Abból a fából
Abból a fából vágjátok az én keresztem, Amit akkor ültettek, amikor születtem, Abból a fából legyen majd az én koporsóm, Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet, Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet. Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát, Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének, Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének, Fának apró forgácsát vessétek a szélnek, Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon, Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon, Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek, Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Árpád apánk induló
Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted Nem veszhet el, ha eddig el nem veszett Sej-haj, ősi búnk és bánatunk Sej-haj, újra élünk s vígadunk !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem Nem mennék el más országba sehová a világon Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Tud szeretni a magyar szív igazán Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám Sej-haj, hű légy hozzá, barátom Sej-haj, nincs más hazád a világon !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem Nem mennék el más országba sehová a világon Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Boldogasszony anyánk (régi Himnusz)
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya, Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája! Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, anyai palástod fordítsd oltalmunkra! Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet, segéljed áldásra magyar nemzetedet. Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Sírnak és zokognak árváknak szívei hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei. Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.
Egy az Isten, egy a nemzet
Egy az Isten, egy a nemzet Bármily gyenge, bármily sebzett. Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek.
Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnalcsillag, szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnal csillag szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák Esőverte, árva kopják Visszhangozzák, mennydörögnek Egy az Isten, egy a nemzet.
(2x) Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnalcsillag, szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érezd a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták. Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta.
(4x) Szent koronánk Óvd, vigyázd Hazánk Hajnalcsillag, szép keresztünk Ragyogj fel reánk.
Erdély szabad
Nem lesz hazája senki másnak, Erdély örökre Erdély marad. Hiába dúlta hódító had, Erdély szabad és szabad marad! Erdély szabad és szabad marad!
Hűs vizű Réka-patak A kövek közt messze szalad. Medrében száz nemzedék Itta magába az ősök hitét. Hol ég tengerében együtt halad Balról a hold és jobbról a nap. A büszke Turul kitárt szárnya alatt Állnak az erdélyi bástyafalak. Erdély szabad és szabad marad!
Felrótta történetét Völgye két bérceként, S ha húzzák a vészharangot Kezébe kardot s kaszát fogott, mert Nem lesz hazája senki másnak, Erdély örökre Erdély marad. Hiába dúlta hódító had, Erdély szabad és szabad marad!
Nem lesz hazája senki másnak, Erdély örökre Erdély marad. Hiába dúlta hódító had, Erdély szabad és szabad marad!
Hol ég tengerében együtt halad Balról a hold és jobbról a nap. A büszke Turul kitárt szárnya alatt Állnak az erdélyi bástyafalak. Erdély szabad és szabad marad! Erdély szabad és szabad marad!
Erdélyi induló
Elhangzott a szó Zeng az induló Győztesek megint Régi zászlaink
Nézd a gúnyhatárt Széttiporva már Várnak újra mind Ősi bérceink
Édes Erdély itt vagyunk Érted élünk és halunk Győz a szittyabb fergeteg A rohanó sereg
Lépteink nyomán Fönn a hargitán Völgyeinkben lent Tornyok hangja zeng
Már semerre sincs Átkozott bilincs Énekeljetek Völgyek és hegyek
Édes Erdély itt vagyunk Érted élünk és halunk Győz a szittyabb fergeteg A rohanó sereg
Hegyek fölött
Szilaj vad hegyek fölött Kerecsen sólyom száll Letekint a magasból A büszke, szép madár
Hol lehetne ennél dúsabb Ennél szebb a táj És ameddig a szem ellát Virul a határ És ameddig a szem ellát Virul a határ
Nap, holdak csillagok S az égi pásztorok Vigyázzák holnapod Kisérjenek táltosok
Beköszönt a rossz idő Süvít a hideg szél Száraz ágakból rakott Fészkére visszatér
Hazájára lassan lassan Ráborul az éj Sötét felhők tornyosulnak Hosszú lesz a tél Sötét felhők tornyosulnak Hosszú lesz a tél
Nap, holdak csillagok S az égi pásztorok Vigyázzák holnapod Kisérjenek táltosok
Tatár tépte, török dúlta Hányszor otthonát Elszökhetne, elmehetne Tágas a világ
De ide köti minden rög A hűs hegyek a fák Itt lehet csak boldog Itt élhet tovább Itt lehet csak boldog Itt élhet tovább
Nap, holdak csillagok S az égi pásztorok Vigyázzák holnapod Kisérjenek táltosok
Nap, holdak csillagok S az égi pásztorok Vigyázzák holnapod Kisérjenek táltosok
Hősök
(Tízezrek vesztek a csatamezőn A halott katonák immár felköltöztek a csillagok közé Ott álnnak most dicső őseik közt, Hunnia égi seregében És ha eljön a nap, mikor megmérettetik majd hit, és erény Visszatérnek újra, Isten lángoló kardjaként)
Hol van hazám, hol szült az én anyám A föld miért a vérem ontanám Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Hol jég, hol tűz kíséri életem A harcmezőn lesz majd a végzetem Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
(Esküszöm a magyar Szent Koronára, Hogy az ellenséggel soha legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom. Magamat a mindig hadi törvények szerint, Derék, harcoshoz illő módon viseltetetem, és így becsülettel élek és halok. Isten engem úgy segéljen!)
