Andalúz, avagy Andalúziai.
Az Andalúz fajta Spanyolországból, Jerez városából származik.
Ez a fajta az egyik a három fajta közül, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére.
A másik kettő az Arab és a Berber.
A fajta több mint valószínű, hogy időszámításunk előtti, illetve a jégkorszak előtti időkből származik.
A fajta a berber és az arab ló hatására alakult ki, de ebben a helyi fajták is közrejátszódhattak.
Európa kedvenc lovának tartották számon, és erőszeretettel használták a lovasiskolákban.
Ez a spanyol ló nagyon sok fajta kialakulásában játszott szerepet, többek között az amerikai fajták egy része is belőle származik.
A tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Sevilla és Cordoba.
Az Andalúz Tenyésztő Szövetség 1912-ben alakult.
Ha minden igaz, az Andalúz ló a Tarpán, Sorraia és a Berber fajtákból alakult ki.
Ami a legérdekesebb, hogy az Andalúzt elfogadják a Lusitano fajtájában, de ezt visszafele nem. Érdekes.
Nemes megjelenésű, szeret menni, bár nem mondhatni gyors lónak.
A feje nemes jelleget mutat, kissé kosfej jellegű.
A sörénye és a farka gyakran hullámos, és meglehetősen dús, hosszú.
A fajára jellemző az erős csánk, kiváló csontozat, szabályos paták, a rövid, izmos jól ívelt nyak és az erős,
széles válltájék és a lapocka, mely kevésbé dőlt a telivérénél.
Középnagy termetű ló, viszonylag alacsony, szemek mandulaformájúak, homlok széles és lapos.
Fara meglehetősen lejtős. Bottal mért marmagassága 157-160 cm, övmérete 180-185 cm, szárkörmérete 19-20 cm.
Színei a szürke, pej, ritkán sötétpej és sötét májsárga.
Régen akadt tarka is az Andalúzok között. Hátaslónak hasznosítják.
Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú.
A spanyolokra jellemző temperamentumosság is meglelhető bennük.
Akciós mozgású. Kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.
A fajta az egész világon kedvelt a mai napig.