A Falka szelleme

A Falka Szelleme én vagyok
Palackba temettek hosszú évszakok.
A dühöm megbuggyant
Biliként borultam.
A dugót kihúztad
És kiszabadultam.

A lelked, a véred fellázítom
Eszed veszem, a képed elkábítom.
Ajtóm a torkod,
Ereidben utazom.
Liftem a gyomrod,
Elfoglalom tudatod.

Egységben az erő,
Kétségben a teremtő.
Isten, ha van
Biztos, ördöge van.

A Falka Szelleme itt áll előtted
Vadonnak gyermeke ittál belőlem.
Nem te vagy az első
Nem is az utolsó.
Esélyünk megnő
S lecsap, mint bujdosó.

Egységben az erő
Kétségben a teremtő.
Isten, ha van
Biztos, ördöge van.

A fenevad

Mocsárbűz, mély iszap
rohadó nyálkás piócák
Hidegtől remegő hús
a vér útját fogak vájják.

Szorítsd el ereid
sebeidből ömlik a véred
Imádkozz, ha van kihez
nemsokára eljön érted
a Fenevad!
Ő az, a Fenevad!

Kegyelmet ne kérj,
utolsó perced megaláznád.
Ne térdelj, nem megható
halálhörgés illik hozzád.

Bélszenny, húgy, sperma
elpusztít még ma a fenevad!
Ő az, a fenevad!!

Testedet, ha megmarad
hiénák, varjak zabálják
Csontjaid legyek köpik
magadtól te is undorodnál!

Ordibálj! Még nem késő
Ordibálj!
Ordibálj, még nem késő!
Ordibálj, még nem késő
Ordibálj
Ordibálj, Most már késő!

A lelkem ára

Arra vágyom, úgy kívánom,
hogy minden álmom valóra váljon
Mondj egy számot Sátán-barátom!

Követtem sok pogány-ritmust
felvettem egy ördögös ritmust
Amit Isten csak +teremtett
azt magamévá tettem

Buja vagyok és parázna
másnak búja beparázna,
ha falánkságom megkóstolná:
fõsvénysegem sok okos tolná

Híúságomban aki megsértett
bosszúmtól már elvérzett
Irigykednem pusztán muszáj
A bûn-ágyába döglök lustán

A Lelkem árából vettem
mindent amit szerettem
Kimért bûneim felettem
A Lelkem árát elvertem

A szentségtörés meg nem törik
meg / feszült a hangulat
A gondolatot fejbe / lövik
hiány a bûntudat

Jól kisûtve, Pokolra küldve
a Tízparancsotat
Szemem tükre: az Ördög trükkje
Várom a tûzparancsokat

Csak a rock segíthet

Amikor az iskolát börtönödnek érzed,
Amikor az üzemben a szabadságod kéred,
Amikor már otthonról elzavartak régen,
Amikor az utcakő sem melegít fel Téged
Csak a rock segíthet, csak a rock segít!

Amikor egy pohár bor megnyújtja a képed,
Amikor egy barátod ellenségnek nézed,
Amikor megmarkolnád, de nem engednek semmit,
Amikor egy hazug szó kettőnk közé lépett
Csak a rock segíthet, csak a rock segít!

Amikor úgy szeretlek, hogy kitépném a szíved,
Amikor gyűlöllek, mert beszélgetnünk kéne,
Amikor már nincs kiút és nem veszíthetsz semmit,
Amikor az utolsó az elsők közé lépett
Csak a rock segíthet, csak a rock segít!

Egy terrorista naplójából

Szerettem volna, ha meghallgatnak
szerettem volna, de elfoglaltak
nem én kértem, hogy idegyertek
nem az én vétkem, hogy eltemetnek

Megtaposták Hitvallásom
kínozták minden Barátom
feldúlták az Otthonom
legyilkolták a Családom
Bocs, hogy visszaütök,
hogy tovább nem tûrök
Felrobbant a dühöm
Fájdalmam átküldöm
Azt akarom ’mit más partizán,
hogy ne legyen idegen megszállás,
a szuperhatalmak tünjenek haza!
Nem kell segítség,
csak hagyjanak békén!
Nem kell segítség,
csak adjanak békét!
A politika emberhúst emészt
és nyakalja rá a Vért/estvért
Harcolni fogok az Igazamért,
s ha kell meghalok a Szabadságért
Bocs, hogy visszaütök,
hogy tovább nem tûrök
Felrobbant a dühöm
Fájdalmam átküldöm
Nem kell segítség,
csak hagyjanak békén!
Nem kell segítség,
csak adjanak békét!

Félúton

Néhanap ölni tudnék,
de valamitől mintha félnék.
Egyenruhában persze könyebben menne
És jegy se kéne koncertre, meccsre.
A babona fertőz, elgáncsol a fű.
A megszületés volt a legnagyobb bűn.
Félúton élet és halál között
Magamat nézem a testem fölött.
Megitatlak a véremmel
Csak ne rúgj be, még vezetned kell.
de ne úgy, mint azok a muslicák,
Kik a pofámból másznak ki négykézláb.
A babona fertőz, elgáncsol a fű.
A megszületés volt a legnagyobb bűn.
Félúton élet és halál között
Magamat nézem a testem fölött.
Csak betiltott filmeket rendeznék.
A geci fröcsögjön, follyon a vér.
És megkérdeznék egy krokodílust,
hogy hogyan kell élni, mi a stílus!
A babona fertőz, elgáncsol a fű.
A megszületés volt a legnagyobb bűn.
Félúton élet és halál között
Magamat nézem a testem fölött.
Mihez is kezdjek, nem tudom.
Itt rekedtem félúton
A gyertyák lassan leégnek
És nem találom a vészféket
Sajnos nem lehettem jó zenész,
Mert mindig hiányzott a józan ész!
Csak egy van, mit évek alatt elértem,
hogy nem jött ki a mentő énértem!

