Fehér perzsa:
A perzsamacskák eredeti színe fehér. A szemszín alapján több alcsoportra oszthatók: a narancs szemszínű fehér, a kék szemű fehér, a felemás szemszínű fehér. Ez utóbbinál az egyik szem kék, a másik narancssárga. A kék szemű fehér perzsa az ősibb típus. A sötétkék szem gyakori velejárója a süketség. A perzsamacska tenyésztésekor alapvető cél a hófehér szőrszín. A teljesen fehér kölykök többségének a két füle között és a homlokán különböző alakú és nagyságú sötét vagy fekete foltok találhatók, ezek a növekedés folyamán teljesen eltűnnek.
Kék perzsa:
A fekete mellett a kék a leggyakoribb és legrégibb színváltozat. A kék színű perzsát már 1898 óta elismerik, önálló változatként tartják számon. A kék vagy a szürkéskék minden tónusa megengedett, a legértékesebb mégis az igazi kék árnyalat. A bunda színére vonatkozóan alapvető követelmény, hogy a szőrzet azonos tónusú legyen. A sötétebb árnyalat csak az orr hegyén engedhető meg, a tigriscsíkozottság súlyos hibának minősül.
Vörös perzsa:
Az 1880-as évek körül a vörös perzsamacskát önálló változatként ismerték el. A telített vörös színű macskák tenyésztését általában mellőzik, szerencsés a tenyésztő, ha telített vörös színű macskáján nem látható csíkozottság és a színintenzitás a test egész felületén azonos. A csíkos rajzolat leggyakrabban a pofán, a végtagokon és a farkon figyelhető meg. A vörös kandúr rendszerint igen jól fejlett, a perzsatenyésztők nem szívesen használják tenyésztésre, a kisebb termetűeket jobban kedvelik. A vörös perzsa színhibája az egyszínű farok fehér színeződése.
Krémszínű perzsa:
Ez a színváltozat nagyon kedvelt. A leginkább kívánatos színek a pasztellkrém, a bézs árnyalat, a cserszín és az elefántcsontszín. Legfontosabb követelmény a sötét csíktól mentes egyöntetű színeződés. A krémszínű szőrzet genetikailag a vörös színből egy színhalványító gén bekapcsolódásával vezethető le. A sötétnarancstól a rézszínig változó nagy, kerek szemek különösen feltűnőek a krémszínű szőrzetben, így ezek a variánsok igen tetszetősek. A krémszínű macskákról azt állítják, hogy félénk természetűek. |