Amikor a földön véget ért a élet

Sétálok az utcán
Az egész város ég
Az emberek rémültek
Nem tudják, mi jön még!

Elrohadt a világ
És jön egy új háború,
Érdekes, hogy e miatt
Senki nem szomorú!

Mentek egymást ölni
És meghalni, hogyha kell!
Gépfegyverek tüzében
Vérzek én is el!

Megbukott egy rendszer
De már nem érdekel senkit,
Mindenki megszedte magát
De engem már meg se rendít!

Ez teljes csőd, messziről látom,
Tömeggyilkosok szabadlábon,
A nyugat felé minden áron
A demokrácia itt már csak álom!

Mikor a föld is lángokban áll,
És nem halljuk egymás szavát.
Elkopott rég minden írás
Az igazság falán,
A templom ajtaján,
Az utca aszfaltján,
Azon a rossz, öreg táblán
A sikátor udvarán!
Vége talán?!

Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengesz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez, padlón a fürdőszobában
A marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.

Csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd
Amiből még túl sok is volt éppen tegnapelőtt
Lépcsőház, lerúgott postaláda
Talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában

Mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
A hömpölygő tömegből azt sem tudod már
Hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
A kabátjuk alatt fegyver van, ne tiltakozzál

Csak behúzod a nyakad, leteszed a kezed
Várod, mikor ütik le egy gumibottal fejedet
Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz

Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékből röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod

Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság

Ezért szinten tartod magadat csendben
Bár tudod jól, hogy valami még sincsen itt rendben
Ingerült vagy, minden felkavar
Hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar

Csak rohansz, menekülsz az éjszakában
Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában
Te lettél a vad, ő meg az üldöző
Pedig ő is csak egy pitiáner bűnöző

Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hűtő, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád

Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belőled is egy kábszeres állat már

Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz,
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz

Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékből röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod

Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság

Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hűtő, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád

Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belőled is egy kábszeres állat már

Táplálék láncolatnak a csúcsa,
itt a strici, ott a kurva,
mintha minden rendőr megvakulna!?
Talán törvény van megfakulva,
mintha egyre több kés szúrna,
látva a népet megvadulva!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazochista embernek is boldogság!
Miniszter elnök orrát túrja,
jobban tenné ha még tanulna,
vagy ha inkább vízbe fúlna.
Kormánykerék meglazulva,
áremelések újra-újra!
Ahelyett, hogy magához nyúlna!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Miért nem szólt mostanáig?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Emberek és állatok közt élünk, miért csodálkozol ezt látva?
Kilopják a szemedet is mindegy már hogy mit csinálsz, hogy úgy marad a szád is tátva!
Csak tippeljél nyugodtan, melyikőtök a céltábla,
ha közétek lő véletlenül három, vagy négy géppuska, hogy ki marad a végén állva az éjszakába?!

Nézd ott a szarban lent,
üvölt a parlament.
Nincs szárnya, mégis szent,
csak nem látja: falnak ment!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Már megint túl sokat mentem
Furcsa testem még mindig talpon áll
Már megint túl korán keltem
Fáj minden porcikám

Túl nagy a zaj szétmegy a fejem
Vékony a fal itt a panelházban
Keresem a saját nyugodt kis helyem
Számtalan zugban egy ilyen lakásban

Legalább te legyél megértő velem
Csak egy kicsit hagyjál békén
Csak egy percre fogd be a szád
Kérlek kapcsold ki a tévét
Aztán odafigyelek rád

Csak egy kicsit legyél kedves
Csak egy percre ölelj át
Kérlek légy egy kicsit csendben
Halljam a szíved ritmusát

Már megint túl sokat mentem
A tüdőm sípol a légzésem zihál
Vérbe van mind a két szemem
Az élet mért ennyire komplikált

Túl nagy a zaj szétmegy a fejem
Miért épp most van mindenki lázban
Miért csak nálam merül le az elem
Jó itt élni egy ilyen lakásban