 Forr a dalom

Mindenhol elérnek szabályok
Kutatják mit zabálok, szlapálok
Meghalni kész vagyok azért
Amiért élni szeretnék

Ősi törzsek zenéjét hallom,
Rettegett minden birodalom
Ha ellhallgatnám biztos megölne
Akár a méreg kitör belőlem!

Mindenről a Fenevad tehet,
Aki új törvényt hirdetett
Farsang lett szent ünnepünk
A Félelem Anyja megszült

Fekete Báránynak éreztem magam
Mert Földi örömökön járt agyam
Rabul ejtett az emberkert
A fájdalomcsillapító istenként vert

Fű alá söpörtek, de tartozom még az Ördögnek
Nyakamban farkasfogadalom
Ezért újra forr a dalom!

Forradalom! Forradalom!
Forradalom! Forradalom!

Mindíg jön egy isteni szikra,
Mi bennem a kisördögöt lázítja
A tüzet ismét felszítja
Eremben a vérbeli szittya

Aki a lehullott zászlót felveszi
A barikákat barikádra vezeti
A hatalom kutyáit elkergeti
És szolgákból tud szabadot nevelni

A szél dolga süvölteni
A farkasé meg Üvölteni
Lehet hogy utolsó alkalom
Ezért újra forr a dalom!

Világra szóló fájdalom
Összegyűlik sokadalom
Hamar lesz itt lakodalom
Rabszolgatartó társadalom

Üzenetek foszlánya belekerült a bográcsba
A pokol tüzére felrakom
Ezért újra forr a dalom!

Forr a dalom! Forr a dalom!
Forr a dalom! Forr a dalom!
Forr a dalom!!!

Pogány vagyok

Hiába vennék ezernyi leckét
emberré nem lesz a vadállat
A kurva mindig csak kurva marad
Nem tagadhatod meg az anyádat

Hiába vennék szappant, mi megvéd
A mocsok nem kívül, de belül van
A szarból nem vakar ki semmilyen ügyvéd
Csak a Pokol Tüze most tisztára majd

Eszem, szarok,
Iszom, baszok,
Lopok, csalok,
Pogány vagyok
Eszem, szarok,
Iszom, baszok,
Lopok, csalok,
Pogány vagyok

Ha eszem, szarok,
ha iszom, baszok,
adót csalok
Ital, csajok,
füvek, drogok
A hitem halott
én pogány vagyok!

Rockernek születtem

Apám azzal fenyegetőzik,
hogy levágja a hajam.
Nem felelek semmit,
visszafogom magam.
Hív a metal, hív a rock
fémzenénél nem kell jobb!

Anyám mindig engem piszkál,
úgy véli, szakadt vagyok.
Csak a külsőm nézi,
pedig itt szív dobog.
Hív a metal, hív a rock
fémzenénél nem kell jobb!

Húsz színes poszterem volt
az ágyam fölött,
Szüleim letépték,
azóta nem köszönök.
Hív a metal, hív a rock
fémzenénél nem kell jobb!

Rockernek születtem
Mindent akarok - semmit sem kapok
Rockernek születtem
Inkább csavargok, de nem alkuszom
soha, soha, soha!
Míg csak szól a rock!

Szemet szemért

Megbocsájthatsz a bűnösöknek,
de van aki nem felejt!
Lerázhatod az üldözőket,
de a félelem eltemet!

Szemet szemért, fogat fogért!
A Vérbosszú én vagyok
Szemet szemért, fogat fogért!
Kegyelmet nem adhatok!

Anyám az Árnyék királynője
Apám a Rettegés
Nővéreim mind boszorkányok
Bátyám a Megvetés

Ősi ösztönök tüzéből születtem
Vérben fürösztöm halhatatlan testem

Szemet szemért, fogat fogért!
A Vérbosszú én vagyok
Szemet szemért, fogat fogért!
Kegyelmet nem adhatok!

A Születés és a Halál között
van egy szűk átjáró
Ki belép oda, azzal buljálkodom,
s a csókom nem mulandó

Jöhet a Jég vagy a Szárazság -
én akkor is megmaradok
Túlélek minden világégést,
s szűz szívekbe harapok

Ősi ösztönök dühéből születtem
Vérben fürösztöm halhatatlan testem

Szemet szemért, fogat fogért!
A Vérbosszú én vagyok
Szemet szemért, fogat fogért!
Kegyelmet nem adok!

Öldöklő angyal

Az égből pottyantam a földre
(mint pálinkának való körte)
Letaszítottak a csillagok
Bár, lehetnék szerencsecsillagod,
De csak az vagyok,
Mit az Úr űrszemétként itt hagyott

Feljutottam hegycsúcsokra,
De fent a szél azt susogta:
Mindennek te vagy a legalja
(jó magasról lettél leszarva)
És csak azt kapod,
Mit az Úr űrszemétként itt hagyott

Így nyelt el a föld gyomra:
Lesüllyedtem a Pokolra…
Nem találtam jobb pajtást,
Felnyergelem a Vén Patást,
S felugratok, majd meglátod
Felperzselem a Világot!

(üs)tököm teli vagyon ördögi aggyal
egy üstökös fia vagyok, az Öldöklő Angyal