Az Altai fajtát régóta hasznosítja az emberiség.
Erre a fajtára jelentős hatással volt a hideg-mérsékelt övi éghajlat és környezet (tajga).
A normális Altai ló feje átlagos hosszúságú, széles és némileg durva; a nyaka vastag; a háta hosszú,
és egy kicsit mély; a lábai rövidek és igen erősek.
A testi felépítésében lehetnek "hibák", mint például: ferde csüd vagy ívelt csánk.
Az átlagos méretei (centiméterben):
csődörnél:marmagasság-140, mellkas kerülete-170, harmadik lábközépcsont-19
kancánál: rendre 137, 170 és 18. a színük lehet gesztenyebarna, pej, fekete, szürke és néha pettyes.
Könnyen alkalmazkodó fajta.
Más fajtákkal keresztezve igen hasznos fajták lettek.
Nagyobbak, erősebbek, masszívabbaklettek mint az elődjeik, de sok jó tulajdonságukat megőrizték
(például: igénytelenség, életerősség).
Új fajtát kezdtek kitenyészteni a húsipar számára az Altai és Lithuanian, Russian Heavy Draught,
Soviet Heavy Draught fajták keresztezésével.
Ezek a tenyésztések a forradalom után éppúgy folytak mint a szovjet kormány idején.
Később ezeket a lovakat fajtiszta lovakként tenyésztették.
Sok évszázadon keresztül tenyésztették ezt a fajtát az Altai hegyekben,
ahol jól alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez.
A lovak ebben a hegyvidékes térségben mindig is fontosak voltak az itt élő törzseknek és nomádoknak,
akiknek izmos, ellenálló, biztos léptű lovakra volt szükségük.
 Az ügyesség nagyon fontos, hiszen meredek, sziklákból kivágott hegyi ösvényeken, kell közlekedniük,
gyors folyású patakok és folyók között.
Az Altai fajta egy ilyen terepre tenyésztett állat , hiszen az itt élőknek szükségük volt egy igénytelen de hasznos lóra.