Hol van hazám, hol szült az én anyám A föld miért a vérem ontanám Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Hol jég, hol tűz kíséri életem A harcmezőn lesz majd a végzetem Sújtson, tépjen vihar Légy jó, légy hű magyar
Karácsony
Egy csillag fent az égen megáll, nem megy tovább. Isten elküldte hozzánk megváltó, egy fiát.
Kedves angyalkám! Nagyon szépen kérlek,hogy hozzál nekem karácsonyfát és cukrot, és azokról is gondoskodjál, akik árvák és szegények és akiknek nincs se anyjuk, se apjuk. Azokról is gondoskodjál!
Angyalka szépen kérlek, hozzál nekem egy nagykabátot és egy pár bakancsot, mert jön a tél és nincs mibe' járnom az iskolába. Köszönöm előre is az ajándékot.
Most nézd mennyi gyertya vakító lángja ég. Imára kulcsolt kézzel várjuk Szent estét.
Dárga, jó Jézuskám! Nagy kéréssel fordulok hozzád, hogyha megérdemlem, akkor nagyon szépen kérlek add nekem egy Bocskai juhát meg egy karórát és a szüleimnek, testvéreimnek egészséget. Kezeit csókolom.
Édes angylka! Hozzál anyukának egy meleg ruhát, mert sír és egy cipőt. És nekem egy kabátot és egy tábla csokoládét, mert azt úgy szeretem és itt nincs.
És jégvirágok nyílnak a templom ablakán. Koldusnak, szegénynek ma az ajtó nyítva áll.
Drága, jó Jézuska! Te, aki meglátogatsz minden jó gyermeket ne feletkezzél meg rólam sem. Nagyon szépen kérem tőled, hogy add vissza egész Erdélyt a magyaroknak. És adj jó egészséget a szüleimnek és testvéreimnek. És még kérek szépen egy babát, ridikült, meséskönyvet, kocsit, cukrot és a szegényeknek ruhát. Hallgasd meg hálás kislányod kérését!
Egy csillag fent az égen megáll, nem megy tovább. Isten elküldte hozzánk megváltó, egy fiát. Most nézd mennyi gyertya vakító lángja ég. Imára kulcsolt kézzel várjuk Szent estét.
Kárpátok, zengjetek
Akiben magyar szív dobog, Akiben hősök vére csorog, Az való közénk, Abban bízhattok Aki a zászlónkat viszi, Aki a himnuszt énekli, Akinek egy hazája van csak, És egy cél élteti…
Kárpátok, zengjetek Új hősi éneket, Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzeted. Kárpátok, zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Aki e földet tiszteli, Két kezével műveli, És a nemzet asztalát Kenyérrel szenteli, Akiből új élet fakad, És hű szerelmet ad, Aki magyar gyermekét Hordja szíve alatt.
Kárpátok, zengjetek Új hősi éneket, Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzeted. Kárpátok, zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Akiben magyar szív dobog, akiben hősök vére csorog, az való közénk, Csak abban bízhattok, Aki a zászlónkat viszi, Aki a himnuszt énekli, Akinek egy hazája van csak, És egy cél élteti…
(4x) Kárpátok zengjetek Új hősi éneket Legyen, mint régen volt Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej Hej-hej
Magyarnak születtem
Nem hajlok semmi szélnek, Pusztító jégverésnek, Úgy állok rendületlen, Magyarnak születtem!
Hiába ütnek, rúgnak, Kemény fából faragtak. Az ég ítél felettem, Magyarnak születtem!
Lágy eső arcom mossa, Vállamon népem sorsa. Teszem mit meg kell tennem, Magyarnak születtem!
Vadászhat énrám bárki, Van erőm bosszút állni. Én soha nem felejtem, Magyarnak születtem!
Ha egyszer megtagadnám, Édes jó szülőhazám. Sújtson le rám az Isten! Magyarnak születtem!
Rab madár, hogy ha voltam, Kitéptem minden tollam. Áruló sosem lettem, Magyarnak születtem!