Legalább te legyél megértő velem
Csak egy kicsit hagyjál békén
Csak egy percre fogd be a szád
Kérlek kapcsold ki a tévét
Aztán odafigyelek rád

Csak egy kicsit legyél kedves
Csak egy percre ölelj át
Kérlek légy egy kicsit csendben
Halljam a szíved ritmusát

Csak egy kicsit hagyjál békén
Csak egy percre fogd be a szád
Kérlek kapcsold ki a tévét
Aztán odafigyelek rád

Csak egy kicsit legyél kedves
Csak egy percre ölelj át
Kérlek légy egy kicsit csendben
Halljam a szíved ritmusát

Csak egy kicsit hagyjál békén
Csak egy percre fogd be a szád
Kérlek kapcsold ki a tévét
Aztán odafigyelek rád

Csak egy átlagos napnak indult ez is mint a többi
Mint minden reggel negyed nyolckor felkelek
Túl lusta vagyok boltba menni, üres a hutő
Na ennyit arról hogy ma mi a faszt egyek
Nem baj van cigi kávé, vitamin A, B
Ölembe öntöm semeddig nem tart
Felmérem a helyzetem és nyugtázom
Na végre úgy nézek ki, mint aki beszart

Na gyerünk zuhanyozás, meleg víz mosakodás
Jajj de elromlott a bojlerem
A szobába indulva megfogadom, hogy ezt a vízmelegítő készüléket
szétverem
De állj állj itt a tükör elott, közelebb megyek
Közelebb egyek most nézem meg magam,
Csipás a szemem és ráadásul akárhogy zselézem nem lapul a hajam

Mindaddig nyugtatóan hatott az a az a tény,
Hogy vissza tudok jutni majd a lakásba
De szertefoszlott illúzió a nagy rohanásban
A kulcsomat is beletörtem a zárba
Nyugi, nyugi, időbe voltam és lejutottam volna,
Ha nem botlok egy könyvárus Jehovába
Lábbal festették, vagy mit magyarázott
Na mondtam hogy na menj az isten faszára

Az óra jár, a főnök vár, kibasznak, ha nem leszek ott időre
Hogy is fogalmazhatnék, úgy érzem magam,
Mint az elkent légyszar az asztalterítőben
Rohanok, izzadok, igazi fitt vagyok,
Beérkezem hónaljam bimbózó rózsa
Kések, lebaszás, kirúgnak, kibaszás
Mindig erről álmodtam, ez vált valóra

Hazaérkezem, édes otthon,
A záram másfél óra alatt feltöröm
Ágyban fekve kapcsolom a tévét
De nemsokára pofámra fagy az öröm
Valami jól fésült, mosolygó öltönyös úr a pódiumra szökken
Taglalni, ecsetelni kezdi, hogy a munkanélküliség két éve csökken

Csak drágább a tej, a gyógyszer meg a kenyér
Drágul a gáz, a víz a villany
Így is mindenki vígan megél
Ja és a trafipax is sűrűbben villan
Azt hiszed, hogy örülök, hogy ettől a hírtől
Én is izgalomba jövök és felállok
Nem tudom sajnos az anyja nevét,
Csak egyszerűen fantáziálok

Pont jókor, csak ez hiányzott már
Fiatal vagyok, fűtsön a kalandvágy
Pont jókor, csak ez hiányzott
Pár évig még bírom talán

Legyek optimista, rendben,
Túl nagy elvárás ez magammal szemben
Megnyerem a fődíjat a totón, a lottón vagy a tombolán

Pont jókor, csak ez hiányzott már
Fiatal vagyok, fűtsön a kalandvágy
Pont jókor, csak ez hiányzott
Pár évig még bírom talán

Legyek optimista, rendben,
Túl nagy elvárás ez magammal szemben
Megnyerem a fődíjat a totón, a lottón vagy a tombolán

