Ezt az akármit a Nagy Ateista Könyv (Viola Zoltán műve) olvasása közben írtam. Az írás megtalálható a http://birodalom.net oldalain. Nem személyes támadásnak szántam, de ez az eddigi legteljesebb magyar nyelvű írás az ateizmusról, amit találtam, így ez alapján indultam el. Az ateistákról pedig az alapján írok, amit itt olvastam és ahogy én azt értelmeztem. Előre elnézést kérek azoktól, akiket az alábbi sorokban meg fogok sérteni, továbbá reménykedem a szerző békés hozzáállásában és abban, hogy nem követtem el túl sok helyesírási, fogalmazási és gépelési hibát (nincs kedvem mégegyszer átolvasni az anyagot, ez csak amolyan hangos gondolkodás, ez jutott eszembe olvasás közben, így tessék megítélni).

NAK "kritika"

anti-fundi: Olyan ember, aki abban hisz, hogy Isten nem létezik és aki nem ezt vallja, beszámíthatatlannak tartja, ha hatalmat birtokol még fél is tőle, ezért ellenségnek tekinti őket és igyekszik az általa helyesnek útra terelni.

Ezt a kritikát azért írom (a NAK tematikáját követve), hogy a neki legmegfelelőbb hitet kereső ember lássa az érmet más szemszögből is (még ha nem is a másik oldalát, de legalább az élét). Fontos tudni, hogy az anti-fundik a valláskritikákon kívül leginkább a tudomány eredményeire támaszkodnak, tehát meglehetősen gyorsan változik a tudásanyaguk, rugalmasan kezelik az ismeretlen dolgokkal kapcsolatos kérdéseket. A tudomány fő ismérve, hogy kísérletekkel igazolható állításokon alapul leginkább. Nem mondok különösebb újdonságot azzal, hogy érzékszerveinkkel, műszereinkkel, mérési módszereinkkel a bennünket körülvevő valóság egy-egy viszonylag egyszerű vetületét vagyunk képesek vizsgálni, bár egyre több részlet megértésére vagyunk képesek. A tudomány hívei és így az anti-fundik is vallják, hogy a világ a tudomány segítségével megismerhető. Legfőbb ellenségüknek az Istenben és Jézusban hívő embereket tartják.

Figyelemre méltó a NAK tudományt és vallást összehasonlító táblázata, a kérdés csupán az, hogy néhány esetben nem a tudomány régi állításait veti-e össze az újakkal. Ugyanis amit a vallások tanítottak, az legtöbbször a tudomány akkori állása szerinti "igazság" volt (pl. a teremtéstörténet égi csatornái stb.).

Az anti-fundik hitének alapja az evolúció. Az istenhívő emberek ehhez háromféleképpen állhatnak hozzá:

-cáfolhatják, hihetnek a Biblia teremtéstörténetében
-egyetérthetnek vele, Isten teremtése lehet, hogy így néz ki a mi szemünkkel nézve
-nem tudják, esetleg nem is érdekli őket, legfontosabb, hogy most itt vagyunk

Az utolsó pont eléggé ésszerűen hangzik, ugyanis nem kell hozzá hinni valami olyasmiben, ami kevésbé bizonyított tény a Föld alakjánál pl.

A vallás szerintük egyfajta elmebetegség (a stockholm-szindróma egy esete). Tulajdonképpen igaznak tekinthetjük az állítást, sőt ha jól belegondolunk, egyetlen teljesen normális ember sem létezett Ádám óta (illetve egy talán mégis). Ilyen alapon mindenkire rá lehet fogni valamilyen elmebetegséget, az anti-fundikra talán az üldözési mánia illene leginkább, esetleg szintén a stockholm-szindróma, hiszen fogva tartja és terrorizálja őket egy ateizmus nevű mém.

