Sárkányok harca-Halál úrnője
Kinuye 2006.10.03. 09:05
2.rész
Sárkány-Halál úrnője2
2.fejezet
By Kinuye
A
három démon, jól eltársalogtak a
családok hogylétéről és a
tartományokról. Az Ezüstsárkány
szórakoztatónak találta a tigrisdémon
és útitársa társaságát,
bár az utóbbi viselkedése kissé zavarba
hozta.
Ami
a lányt nem hagyta nyugodni, hogy a képek, amik akkor
játszódtak le az
elméjében, amikor a fekete hajú férfire
tekintett, hogy azok a múltat,
vagy a jövőt mutatták. Mivelhogy ez az esemény
kissé zavarba hozta,
mert ha már megtörtént mindaz, amit ott
látott, akkor nem emlékszik rá,
vagy ha az a jövő… egy biztos, ha az
megtörténik majd, akár háború is
kirobbanhat emiatt, vagy akár meg is gyilkolhatják
árulás miatt.
Természetesen ezt el akarja kerülni, legalább addig,
amíg testvérét és
édesanyját biztonságban vissza nem hozta.
Bár, amúgy sem tervezne be
ilyet, ha már van kire támaszkodnia, mint egy
jelölt, hogy annak a
személynek a segítségével, ki is
kiálthatják, hogy ő Kelet uralkodója
és nem csak egy ideiglenes támasza a tartománynak,
míg lábra nem áll
szülőhazája.
A
démonnő, ezekkel a gondolatokkal volt elfoglalva, mikor
feltettek neki
egy kérdést, mire ő gondolkodás nélkül
beleegyezett, hisz nem hallott
belőle semmit. A vörös hajú férfi szeme
megcsillant a felelet
hallatára, bár nem ő volt az egyetlen, aki így
reagált a válasz miatt.
-
Kinuye,
tehát akkor beleegyezel? – tette fel a
kérdést Takeshi, hogy megbizonyosodjon a lány
döntésében.
-
Igen. –
bólintott a hercegnő mosolyogva.
-
Ez
nagyszerű! – kiáltott fel örömében a
tigrisdémon, amivel észhez
térítette az elmélyült nőt. –
Remélem, úgy megfelel neked, ha két nap
múlva indulunk.
-
Bocsássatok
meg, de nem figyeltem. – szólalt meg zavartan Kinuye.
– Hova, is mentek majd?
-
Semmi
baj. Amúgy Északra, de te is velünk tartasz, hisz
beleegyeztél. –
felelte mosolyogva a vörös hajú fiú, amitől a
lány ledöbbent, hogy
ilyenbe belement, bár nem látszott rajta.
-
Ha
nem lenne baj, akkor én, majd egy hét múlva
indulnák utánatok, mert még
van egy-két elintézni valóm. –
próbált kibújni a dolog alól, bár ez
nem
jött be neki.
-
Veszélyes
lenne, mert háború van Északon és mi
kettőnknek is nagy erőfeszítésbe
került, míg elértük Kelet határait. Az
egész tartományban nagy erejű
démonok gyülekeznek és fellázadtak az
apám ellen. Mint mondtam, azért
ilyen fontos, hogy mihamarább visszatérjek. –
közölte a lánnyal, aki
már el is felejtette ezt az apróságot.
-
Értem,
akkor Danjuróra bízom majd Keletet, amíg
távol leszek. – felelte beletörődve, és egy
mosolyt erőltetett mályva ajkaira.
Kinuye
már hozzá szokott a gondolathoz, hogy elmegy
Északra, így mindennel
időben készen állt. Danjuro kezébe adta a
tartomány irányítását, aki
megértette a lányt, így elfogadta a feladatot.
Aznap
kora hajnalban, amikor indultak két lány
sürgölődött egy nagy szobában.
Az egyiknek fekete haja volt a másiknak zöld, és
mind a ketten egy
szekrényben keresgéltek. Néha kidobtak valamit a
hatalmas ágyra, ami
mögöttük állt. Miután mindent
megtaláltak, amire szükségük volt,
nekiálltak válogatni a temérdek ruha
közül.
-
Nem
gondoltam volna, hogy egy szekrényben ennyi dolog elfér.
– szólalt meg
a fekete hajú nő, miközben egy fehér, fénylő
anyagot vett a kezébe,
amit jól megnézett, majd a mellette állóra
tekintett. – Szerintem ez jó
lesz, nem gondolod?
-
Az a
lényeg, hogy neked jó-e Kinuye. Nekem tetszik.
Próbáld fel, hogy milyen. – felelte a másik
démon.
-
Rendben.
– bólintott a hercegnő, és kezében a
ruhával bement a paraván mögé.
-
Ezt vedd fel
alá. – rakott fel egy kék ruhadarabot a
paravánra, majd visszament válogatni.
-
Jól van,
Rika. – válaszolta Kelet úrnője és
öltözködni kezdett.
A
szolgáló, még néhány dolgot
beadogatott a sárkánynak, majd türelmesen
várta, míg az magára ölti a ruhákat.
Kinuye kis idő múlva kilépett a
paraván mögül.
Egy
fehér hosszú kimonó volt rajta, ami alól
kilátszott az élénk kék alsó
ruházat. Egy szintén ugyan olyan színű obit
kötött a derekára, aminek
az alja elfehérült és hátul a
térdéig lelógott. Egy sötétkék
bokáig érő
csizma látszott ki a fehér ruházat alól.
Sötétkék alkarvédők voltak még
rajta, csak a ruha eltakarta őket. A középső ujjain egy a
fekete zsinór
látszott, amik szorosan fogták az alkarvédőket.
