Bill: „ A számban azt festem le, hogy amikor az embernek szerelmi bánata van, akkor szinte alámerül egy teljesen más világba. A legfontosabb sorokat egy szakítás után vetettem, papírra. Rájöttem, hogy az elválás nagyon elhibázott lépés volt, és mennyire hiányzik nekem. A „ Durch den Monsun” arról mesél, hogy az elvesztett szerelmet, egy idegen világban megpróbálom ismét megtalálni, ahol rengeteg veszély és kaland vár rám. Mikor a srácokkal megtudtuk, hogy a toplisták első helyére került, magunkon kívül voltunk. Épp egy interjú közepén tartottunk, de ez nem tartott vissza az ordítozástól és az ugrálástól. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal. Vad ünneplésbe kezdtünk a producereinkkel együtt. Korábban remélni sem mertem, hogy a dalnak ekkora sikere lesz. „

Bill: „ Ezt a darabot 10 éves koromban írtam. Egy hétvégén keletkezett, amikor otthon ültem és vártam, hogy valami történjen végre. Olyan ember vagyok, akinek állandóan kell csinálnia valamit. Nem tudok egész nap az ágyban heverészni, és lógatni a lábam. Igyekszem minden percet kihasználni és megélni. Jelen pillanatban ez nem nehéz: Minden pillanatban a sikereinket élvezzük! Sok fiatal egész életében nem él át annyi mindent, mint mi az elmúlt néhány hónapban. Láttunk sok ismeretlen várost, rengeteget szórakoztunk. De nem minden pillanatot ilyen könnyű átélni. Ha ez ember szomorú, akkor is kell találnia valami jót az életben. Ilyen esetekben van egy pillanat, amibe mindig kapaszkodhatok: az, amikor Magdeburgban 75 000 ordítozó rajongó előtt álltunk a színpadra. Állati érzés volt látni a hatalmas tömeget, és hallani, ahogy velünk együtt éneklik a dalainkat.”

Bill: „ A dal hangulata vicces, bolondos. Szeretem ezt a dalt, mert a felszínes barátságokat teljesen feleslegesnek tartom. Ha már semmi nem köt össze egy emberrel, és csak annyi az összes mondanivalónk, hogy „Szia!”

Akkor az a kapcsolat már csak majomkodás. A dalban magára ismerhet néhány magdeburgi srác is. Ezt a típust ki nem állhatom. Másrészt viszont jó, hogy vannak ilyen emberek, mert nagyon szívesen veszekszem velük, éppen úgy mint Tom. Egyszerűen szeretjük provokálni őket. És nagyon örülünk, amikor látjuk, hogy felhúztuk a nyavalyásokat. Elismerem, hogy néha, szemtelenek vagyunk velük..”

Bill: „ A dalban azt elemzem, vajon mi történik a halál után. Sokan mondják, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy ilyesmin gondolkodjam. Nem félek a haláltól. De arról mindenki fantáziál, hogy mi történik a halálunk után. Szerencsére még senkit nem veszítettem el, aki igazán közel állt volna hozzám.”

Bill: „ A szám a nagy álmunkról, a híressé válásról szól. A dal akkor született, amikor még csak reménykedtünk a nagy áttörésben. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a producereinkkel dolgozhattunk együtt, és állandóan kérdezgettük magunktól: ember, ez valóban megtörténhet? De amikor valóban híressé váltunk, nem azt éreztük, mint amiről a dalban énekeltem. Éppen olyanok maradtunk, mint korábban voltunk. Iszonyúan szeretünk zenélni, és nagyon boldoggá tesz, ha az embereknek tetszik, amit csinálunk. Nem akarunk átlagos, érzelgős fiúbanda lenni, akiket beskatulyáznak. Éppen ezért vidám dalokat is írunk néha.”

Bill: „ Ezt a dalt azért írtam, mert úgy vélem, hogy a szülők válása, nagyon fontos téma, amiről énekelni kell. Meglep, hogy még senki sem foglalkozott vele érdemben. Az én korosztályomban egyre több fiatal nő fel csonka családban. Sokan közülük nem mernek, vagy nem tudnak a válással kapcsolatos érzéseikről beszélni. Éppen ezért akartam erről énekelni. Nálunk szerencsére nem úgy történtek a dolgok, ahogy a dalban. A mi szüleink tekintettel voltak az érzéseinkre, és csendesen ment végbe a szétválás. Jobban nem is csinálhatták volna. Semmi esetre sem tartom jónak, ha a szülők csupán a gyerekek kedvéért maradnak együtt. Csak arra kell ügyelniük, hogy a csemetéik nem sérüljenek válás során. Az apa és az anya továbbra is tud törődni a gyerekével. Tom és én ma már nem sajnáljuk, hogy a szüleink szétmentek. Mindkettőjükkel kapcsolatban maradtunk, és nálunk minden a legnagyobb rendben van. Annak ellenére mi egy család vagyunk, hogy a szüleink már nincsenek együtt.”

Bill: „ Mindenki, aki elkísér minket koncertkörútjainkra, tudja, hogy mit akartam mondani ebben a dalban. A menedzsereink és a kiszolgáló személyzet gyakran sajnálnak minket, amikor estéről estére fellépünk. Azt tesszük, amihez kedvünk van, és senki nem ír elő semmit. Legalábbis ezt gondolják azok, akik csak a fellépésen látnak minket. De a mi életünk nem mindig fiataloknak való. A legtöbben, akik 2 napot velünk utaznak, utána 2 hétig pihenik a fáradalmakat. Tulajdonképpen a munkánkkal járó nehézségekről szól ez a dal.”

Bill: „Ebben a dalban azt kérdeztem magamtól, mi lenne, ha az ember tudná előre, hogy mikor jön el az utolsó nap az életében. Én az utolsó napomat azokkal az emberekkel szeretném tölteni, akik fontosak nekem. Ez persze nagyon szomorú gondolatsor. A dal egy depressziós napon született. Azt éneklem a dalban, hogy „ Ha ez az utolsó napom, kérlek, ne áruld el nekem…”

Nagyon nehéz lenne, ha tudnánk, mikor jön el a vég. Azt szeretném, ha a családomból én halnék meg először, hogy ne kelljen átélnem a többiek halálát…..”