Lássuk az ateizmussal szembeni érveket:

ellentétes a tudománnyal (ha bizonyított tény lenne, hogy nincs Isten, most nem tölteném itt az időmet fölöslegesen, sőt a NAK írója sem tette volna)
ellentétes az erkölccsel (agresszivitás, hangulatrontás, agymosás)
ellentétes az ösztönökkel (örök élet, bűnbocsánat, félelem legyőzése utáni alapvető vágyak)
önellentmondásos (az ateizmus ugyanolyan vallás mint bármelyik más, azzal a különbséggel, hogy még önmagát is letagadja)
ellentétes a józan ésszel (úgy vizsgálni valamit, hogy eleve adott az eredmény, ellentétben a kételkedőkkel pl.)
megalázó (elutasítja az alázatot, ami maga egy megalázó gesztus, tanaiból következően az emberélet nem túl értékes)

Ezek vallásellenes érvek, melyet több vallásra is rá lehet húzni, de leginkább az ateizmushoz vannak igazítva. Az ateisták mégis a kereszténységre alkalmazzák őket leginkább, mert azt tartják a legveszélyesebbnek.

Az ateista világnézetről:

A világot megismerésre érdemesnek tartja. A tudományt tekinti erre legmegfelelőbb eszköznek, hiszen az már bizonyított.

Nézzük az ateista világnézet alapvető jellemzőit:

1. A világ megismerhető.

Ez egy hitvallás. Azt jelenti, ami oda van írva. A világ megismerhető, úgy ahogy van, minden részletét tekintve, az ember által. Az ősrobbanástól kezdve az univerzum pusztulásáig, múltat és bizonyos mértékig, vagy akár teljes mértékben a jövőnket is beleértve, mindennek a működése, oka, felépítése. Mindez az ember által. Tegyük a szívünkre a kezünket és használjuk az agyunkat: akármit kezdünk vizsgálni, újabb részletekre bukkanunk, majd még újabbra. Modelleket alkotunk a dolgok működéséről, amik olykor ellentmondanak egymásnak. Az időnk pedig véges. Még ha elméletben megismerhető is volna, fel tudnánk fogni ésszel, a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tűnik. Legalábbis nagyon kevés esély van rá. Maradjunk annyiban, hogy hitként kezeljük ezt az állítást, nem tényként.

2. A világot a természet törvényei szabályozzák.

A legtöbb hívő egyetérthet, Isten a természet, a világ része. Természetfelettinek azt mondjuk, amit jelenleg a tudomány nem ismer el, mint természeti jelenséget. Mindegy hogy definiálunk valamit, a valóságon nem változtat.

3. A világot véges sok természeti törvény szabályozza.

Elismerem, hogy nem vagyok egy okos ember, de most mégiscsak meg kell kérdeznem: mettől meddig terjed a világ? Hol az eleje és hol a vége? Mert ha nincs a világnak vége, ahonnan lelógathatjuk a lábunkat, akkor bizony végtelen. Ezt a végtelen világot nemhogy véges számú természeti törvény szabályozza, hanem mondjuk egy. Amiből következik másik kettő, azokból négy és így tovább. Megalapozatlan dolgokat én is tudok írni. Ez is egyfajta hit, egyezzünk meg benne.

4. Minden természeti törvény leírható matematika segítségével.

Meglehet.

5. Csodák nincsenek.

Ha hirtelen megjelenne előttem az ateisták istene, többszörös csodának tekinteném. Pedig biztosan volna rá ésszerű magyarázat, ha más nem az, hogy kicsit elfáradtam. Csodának nevezhetjük azt, amit nem tartunk természetesnek, nem értjük stb. Ettől még nem kizárt, hogy más érti és van rá magyarázat. Sőt. Ettől még nem kellene kiírtani egy ilyen szép szót a nyelvünkből, csak megfelelően értelmezni. Ha egy hívő csodáról beszél és halála után a mennybe kerül, onnan már nem látja annak, csak ha az ember töredékes tudásával szemléli azt. Ugyanakkor a matematikus nevezheti csodának, csodálatosnak az emberi agy működését, még ha úgy is hiszi, hogy valaki (ha máshogy nem majd a jövőben) ismerni fogja az agy működésének minden törvényét. De most még nem ismeri, most még csoda.