Pálinka
A jó magyar pálinkának Nincsen párja Nincsen párja Egyedül van mint a magyar A világba A világba Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
A jó magyar pálinkának Nincsen párja Nincsen párja
Aranyból van, gyémántból van Minden cseppje Minden cseppje Olyan mint a tűzről pattant Kis menyecske Kis menyecske Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Aranyból van, gyémántból van Minden cseppje Minden cseppje
Orvosság ez akár milyen Nyavajára Kikúrálja Ezért jár a magyar ember A csárdába A csárdába Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Orvosság ez akár milyen Nyavajára Kikúrálja
Erős mint a háromszor vart Csizma szára Csizma szára Amiben be masírozunk Kolozsvárra Kolozsvárra Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Erős mint a háromszor vart Csizma szára Csizma szára Szílva, körte, cseresznye Éljen a haza! Egészségünkre!
Sok a horgász, kevés a hal
Állok a stégen a szúnyogok csípnek, A halak meg lentről nagyokat néznek, Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal, Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Csónakba szállunk és űzöm a halat, Hátha valami a horgomra akad. A nap már az égen magasan jár, Látod semmi sem biztos, csak a halál.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Izzad a tenyerem, száraz a torkom, Az utolsó megmaradt sörömet bontom. Tágas a nádas, szökik a hal, Itt van a vége, jön a vihar.
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal! Héé! Csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla, Népek harcában, zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors, Tatár-török dúlt, a labanc rabigált. Jussunk el honban, székely magyar földön, Szabad hazában éljük boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk, Mentsd meg e népet, vérző nemzetet! Jussunk el honban, székely magyar földön, Szabad hazában éljük boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet, Országhatáron, óceánon át. Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped, Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár, Mádéfalvára fájón kell tekints. Földed dús kincsét népek élik s dúlják, Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe, Sok vihart élt át, sorsa mostoha. Külső ellenség jaj de gyakran tépte, Nem értett egyet akkor sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla, Népek harcában, zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja Csaba királyfi gyűjti táborát. Szűnik az átok, kiapadt a kútja, Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába dúlt már gyűlöletnek árja, Megáll a szikla, nem porlik tovább, Imánk az Istent újra megtalálja, Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél, Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk Hazahív fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Szeretlek
Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Már évek óta csak téged kereslek, Kereslek, téged kereslek.
Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Másnap reggel úgy ébredtem Férfi lettem, férfi lettem. Attól fogva én újjá születtem Újjá születtem, Újjá születtem.
Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Telnek - múlnak, elszállnak az évek Az évek, az évek. Megfordulok és ha visszanézek. Vissza nézek, nézlek téged.
Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Ma is úgy ébredtem, hogy szeretlek Hogy szeretlek, hogy szeretlek. Az Isten csak nekem, nekem teremtett, Nekem teremtett, téged.
Ilyen szép lány nincs is talán A szél játszik hosszú haján Csillog szeme, forr mindene A teste tűzzel van tele.
Ugye gondolsz néha rám
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.
Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem.
Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom.
Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át.
Vándor
Vándor vagyok vándor A folyóvízben gázol, Folyó vize messze-messze sodor Édes kis hazámtól! Folyó vize messze-messze sodor Édes kis hazámtól!
Kócsag magyar Kócsag, Tőled búcsozom csak, Bújdosóknak keserű kenyere Húzza tarisznyámat! Bújdosóknak keserű kenyere Húzza tarisznyámat!
Erdő sűrű erdő, Rejtsél el mindentől, Ne lássanak ne is keressenek Míg szebb jövő nem jön. Ne lássanak ne is keressenek Míg szebb jövő nem jön!
Mária országa, találj igazságra, Hogy ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába! Ne bújdosson többé a magyar, saját hazájába!
Barátom mondd merre vagy
Könnygáz marja torkomat, Sállal fedem arcomat, Kardlap cserzi hátamat, Barátom, mondd merre vagy?
Az utcán testvérem lövik, Pesten Magyar vér folyik, Rendőr lovak taposnak, Barátom mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo Mint eldobott kő, száll a szó Oh-ho-ooo Csak egy igaz út járható
Meggyalázzák lányomat, Nemzetem, vallásomat, Börtön mélyén kínoznak, Barátom, mondd merre vagy?
Ronggyá ázott ruhámban, Fegyverek célpontjában, A fél szemem aszfaltra fagy, Barátom, mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo Mint eldobott kő, száll a szó Oh-ho-ooo Csak egy igaz út járható
Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik, Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt, S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál, Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll.
Oh-ho-ooo Mint eldobott kő, száll a szó Oh-ho-ooo Csak egy igaz út járható
|