Hosszú még az út,
ahhoz, hogy kijózanodjak
Agyamba golyó szorult,
lehet, hogy nem álmodtam

Nincsen visszaút,
forgolódok, a szemem kiszáradt
Túl mély a kút,
agyam már nagyon fáradt

Rémálom, rémálom, rémálom

Gyáva partizán,
nem mered ontani a véred
Változó világ,
nem más mint szarevő féreg

Kitört a lázadás,
Ez van szart sem ér az élet
Indul a támadás,
Desszert után jön majd a méreg

Rémálom, rémálom, rémálom

Kietlen lakótelep,
jó célpont atombomba
Jön egy villanás,
félholtan vergődök a romban,
tankok lőnek majd rám,
pulzusom torkomban játszik
Alávaló gazemberek,
Csak elrejtik ami nagyon is látszik

Rémálom, rémálom, rémálom

Rémálom...

Éjjel is róla álmodik
És nappal is őt kívánja
Mindenki őt hajszolja
A lényeg hogy megtalálja.

Alíg várja, hogy kimondhassa:
„Mindennek meg van az ára"
Olyankor felragyog a szeme
Kihúzza magát, mielőtt kinyílik a szája
Összefut a nyála

A szerencsétlen korán kell
És késő estig nyomja
Megcsömöl a látványtól
Mégis kikészül a gyomra.

vagy éppen
elmegy az esze, bekattan
Fegyvert fog és elrabolja
Csak azért, hogy pár másodpercig
Két kézzel szórja

Mert sajnos minden

A pénzről szól
Az élet asztalán
Jó nagyot markolj
Nem is számít más
Csak minél több legyen
Már csak ez imponál
Ez egy rohadt fertőzés
És mindenkit megtalál

Figyelj rá, mert ez vesz körül
Semmit sem adnak ingyen
A pultoslány sem mosolyog rád
Ha borravalója nincsen

Ezért visznek a főnököknek
Születésnapi tortát
És ezért vágják át bárkinek
a sikátorban a torkát

Isten,
a vallás
az ünnep,
az átok
a divatlapokon
a fiúk
és lányok
Az egész média
a playbacksztárok
a gyors éttermek
éjszakai bárok

Főiskola
egyetem
a bölcs tanárok
a csoporttársak
a jóbarátok
a házastársak,
a meleg párok,
minden

Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam.
Te meg adtad az intellektuelt, én meg jópofát vágtam hozzá.
Tudod, utállak, amikor ilyen vagy, ilyenkor nem bírok veled.
Folyton azon gondolkodom, mikor jön meg az eszed.

Végre depressziós voltam tegnap délután.
Csak feküdtem a földön, mint egy vérző partizán.
Hallottam, ahogy megtelnek a játszóterek.
Ahogy ész nélkül ordibál a sok hülye gyerek.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Van, aki úgy fogja fel, nincs más kiút, csak a halál.
Van, aki lealacsonyodik, erre a szintre és magára talál.
Ordító fájdalmak közt érvényesülni próbál.
Nappal szart lapátol, este felszolgál.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Nem tudom még, hogy mit csinálok holnap.
Talán kelet felé tájolom magam, és meghajlok a kornak.
Olyan csalódott voltam én tegnap este,
Mint az a hajléktalan, aki felébredve kabátját kereste.

Lehet, hogy befoghatnám pofámat szépen,
Hisz semmi nem változna tulajdonképpen.
Minden rendben van, vagy legalábbis nagyon úgy látszik,
Csak a 8 éves kisfiad pisztollyal játszik.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebből úgysem tudok.

