Fehér perzsa: 
az egyik legrégebbi hosszú szőrű fajta; hozzávetőleg 300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán népszerűvé. Három változata van: a narancssárga, a kék és a felemás szemű. (Ez utóbbi a kék szeme oldalán levő fülére rendszerint nem hall.) Teste zömök, feje széles és gömbölyű. Szőrzete puha, selymes, tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül. Tanulékony, pajkos, szép állat.

Kámea perzsa: 
sokan a legszebb hosszú szőrű macskának tartják ezt a selymes, puha bundájú cicát, és valóban különleges megjelenésű, elegáns állat. A kontrasztok jellemzik. Aljszőrzete egyszínű (fehér vagy krém), szőrvégei pedig elütően sötétek (vörösek vagy krémszínűek). Hasonlít a csincsillához. Nem túlságosan régen, az 1950-es évek végén alakították ki ezüst-, valamint vörös és krémszínű perzsák keresztezése révén. Hamarosan a színek egész skáláját sikerült előállítani: vörös-füst, árnyalt, gyöngyház, krém-füst, kék-krém és teknőcszínű változatok jelentek meg és arattak megérdemelt sikert a kiállításokon. Mint minden perzsa macska, a kámea sem kedveli a nagy meleget, szívesen húzódik hűvös sarkokba, különböző bútorok alá. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kellemes természetű, "társaságkedvelő" teremtés, akárcsak a többi hosszú szőrű macska. Teste zömök, de korántsem nehézkes. Feje széles, gömbölyű; orra pisze. Szeme nagy, kerek, narancssárga vagy rézszínű. Dús szőrzetű farka rövid.

Csincsilla: 
neve a csincsillát, ezt az Andokban élő kis termetű rágcsálót, no meg a csincsillanyulat juttatja az ember eszébe, habár természetesen semmi közük sincs egymáshoz. Mind a mai napig nem sikerült tisztázni, miért kapta épp ezt az elnevezést... Az egyik legelragadóbb hosszú szőrű fajta, amely szépségversenyeken, gyakran nyeri el "A Kiállítás Legszebb Macskája" címet. Szépsége színének tisztaságában és a fülén található, felálló fehér bojtban rejlik. Aljszőrzete fehér, minden egyes szőrszál vége fekete, ezáltal egyöntetű színhatást keltve fut végig a fejen, a fülön, a mellkason, a hason és a farok alatt. A fehér alapszín és a fekete szőrvégződések különleges megjelenést kölcsönöznek a csincsillának. A látványt még fokozza a hatalmas, kerekre nyílt, mélysmaragd vagy tengerzöld színű szem. Igaz, a kölykök némi meglepetést okozhatnak a kezdő tenyésztőnek, az újszülöttek ugyanis olyanok, mint a cirmos cicák: szép csíkos a bundájuk.

Ezüst cirmos perzsa: 
pazar látvány a színezüst alapszőrtől jól elütő, sűrű fekete mintázatú ezüst cirmos. Sajnos manapság ebből a fajtából mindössze két-három példány látható a nagyobb nemzetközi kiállításokon. Sokak szerint azért, mert a tenyésztők nagyon felkapták a csincsillát, mégpedig az ezüst cirmos rovására. A csincsilla mellesleg állítólag az ezüst cirmostól származik, ezt azonban mindmáig nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. Ennél a fajtánál a legnagyobb hiba talán az, ha az alapszín a megkövetelt színezüst helyett csíkos vagy szürke, továbbá ha a minták nem eléggé sötétek és elütők. A valódi cirmos minta világosan látható, és sohasem fut egymásba. Néhány túl szigorú tenyésztőnek egyébként az a véleménye, hogy a fajta akkor kezdett hanyatlani, amikor a mogyorószínű szem mellett a zöldet is elfogadták, tudniillik a jelenlegi leírásban már "mogyoró vagy zöld" szerepel, és ez "lazít" a szigorú fajtakövetelményeken.

Fekete perzsa: 
Egyes fekete perzsakölykök szőrszíne egészen 7-8 hónapos korukig rozsdaszínű vagy szürke. A telített fekete szín csak 12-18 hónapos korban, a második szőrváltás után alakul ki. Növendékkorban fehér szőrszálak is előfordulhatnak, azonban mindkét jelenség eltűnik a növekedés során. Nemkívánatos tulajdonság a sötét narancssárga szemek zöldes elszíneződése.