Elveszíthetem itt a szívem
Ha szétfeszít, amit nem hittem
Volna én sem el, ha csak mondják
A szart feléd, felém mindig ontják

De nem állítja meg szavam a kényszer
Erős karma sem, ha nem vész el
Rabruhák helyett erős vértet
Húz a szív, ha kell és megérted...

Jó, ami jó és fáj az, ami fáj
De dobogni neki mindig muszáj
Mert...

Aki nem akar adni magából
Az dob el mindent magától
Csak a szeretet ment meg téged
Ha a világ szennye venné a véred...

A korrupt, erőszakos rendőrök
Aki jót akart az is megcsömörödtet
Meg a hatalommániás tőzsdecápák
A bűnözőkkel itt a kört bezárják

Ha nem szeretsz igazán
Nem is élsz igazán
Mert...

---

 
Az ébredés útján

Látom a sok hülyét aki ellenem össze-vissza béget
Talán egytől-egyig a tudatlanság népes klubbjába léptek
Amíg elkerülnek én szánakozva és mosolyogva állok
De amit nem tudok kivédeni azért triplán visszavágok

Az emberi lény programja hibásan fut persze
Nem tudom még hol az igazság és azt sem szerethetsz-e
De ami belül éget azt nem olthatja el az önpusztitás
Ezért csak az igazi, tiszta szeretet jelenthet megváltást

És az hogy...

Mindig az ébredés útján járok
Ami néha túl rögös, néha túl sok az árok
De van még erőm újra belátni merre
Nem visz jó úton fekete részem elve

Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján

Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján

Mindig az ébredés útján járok
Ami néha túl rögös, néha túl sok az árok
De van még erőm újra belátni merre
Nem visz jó úton fekete részem elve

Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján
Mindig az ébredés útján
Csak néha az ösztönök máglyáján

---

 
A mi forradalmunk

Köszöntünk téged a klubban!
A szabad elmék között vagy
Talán a cél felé útban
Az is fontos, hogy nyomot hagyj
És jobbra fordítsd amit tudsz
Erőszak nélküli harccal
Ha még több a fényünk te sem buksz
A sárba arccal

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Megkopott szép mesék könyve
A történelem nekik ennyi
Hiába hullt vére, könnye
Oly sokaknak, hogyha veszni
Hagyjuk amit nekünk adtak
Lehet, hogy fényből fakadtunk
De könnyen sötétben ragadhat
Aki nem érti meg a harcunk

Fáj látni mennyit tehetnénk
Ha a rossz dumát meg nem ennénk
Struccpolitikus zombi elmék
De az ő nevük is csak termék

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

Mit teszel, Mit teszel?Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel, Mit teszel?
Mit teszel, Mit teszel?Na Mondd el!Mit teszel?

Most ez a mi harcunk
A mi forradalmunk
Meg kell, hogy mentsük a jövőt
Mert csak is mi formáljuk
Ha sosem hagyjuk
Hogy eltaposson egy erő

---

 
Legyen idegen!

Annyira remélted,
Hogy egy az ami éltet
Azzal aki féltett
Mégis megélted.

Azt, hogy a telefonod száma él
Mégis a magány csak aki elér
Mert belül a seb úgy zárhat el
Mint a vasbetonfal, de nincs vétel

Mielőtt megőrülnél,
előbb gondold csak át!

Aki beléd újra kést döfne
Amikor egy szó is legyőzne
Nem olyan aki ébren is álom
Kelned kell, sajnálom
Aki beléd újra kést döfne
Amikor egy szó is legyőzne
Hagyjon már végre hidegen
És legyen újra idegen!

Így talán érted
Hogy hamis képet
Miért kár mutatni
És felkutatni

Azt kell szerintem, aki megért
Megöli a magányt és szerelemért
Nem az érdekek harcába indul
A diplomataszeretet mindig elpusztul

Ha van eszed
Már legközelebb
Nem vághat át

---

 
Néha

 

Voltam már én is a legjobb valakinek és fordítva
Aztán meg az ajtót basztuk egymásra úgy ordítva
Mintha egy pillanat alatt felégett volna a világ
Pedig ez csak bennünk történt, de ami megmart igazi láng.

Talán még tudnék hinni a valódi mesékben
Hogyha akarsz és tudsz győzz meg, vagy szimplán csak érts meg.

Hát jöjjön most valaki
Aki ismét felfedezi
Azt ami jó bennem
Csak ő is úgy kelljen

Mert Néha Szar Egyedül Néha

Köszönöm, hogy mellettem, és velem van sok jó ember
Remélem, hogy viszonozni tudom nekik én is ezerszer
Hogy tőlük mindig félig megteltnek érzem a korsót
Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot...

Másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek
De nekem is kell egy társ és, hogy igazán nevessek

2x
Hát jöjjön most valaki
Aki ismét felfedezi
Azt ami jó bennem
Csak ő is úgy kelljen

mert néha szar egyedül
mert néha csak néha és néha...
mert néha csak néha és néha szar

---

 
Aki érdekel

 

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet , hogyha van
Olyan aki mellett én is elviselem magam.

Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne
Ezért hát arra kérlek, hogy legyél őszinte!

Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higyjem újra szentül,
Nem kell hogy gyűlöljem magam.

Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.

A világot beoltanám sokszor, a vachcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magába reked...

Adok és elbírok még sok mindent, ha kell,
Ha az aksim utántölti az aki érdekel!

Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higyjem újra szentül,
Nem kell hogy gyűlöljem magam.

Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.

---

 
Félig ösztönlény

 

Néha elmém csak úgy érti meg szavam
Ha félig ösztönlénynek érzem magam
De a vadabb énem is táplálnom kell
Hogy szelídebbik ne kopjon el

Amid fogytán,máris feltöltenéd
És újra írnál minden szép költeményt
De bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég

Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér

Az időnk elfogy,tehát vágyunk jogos
Hogy kiélvezzük,de csak az tudja,aki okos
Mert bent a láng csak addig fénylik
Amíg vágynak rá és kérik
Tisztelettel,hogy szolgáljon még
De aki nem óvja meg,kiég

Mond,merre tart
Az az élet,ami hajt
És mond,mennyit ér
Hogyha túl hamar véget ér

---

 
Még 1x

 

Éljen a renszer és mocska
A 21. századocska
Még kisgyerek, de már szennyben
És vérben fürdetik csendben
Itt közben szív és csak szív majd
Akit az ép ész és a szív hajt
Mert félti azt amit épít
És aki az életén szépít

De aki nem uralja a félelmeit
Azon más uralkodik és elveszik
A fej ami a szívtől béna
Az túl könnyű préda

Nem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Mer' aki mindig félve ember az csak fél ember
Nem hiszem el még 1x
Hogy mindig félnem kell
Tudom, hogy jobb mint megijedni
De mégsem emészthet fel

Jól tudod én is azt mondom
Okosan és óvatos módon
Kell lépni, tenni, de merni
Kell azoknak akik nyerni
És nem behódolni vágynak
A föld alatt is megtalálnak
Ha szerencsédtől elvárod
Hogy csak ő érje el álmod

És ami neked túl nagy lépést jelent
Az ad nekem múltat,jövőt, jelent
Hogyha jogos félek tőle
De nem tehet tönkre

---

 
Minden reggel

 

Itt vagyok veled én is láthatod
Nyakig a szarban én sem tűröm el
Nem a mi hibánk mégis rápakol
Aki okozta hogy ezzel űzzön el
Mert mi még mindig tudjuk
Hogy ez a hatalom mennyire mocskos
És mert mi sosem hagyjuk
Hogy elvegyék ami fontos
NEM!!!

Tudom, hogy sokat veszthet
Aki megpróbál valamit tenni
De nem maradhatok veszteg
Ha túl sokat akar elvenni
Az a sok rohadt féreg
Aki csak emberi álarcot visel
De nincs bennük igazi lélek
Jobb, hogyha nekik tényleg nem hiszel
De amig...

Minden reggel
Úgy kelek fel
Hogy valami fény ér
És érzem, hogy van miért
Tovább lépnem
Ha valami épp nem
Bassza a sorsom el
Én megteszem amit kell

Lehet, hogy csatát nyernek
De ezt a háborút nem vesztjük el
Mert akit ma átvernek
Holnap akarja már a vesztüket
És amíg van reményük
Arra, hogy emberibb kor még jöhet
Nyomasztó helyzetünk
Ellen a szívünk mindent elkövet
És amig...

---

 
Közeli helyeken

 

Közeli helyeken
dombokon hegyeken
kibelezett kőbányák üregében

Közeli helyeken
dombokon hegyeken
most is visszhangzik a léptem

Itt ül az idő a nyakamon
kifogy az út a lábam alól
akkor is megyek, ha nem akarok
ha nem kisér senki utamon
arcom mossa eső és szárítja a szél
az ember mindig jobbat remél
porból lettem, s porrá leszek
félek, hogy a ködbe veszek

Közeli helyeken
dombokon hegyeken
kibelezett kőbányák üregében

Közeli helyeken
dombokon hegyeken
most is visszhangzik a léptem

Itt ül az idő a nyakamon
kifogy az út a lábam alól
akkor is megyek, ha nem akarok
ha nem kisér senki utamon
arcom mossa eső és szárítja a szél
az ember mindig jobbat remél
porból lettem, s porrá leszek
félek, hogy a ködbe veszek

---

 
Újratöltés

 

Megint forr bennem a vér, hát
Jöhet egy újabb olyan este
Amikor sajátom úgy ütöm
Mintha ez lenne az ellenfelem teste

A meccsből én reggel kiszállok
És minden jót kívánok

Ne legyen megállj most a jónak
Csak a hazug, ostoba szónak
Tudjuk le mára a bajt és
Jöhet az újratöltés

Ha van elég a wiszkiből, sörből
Másnap estig ebből a börből
Kimenőt kérnék, de előbb
Belépőt ettől az édes nőtől

A privát kis szférájába
Valamikor hajnal tájba...

Ne legyen megállj most a jónak
Csak a hazug, ostoba szónak
Tudjuk le mára a bajt és
Jöhet az újratöltés

Ne legyen megállj most a jónak
Csak a hazug, ostoba szónak
Tudjuk le mára a bajt és
Jöhet az újratöltés

ujratöltés..
ujratöltés..

A meccsből én reggel kiszállok
És minden jót kívánok

Ne legyen megállj most a jónak
Csak a hazug, ostoba szónak
Tudjuk le mára a bajt és
Jöhet az újratöltés

Ne legyen megállj most a jónak
Csak a hazug, ostoba szónak
Tudjuk le mára a bajt és
Jöhet az újratöltés

 

---