Majd akkor

Ha majd nyugodt lehetek hogy nem lépsz félre ha feltűnik egy másik
Ha majd egyszer nem feszül az idegrendszerem pattanásig
Este lefekvés után is szépet álmodnék néha
Ha nem lesz az ország egy fegyverelosztó-központ tartozéka

Majd ha mindannyian ugyanúgy értelmezzük a demokráciát
Majd ha te is rájössz mit jelent az hogy toleranciát
Majd ha kipattan a fejedből egy normális gondolat
És amit mondasz lesz mögötte valóság-alap

Akkor én is boldog leszek
Bármit teszek számonkérheted
Tőlem felőlem
A szart is kihajthatod belőlem

Tőlem ha ez lesz isten bizony
Ha már nem fog érdekelni
Mert nem lesz több faszság a földön
Ilyen dalokat fogok énekelni hogy

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

Majd ha kínkeservesen megtanulsz végre a földön járni
És ha nem akarsz minden primitív jött-ment fasznak imponálni
Ha nem lesz többet a tisza egy aranybánya ürüléke
Akkor a térítő szerint a szívemben ott lesz a béke

Ha nem fecskendőbe hanem süteménybe töltöd otthon a mákot
Ha majd nem kap majdnem minden férfi vastagbél rákot
Az élet egy rohadt színház és én vagyok a kelléke
Ha majd esélyét is látom hogy lesz a jövőnek nemzedéke

Akkor én is boldog leszek
Bármit teszek számonkérheted
Tőlem felőlem
A szart is kihajthatod belőlem

Tőlem ha ez lesz isten bizony
Ha már nem fog érdekelni
Mert nem lesz több faszság a földön
Ilyen dalokat fogok énekelni hogy

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

Mégsem olyan édes...
Hehehe...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem...
Még most jön...

Nézd azt a fiatal srácot,
kajak volt,
és nam gatyázott.
Szétrugta az összes kukát.
Anyuka elengedte,
életében először,
és két sörtől rögtön fejre állt.

Erős vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kővel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Nézd azt a fiatal lányt ott,
biztos kevés Lassie-filmet látott,
mert a homokozóba szaratja a kutyáját.
A fáradtságot venni,
azt hogy kislapáttal összeszedni,
már nagyon utálják.

Erős vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kővel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Kocsmában a szája tátva, mint egy malac úgy büfög.
Influenza idején az aszfalt zöld - sárga attól függ ki milyet köp.

Lassan elhányom magam, de folytasd csak bátran, zabáld csak a kapszulát.
Aztán üvölts és bizonyítsd be, hogy te is szívtál magadba kultúrát.

Az ember kultúrált.
Kúltúrált...

Eszmerendszer

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörű képet

De én szarok rá, hogy milyen emberek, lesznek és voltak
Szarok rá, hisz minden szarba eddig is beleszóltak
Megmondták, hogy mit csináljak, ide-oda toltak
De ettől még nem támadnak fel sírjukból a holtak

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következő generációra semmit nem hagyok

Csak a Jóisten tudja, hogy mi történik holnap
Jóságos kezével mindent összeforgat
Megmondja, hogy mit csináljak, ide-oda tolnak
De ettől még nem támadnak fel sírjukból a holtak...

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következő generációra semmit nem hagyok

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörű képet

De én szarok rá, hogy milyen emberek, lesznek és voltak
Szarok rá, hisz minden szarba eddig is beleszóltak
Megmondták, hogy mit csináljak, ide-oda tolnak
De ettől még nem támadnak fel sírjukból a holtak

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következő generációra semmit sem hagyok

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörű képet

Utak Mellett

Utak mellett a fák
kértek, hogy maradjak még,
Nekem semmi se fájt,
semmi se fájt még
Nem tudták, hogy eljön majd a tél,
mikor minden véget ér
Kihalt lesz a táj,
nem lesz többé nyár

Minden éjjel és miden nappalon át vártam,
Hogy elgyere, hogy elgyere hozzám,
De te nem jöttél el
Hol van már az örök ifjúság, örök ifjúság
De nekem kihalt lesz a táj, nem lesz többé nyár
Nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár

Utak mellett a fák
kértek, hogy maradjak még,
Nekem semmi se fájt,
semmi se fájt még
Nem tudták, hogy eljön majd a tél,
mikor minden véget ér
Kihalt lesz a táj,
nem lesz többé nyár
Nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár
Nem lesz többé...

