Nóniusz

A Nóniusz a Furioso "rokona", mely a XIX. századból ered Magyarország, Hortobágyról.
A fajtával tulajdonképpen a hadsereget szerették volna ellátni, katonalónak szánták.
De kezdjük az elején. A fajta alapítója Nonius Senor volt, de csak, hogy megemlítsük,
Nonius egy anglo-norman mén nevét is takarta. Kialakulására három fajta volt a legnagyobb hatással.
Ez volt a már említett Anglo-Norman, melytől tömegesebb lett, az Arab telivér mely a nemességet kölcsönözte,
végül, de nem utolsó sorban az Angol félvér, mely a mozgását javította.
A fajta megnevezését mégsem az alapítójától kapta, hanem a Nonius nevezetű ménről.
A fajtával tulajdonképpen beltenyésztést végeztek.
Mivel a beltenyésztés végett a típus hibák kiütköztek a fajtán,
megpróbálták az 1860-as évektől egyre inkább Angol telivérekkel javítani.
Mivel később, a háborúk után a fajtára, mint katonalóra már nem volt szükség,
a fajtát jellege miatt hátas- és igáslónak használták, illetve használják a mai napig.
A fajtának tulajdonképpen két típusa alakult ki. A hátas jellegű, illetve a tömegesebb jellegű.
Sokoldalú, nyugodt, kitartó, jó felépítésű, tömeges.
Feje kosfej, vagy félkosfej, a nyak nem túl hosszú, középmagasan illesztett, a mar nem túl kifejezett,
háta kissé hosszú, mellkasa nem túl mély, a far terjedelmes. A lábak erősek és arányosak, a pata kemény.
Ugyanakkor meg kell említenünk az inait, melyek szárazak.
Marmagassága kb. 160-170 cm, övmérete 190 cm körüli. Színe a pej, sötétpej, illetve a fekete.