Fekete Anemona

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így
Te fénylő gyász leány!

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.

Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!

Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ
Tőled áll a világ!

Miért ne kérném?

A nevemet súgod, de éget a szó,
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?
Mi odabent titkon vár?

Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz. Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!

De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!
Hát mért ne kérném?

Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná!

No meg a bor

Mindenki csak forradalmárt tud csinálni magából!
Az értelmetlenségre való lustaságtól van velünk így!
Sosem halunk meg, csak játékból néha eltemetnek.

Úgy nézem nem is rossz ez így! Túl minden gondon,
Ez az ország él, míg hordót gurít
És így jár az ősök nyomdokán!

Képzeld én ide is jöttem, meg ezt is akartam!
Azt mondod az állatvédők, talán segíthetnek rajtam!
Az ilyen áruló sír, ha betér, de boldogan
Megy majd innen!

Úgy nézem, nem is rossz ez így! Túl minden gondon,
Ez az ország hisz, míg hordót gurít
És így jár az ősök nyomdokán!

Szép nők, no meg a bor, a vígasság!
Látod, ez azért jó kis orvosság!
Áldás ez a palackozott remény,
Ez a békesség-oldat!

Úgy nézem, nem is rossz ez így! Hogy jól van ez így!
Ez az ország él, míg hordót gurít...