A diaboló egy zsonglőr eszköz, eredete a 4000 évvel
ezelőtti Kínára nyúlik vissza. A krónika szerint
maga Napóleon is diabolózott.
Ilyen történelmi pályafutás után mára egy tökéletesített,
műanyagból és fémből készült változattal találkozhatsz
a cirkuszi porondon, a zsonglőriskolában, a parkban vagy a strandon.
A diabolóban nincs mozgóalkatrész: a színes gumiharangok, a kúpok, és középen a tengely egy csavarral jól össze vannak húzva. A diaboló játék közben gyorsan forog, így a pörgettyűhatás miatt nem billen le a kötélről. A tengely a zsinegen csúszik, súrlódik, ezért időnként hajtani kell - illetve a trükkök egy része gyorsítja a diabolót. Ezért előnyős, ha acélból van a tengely, mert az acél tükörfényesre kopik, így a diaboló kevésbé fékeződik. A sebesség megtartásához másik fontos tényező a méret és a súly. A diaboloklubosok leggyakrabban a tizenhárom centiméter átmérőjű, háromszáz grammos változatot használják. Ennek már közepes sebességnél is jó az iránytartása, és nem lassul le túl hamar. |
Diabolózsinórnak elég sokminden megfelel. Legfőbb kritérium a kötéllel
szemben, hogy kis átmérőjű legyen (<2mm). A klub által használt zsinórok
között két lényegi eltérés van, mégpedig, hogy a gyári diabolókötél és az
1mm-es lavinazsinór merevebb, míg a reluxazsinór és a 2mm-es hegymászózsinór
rugalmasabb. Ez utóbbit mi nem is használjuk. Guirinek például reluxazsinór
van a pálcájába fűzve, Care és Toti pedig csakis a gyári diabolókötélre esküszik,
illetve Totinak mindegy. Egy szó mint száz előnyös a körszövött kivitel, mert a külső szőtt 'harisnya' miatt
könnyen csúszik a zsineg önmagán. A képen fölülről lefelé láthatunk
sodrott, fonott, és körszövött madzagot. A sokféle kötél közös tulajdonsága, hogy idővel elszakadnak. Erről szól
szakadó rovatunk. A kényelmes kötélhossz megtalálása fontos momentum és nem is
olyan könnyű, mint azt elsőre gondolnánk. A klub tagjai
különböző hosszúságú kötelet használnak. Itt osztjuk meg, hogy mi
hogyan mérjük ki köteleink hosszát.
forrás/ diabolo.lap/ |