Fekete gyémánt

Amíg tart ez az élet
addig nem félek,
mert megtaláltalak téged,
s ha nem bánod,
akkor én végleg itt maradok.

Tudom elhiszed majd,
talán megérted.
Az édes csókod a mérged.
Ami hajt még,
nem hagy egy percre sem nélküled.

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Mielött nem voltál,
kavargó porszemként éltem.
Voltam játéka szélnek és féltem.
Soha nem jössz, nincs az a jó ami rám talál!

De most hogy itt vagy
már mindent más szemmel látok!
Az elveszettnek hitt álmok,
visszatérnek.
Van akit nem pótolhat más!

Szeretem azt amikor,
szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
a fénye simogat.

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Bennem bízz...

Tőled fekete gyémánt,
izzik a szív! (...izzik a szív...)
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív. (...mindig úgy hív...)
Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

(Fekete gyémánt...)

(Izzik a szív...)

(Mindig úgy hív...)

Most karomba hullva,
szemed behunyva bennem bízz!

Fekete gyémánt...!

Te vagy a hangszerem

Életem, Mit húrjaidon fontál nekem elkísér
egy kottába írt olthatatlan szenvedély
mert benne él a holnap
minden új remény, amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem
Ki minden nappal más dalt dúdol el
S hiszem ez átsegít majd minden bajon
Van hitem
Ha itt vagy velem minden rezdülésemben,
Csak játssz nekem!

Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást hogy mondjam el
Oh hogy mondjam el

Félek túl kevés én bármit adhatnék
de a tűzbe mennék érted
bárcsak érthetnéd
nélküled már rég semmit sem érhetnék
de nekem élnem kell

Te vagy a hangszerem
Veled az élet minden másodpercét élvezem
a hangodat már száz közül felismerem
játssz,hogy mindig halljam, mert így van hitem
Tarts életben!

(4X)
Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást, hogy mondjam el

Oh hogy mondjam el