Dél-Amerika

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót,
Az a nő, aki kikészített oly kultúrált vót,
Még azt sem várta meg, hogy a pláccról kimenjek,
Máris szembejött valami ficsúr.

Vajon erőltessek-e kúlturmosolyt ábrázatomra,
Vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba,
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem,
És szívszakadva énekelem, hogy…

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ! (x2)

Micsoda szörnyű vircsaft - ezt mondják majd - a família,
Meg úgy megvígasztal, hogy ugrom a Dunába,
Bár lenne egy penzióm, meg egy kis yachtom a Genfi-tón,
Oda menekülnék (oda menekülnék, oda menekülnék).

Micsoda fess udvarló, önnek való épp e legény,
Ezt mondták régen rólam, de ma szegény,
Szerencsétlen flótás,
Elvették az nótás kedvét (nótás kedvét).

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ! (x2)

Brutális majális, megbánja a halál is,
Rendet rakok, akárki hozzámszól én nemtom’ mi lesz,
De amit teszek, azt nem teszi zsebre senki,
Az egyszer fix.

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derű a világ! (x2)

Éjszaka

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom

És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van-mondtam- Szívem

Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségből lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében

Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád

Ez a szerelem

Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép

Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,
ez a döglött macska az úton,
e múzeuma a semminek,
ez a felgyújtott erdő, ez a lebombázott város,
ez az összecserélt szempár,
ez a kincs amiért nem kár?

Ez a szerelem
Nem múlik sohasem
Tiszta, mint a jég
Egyszerűen szép
Ez a szerelem
Igen, igen, igen
Soha nem hazudik,
csak ad és nem kér

(Szerelem ágán féreg ébred, érik a gyümölcs)

Sajnálom

Megtalállak, mondtad négykor
És keresni kezdted a cédulát.
Zsebbe nyúltál, oda volt gyűrve
Gyorsan elszállt a délután.
Annyi szépet gondoltál már róla,
Mire telefonáltál és édes hangon ezt mondta:

Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen

A sejtek bent a vérkörben vártak,
Telefirkáltál egy fél lapot
És néztél mint az űrhajós,
Aki azt mondta látta a Télapót.
A filmben éppen itt jön egy szomorú szám,
Nagyon komoly hatással van rám.

Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.
Sajnálom ez biztos valami tévedés lesz!
Itt nem lakik, soha nem is lakott ilyen.

Mozdulj!

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Ő
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán,
Később bocsánatot kért,
Hogy nem gondolta halál
Komolyan csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most hazamész.

Mér’ vagy olyan ideges Kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van csak itt bent a fejemben.