Bem, a debreceni gács

(magyarított szomorújáték Shakspere Vilmos Othellója nyomán)

A színmű egy XIX. század eleji dramaturgiai módszert, a magyarítást éleszti fel, azaz egy idegen drámát alapul vévén, azt nemcsak nyelvi-költői fordulatok szintjén ülteti át magyarra, hanem a cselekményt és a karaktereket is a magyar viszonyokhoz alkalmazza, a magyar történeti mítosz kereteibe helyezi át. Shakespeare Othello, a velencei mór című tragédiájának főhőse helyébe a magyar szabadságharc gács (azaz galíciai) hadvezérét választja. Bem tábornok, akárcsak Othello, idegenként válik egy nemzet bálványává: míg elődje Velencéből Ciprusba indul hadakozni, addig ő a magyar kormány ideiglenes székhelyét, Debrecent hagyja oda, hogy az erdélyi hadszíntéren küzdjön a muszka ellen. Ám a mítoszszerűen leegyszerűsített történelem, amiként az Othellóban, jobbára csak díszletként szolgál a deheroizált nevezetes személyiségek magánéleti konfliktusaihoz. Az idősödő hadfi Csészényi Esteván Etelke nevű lányát bírja szökésre, majd veszi el, s viszi el magával a táborba. Sokuth Alajos kormányzó a gács dicső tetteit s teendőit felemlegetve inti nyugalomra a feldúlt atyát. A dráma igazi főszereplője azonban a Jagó szerepkörét vivő Pető Pál zászlós; az intrikus lelkületének teljes kifordítása adja e magyarítás igazi zamatát. Pető ugyanis nem velejéig gonosz bajkeverő, ám jó szándékú serénykedése – hogy ugyanis Bem figyelmét ifjú nejéről az előttük álló harcra terelje, valamint hogy tábornokát és Tasziló Mihály hadnagyot egymással kibékítse - ugyanúgy tragikus végkifejletet idéz elő, mint Jago áskálása az Othellóban. Közbenjárása alaptalan féltékenységet ébreszt Bem szívében, s mire kiviláglik, hogy valójában mindenki ártatlan, a segesvári ütközet már javában zajlik. A korhű fordulatokban bővelkedő, ritmikus prózában megírt dialógust sokhelyütt színezik dalbetétek, nagyrészt Petőfi-versek szemelvényei vagy korabeli Othelló-fordítások és –adaptációk részletei.

5 felvonás
7 ffi, 2 nő
2 díszlet