-
Azt hiszem,
így jó lesz. – mondta Kinuye
végignézve magán.
-
Szerintem is.
– biccentett Rika.
-
Hol vannak
fegyverek? – érdeklődött a fekete hajú nő.
-
Itt.
– mutatott a kis asztalra, amin különböző
tőrök és kardok voltak
felsorakoztatva. A sárkány odament és
válogatni kezdett. – Bár nem
értem, hogy miért kellenek, ha magad is tudsz
csinálni, bármikor.
-
Nemsokára
ingadozni fog az erőm, és valamivel meg kell védenem
magam. – felelte
hátra sem nézve, miközben egy tőrt forgatott meg a
kezében.
-
Csak nem?
– döbbent le Rika.
-
De
igen. – bólintott, és az imént
nézegetett fegyvert bedugta a jobb
csizmája szárába. – Ilyenkor nem tudom
irányítani az erőmet. Néha
elmegy több napra, néha meg megnövekszik.
-
Akkor,
már tapasztalt vagy ebben. – lépett
barátnője is az asztalhoz.
-
Igen.
Bár régebben a társam védett meg, de 10
éve egy Feketesárkány végzett vele, ha
jól láttam. – emlékezett vissza.
-
Ha jól
láttad? – húzta fel a szemöldökét
Rika.
-
Nem
vagyok benne biztos. Csak azt tudom, hogy harcoltak, és
utána nem
találkoztam vele többet. – tekintett kék
szemeivel a mellette állóra.
-
Értem.
Nem hiányzik? – kíváncsiskodott
tovább a zöld hajú démonnő és egy
szamuráj kardot vett a kezébe.
-
De, igen.
– mosolyodott el szelíden.
Megpillantott
a földön egy kardot, aminek a pengéjén
sárkány minták díszelegtek. A
fogásánál ezüst szalag volt rátekerve.
Felvette a földről és
megvizsgálta, aztán a felismeréstől elkerekedett a
szeme.
-
Ez a Ryuu no
Gai, másik fele? – kérdezte Rika
barátnőjétől.
-
Igen.
Az apám már mesélt róla, de nem tudtam,
hogy létezik. – felelte és
megmarkolta a kardot. Könnyű volt, hisz női kézbe
tervezték. A penge
hirtelen ezüstös fénnyel felragyogott, és
kék villámok keletkeztek a
markolatnál, amik megrázták a démonnőt,
bár az meg sem érezte őket. A
jelenség alábbhagyott, majd el is tűnt. –
Úgy látom, elfogadott engem,
mint gazdáját.
-
Hihetetlen.
– döbbent le a lány, aztán magához
tért és kinézett az ablakon, ahol a
Nap korongja már félig látszott. –
Igyekezzünk, mert nemsokára indultok.
-
Jaj,
tényleg. – kapott észbe Kinuye és
összekapkodta a cuccait.
Két
személy várakozott a hatalmas előcsarnokban, amikor
fülüket gyors
léptek zaja ütötte meg. Hátrafordultak
és megpillantották a szaladó
démonnőt, aki eléjük érve megállt.
Koromfekete
haját felül felkötötte egy kék szalaggal,
de még négy ezüst hajtű
díszelgett a hajában. Oldalán a Ryuu no Gai
párja lógott egy fekete
kardhüvelyben, ezzel elrejtve valódi kilétét.
-
Sajnálom,
hogy megvárakoztattalak benneteket. – szégyellte el
magát egy kicsit a lány.
-
Semmi baj.
Indulhatunk? – kérdezte Takeshi.
-
Igen. –
bólintottak Shiroék.
A
három démon előtt kinyílt résnyire a
vaskapu, amin kiléptek. Az utcákon
még egy lélek sem volt, így
észrevétlenül tudtak távozni a
palotából.
Az erdőbe érve, már nem kellett sietniük,
ezért már lelassíthattak.
-
Kinuye,
még nem mondtuk, de a Feketesárkányok
palotája melletti erdőn kell
átkelnünk, ami nem túl biztonságos. –
szólalt meg Shiro a nőre nézve
bíbor szemeivel.
-
Már
jártam ott néhány éve. Csak
néhány gyengébb sárkány
támadott meg. – felelte a démonnő, és
elnyomott egy ásítást.
-
Az még,
akkor volt. Ha igaz, amit hallottam, akkor a vezérük nagy
erejű démonokká képezte ki a katonáit.
– közölte Takeshi.
-
Ryou,
talán félsz valamitől? – kérdezte
magától hangosan, és gúnyosan
elmosolyodott. Az útitársai kíváncsian
tekintettek a lányra.
-
Talán
ismered? – érdeklődött a vörös hajú
férfi.
-
Igen. –
bólintott a lány.
-
Mégis
honnan? – kérdezte Shiro meglepődve.
-
Fumiet
ő rabolta el, és az anyám is nála van. Azt mondta,
egy feltétele van
annak, hogy elengedje őket, de nincs kedvem teljesíteni. –
mondta
Kinuye és nyújtózott egyet, így nem
látta a döbbent arcokat. – Csak
arra, még nem gondolt, hogy van egy-két ötletem a
húgom kiszabadítására
és a Ryuu no Gai visszaszerzésére.
-
Bairei
kardját? – kíváncsiskodott Takeshi.
-
Aha. –
biccentett egyet a lány.
A három
démon, a nap további részében nem nagyon
beszéltek, vagy ha igen valamilyen vidám
témáról.
Folytatása
következik…
|