Amit életnek hívunk

A szó ami kimondhatatlanul fáj,
És a perc ami mindíg ott bújkál.
És kell hogy néha szép legyen,
Mert így élni,élni nem lehet!

Azt mondtad, mindíg vigyázol rám,
A szívemben élsz,érzed hívlak már.
Nem kellenek a hamis ígéretek,
Csak egy hely ahol békében élhetek.
Csak egy hely ahol békében élhetek!

És a világ, ami mindíg úgy rohan,
És az emberek akik a semmibe tartanak,
Hasztalan álmokat hajszolnak.
Nem jó ez így,rossz útra hív.

Nézz szét,mit látsz? Mit hallasz?
Bármerre nézek,mindíg folyik a harc.
Bármerre nézek,mindíg folyika harc!

Egyszerű történet

Bűnbaknak születtem,
de a szivem aranyból van.
Párszor már széttörték,
de talán még összeforrhat. (2X)

Egy lány, egy nap,
elhagyott, még fáj.
Jól tudom, milyenek ők,
ezek a mai tinédzsernők.
Játszanak az érzésekkel,
nem törődnek a kérdésekkel.
Hogy ki vagy? s mit akarsz?
ahogy kell ez, magadnak vagy.

Bűnbaknak születtem,
de a szivem aranyból van.
Párszor már széttörték,
de talán még összeforrhat. (2X)

Azt a lányt, egy este,
én bizony, megkerestem.
Hogy elmondjam,mit érzek,
de ő rajtam átlépett.
Szülei, mikor megláttak,
azon nyomban dobbtak egy hátast.
anyuci csak ennyit mondott:
-Kislányom, ki ez a srác?
hmm nem illik hozzád!

Bűnbaknak születtem,
de a szivem aranyból van.
Párszor már széttörték,
de talán még összeforrhat. (3X)