Ludovicus
(ideális nemzettörténeti tragédia két felvonásban)
„Legalább ma hadd haljak meg siratóasszonyok nélkül!” - könyörög Nagy Lajos király feleségének, Erzsébetnek, s persze, ahogyan tizenöt éve minden nap, ma is hasztalan. Erzsébet nem enged a meghalás esti ceremóniájából, amint a feltámadás reggeli ceremóniájából sem enged, ezzel gyötörve szünetlen a különben boldogan tespedő király életét. Lajos méregpohara csurig telt, döntő elhatározásra jut: hirtelen megfenyegeti Erzsébetet, hogy búcsúszavai nélkül hal meg, az Isten nem támaszthatja fel, legfeljebb egy vánkos, de az is csak a fejét, majd közönségesen hörögni kezd és hátrahanyatlik. A rémült Erzsébet azonmód elszalad az udvarért, s Lajos magára marad a siratóasszonyokkal. Az ideális nemzettörténeti tragédia a Nagy Lajos király napról napra késlekedő halála hátráltatta, de meg nem akadályozta interregnum zsibongó csetepatéit eleveníti meg morbidba hajló abszurd humorral.
7 ffi, 5 nő 1 díszlet |