Nem lesz többé!

Ha ez a rohanó világ megállna egyszer és lefeküdne
Ha a rendőr előbb kérdezne és csak aztán ütne
És ha elérnénk egyszer, hogy egyetlen atomfegyver sem állna
Addig már valaki egy tömegpusztítóbbat úgyis feltalálna

Mert ha nem látod már a csillogást a diktátor szemében
És ha azt hiszed, hogy nincsen golyó a KFORos fegyverében
És ha azt hiszed, hogy mosolygó arccal bármit elérhetsz
Azt kell sajnos mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Csak nehogy összevérezz
érezz, kérdezz
Nem hallod, mit beszél ez
élvezz, fékezz
Érj hozzá a két kezéhez
Vágd pofán magad és térj észhez!

Üdvözöllek ez a valóság
Nincs mese, csak halandóság
De csak próbáld meg nyugodtan
ha túlordítod a város zaját
Nincsenek színek, csak fakóság
És nagyon balfasz a hatóság
Ébredj fel és szívd magadba
Az élet szagát

Ha egy arab és egy zsidó közös hangnemet találna
Azon nyomban a világbéke végleg helyreállna
Mint dögevő madarak, mikor partra vetődik egy bálna
Vigyorogva ünnepelnénk, és mindenki jót zabálna

Mert ha azt hiszed, hogy nem lesz több daganat senki végbelében
És ha azt hiszed, hogy mindent értesz a hazugság tengerében
Hogy kedves, jó szóval mindent elérhetsz
Azt kell sajnos mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Csak nehogy összevérezz
Kérdezz
Nem hallod, mit beszél ez
élvezz, fékezz
Érj hozzá a két kezéhez
Vágd pofán magad és térj észhez!

Üdvözöllek ez a valóság
Nincs mese, csak halandóság
De csak próbáld meg nyugodtan
ha túlordítod a város zaját
Nincsenek színek, csak fakóság
És nagyon balfasz a hatóság
Ébredj fel és szívd magadba
Az élet szagát

Hogyha úgy látod, hogy tökéletesen minden rendben van
És ha úgy érzed, hogy már egy kicsit sem vagy bizonytalan
Szent a béke és az ateisták is megtérnek
És ha úgy látod, hogy már az emberek sem félnek

Mert ha nem érzel semmi rosszat a barátnőd fintorában
És ha kizárólag nem csak a véget látod a halálban
Hogy optimista felfogással bármit elérhetsz
Sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Elhitted, hogy mindig csak nyerhetsz,
elhitted, hogy az élet szép
elhitted hogy jobb lesz majd hozzád
és isten mindig téged véd.
Most utálod az embereket
nyugtod csak a sírban lesz már
rúgjál be mint egy rohadt állat
és tedd tönkre azt ami tönkretesz.
Esetleg ordíts néha, és véletlenül épp te vagy az áldozat
kegyelmet kapsz, bár jobb volna a fobelövéses változat.
Ha a kurva vicces, és kurvavicces
csak el ne röhögjem minden szavam
kizsákmányolt ország helyett, most kánaánban érzem magam.

Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...
Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...

De most már megváltozott minden, most már jó irányba terelnek
csak néha-néha fordul elo, hogy egy balfasszal összekevernek.
Nyugalom, nyugalom ne idegeskedj,
csak hutsed magad, csak hidegvér
nemsokára eljön az ido, mikor vérben úszik a Kossuth tér.
Mert soxor nem bírom a gyurodést, ellenszenves az egész világ
nem segít a hízelgés, meg a méregdrága fonnyadt virág.
Egyszer ámokfutó gyilkos leszek, vagy nyakig merülök a szarban
a hullahegyre állok majd, és üvöltök mint Tarzan:

Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...
Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...