Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

Indiántánc

Tűzből jöttem erre a Földre,
Lángok formálták testemet.
És a tűz ölel majd magához örökre,
De addig mindvégig itt leszek.

Krétajeleket rajzolok a kőre,
Kiadnám minden bánatom,
De jeleimet az eső mossa el,
Jutalmam hiába várhatom.

Ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Felemás tavaszt szült ez a tél,
A szerelem nélküli hónapok.
Visszavágynak a mennybe most
A földre pottyant angyalok.

Keserű szavak íze a számban,
Csak a jövő édes, ami nem jön el.
Én maradok az, aki mindig is voltam,
Egy indián, aki énekel.

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Én tűz vagyok, akkor is, ha nem hiszed,
Hát égj velem, vagy ég veled,
Reszketve öleld az életed!

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Induljon a banzáj!

Egy tenyérnyi hely sincsen szabadon,
Huszadik századi jelek a falakon
A fiúk, a lányok most összejöttek
Hanyagok és jólöltözöttek

Hát induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz
Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz

Induljon a banzáj! 4x

Nyugati a zene, de keletre tart
És nem állja útját se tenger, se part
Persze nem biztos, hogy jót tesz neked
Ha kiszolgálják az ízlésedet

Hát induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz
Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz

Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz
Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz

Egyszerre dzsungel egyszerre sivatag
A múltad beszédes a jövőd hallgatag
Egyszerre sivatag egyszerre dzsungel
Jövőd még nincsen a múltad már nem kell

Hát induljon a banzáj
Essen szét a ház

Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz
Induljon a banzáj
Essen szét a ház
Legyen úrrá rajtunk az aktuális láz

Induljon a banzáj
Essen szét a ház

Induljon a banzáj
Essen szét a ház

Ilyenek voltunk

Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, emlékezz ránk,
Ilyenek voltunk, emlékezz, emlékezz ránk!

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell.

Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam
Néha keresem a bajt
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég...

Ölelj meg újra

Ha karomba zárlak
Téged
A szabadság ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.

Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.

Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel

Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.

Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.

Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.

Minden ami szép volt

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat, mélyről tör elõ
Belőlem,
Női kéz nyoma a testemen remeg,
A nyár forró szavát veled együtt értem meg.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...

A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból...

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.