújna, olyan hideg nem volna
Dunáról fúj a szél.

Hej Jancsika, Jancsika
mér' nem nõttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél
Nõttél volna nagyobbra,
lettél volna katona
Dunáról fúj a szél.

Százszor ölelj

Szívem táján újra nyár van,
Csupa virág hét határban-,
Legszebb szálját hajamba fűztem,
Lássák, van már szerelmem!

Álmomban így kívántam-,
Egyedül én mindig fáztam
Érted égek gyönyörű tűzben,
Minden könnyet feledtem.

Százszor ölelj még!
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?

Szívem táján újra nyár van,
Csodavilág, napsugárban-,
Csókok, csöndek, dalok a fűben,
Éld át minden szerelmem!

Álmomban így kívántam,
Vigyen az út mindig párban
Sorsod láncát magamra fűztem,
Téged kell hát szeretnem!

(2X)
Százszor ölelj még!
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?

Nem lesz több tánc

Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,

De van bennünk egy gonosz báj...
Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát...

Várt már ránk ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc...

Várt már ránk, vért kívánt-,
de, ha bosszút állsz, fényt nem látsz.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc...

Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
'míg él benned a varázsló.

De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy...

Várt már ránk ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc...

Mért' kell harc, mért' nem élsz?
Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz.
Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.