6. Isten nincs.

Megintcsak egy ateista dogma.

7. A misztikus tanok kitalációi -például lélek- nincsenek.

A kitalációk tényleg nem léteznek. Ez a pont azt állítja, hogy a lélek kitakáció. Az, hogy nem létezik, az meg egy másik kitaláció. Bizonyíték nincs rá.

8. Az ember lényegének agyát (illetve a benne felhalmozott információt) tartjuk.

Tegyük fel, hogy igaz az állítás, miszerint nincs Isten. Akkor az ember lényegét leginkább a szaporodás és a fennmaradás (közben az evolúciónak köszönhetően talán gyökeres átváltozás) adja. A fizikai fejlődés éppúgy eszköze ennek, mint a szellemi. Az agyban felhalmozott információnak, az egójának semmi értéke azután, hogy az ember lemásolta önmagát, így vele pusztulhat. Számomra ezt írja ez a pont és ez az ateista vallás egy lényeges pontja.

9. Az élővilág -beleértve az embert is- az evolúciós folyamat során alakult ki.

És alakul most is, tehát a felépítésünk, gondolkodásunk csak egy átmeneti állapotot tükröz, ami éppen a túlélésünkhöz szükséges. Annyit látunk a világból és úgy, ahogy az a fennmaradásunkhoz a legmegfelelőbb.

10. Csak azt a szellemi produktumot nevezzük tudománynak, amelyet kísérleti ellenőrzés alá lehet vetni.

Tehát ha esetleg létezne is az általunk érzékelhető világtól különálló, másmilyen világ, ezt a tudomány segítségével esélyünk sem lenne megismerni, bizonyítani.

Az ez után lévő magyarázkodás sok ponton alátámasztja a kritikámat, sok ponton pedig egybevág a szerző véleménye az enyémmel ami örömteli felfedezés volt számomra. Igen nagy a valószínűsége, hogy hasonló meglátásokkal tekintünk a világra, csak a megfogalmazás stílusában vannak véleménykülönbségek.

Az a tény azonban, hogy Istent felesleges feltételezni, nem változtat a valóságon, ti. hogy vagy létezik, vagy nem. Az emberi fantázia fontos terméke a modellalkotás. Azonban egy modell sosem azonos a valósággal és ha sok esetben hasonló eredményeket hoz az alkalmazása, mint a valóság eseményei, attól még lehet teljesen hibás, vagy összességében különböző. Más uton is megkaphatjuk így ugyan az eredményt, de ezzel nem változtattuk meg a valóságot.

"Olyan tehát nincs, hogy „hibás matematika”: A matematika mindig szükségszerűen a valóság igaz tudománya, definíciószerűen az, amint ugyanis kiderül egy részéről hogy téves, az máris nem minősül matematikának, mert nem igaz modellje a valóságnak!"

Ez alapján nem érdemes tovább foglalkozni az inkvizícióval, keresztes háborúkkal, egyházzal kapcsolatos szexuális visszaélésekkel: a vallás szükségszerűen mindig a jóval kapcsolatos, amiről utólag kiderül, hogy rossz dolog, az már nem minősül vallással kapcsolatos dolognak.

"Akárhány sikeres kísérlet sem igazolhat egy elméletet, csak erősen valószínűvé teszi az igazságát, hiszen lehet hogy később, akár évszázadok múlva, de felbukkan ellentmondó kísérleti bizonyíték vagy tapasztalat."

Tehát az, hogy nincs Isten, nem tény, csak az ateisták hite.

"Ha valaki erre azt mondja, hogy ebből az álláspontból kiindulva a matematika igazságában sem hihetünk, akkor azt válaszoljuk, éppen hogy mi hiszünk benne, mi a matematikában hiszünk istenek helyett."

Erről beszéltem. Az ember abban hisz, ami bevált, ami bizonyíthatóan működik.

A szabad akarat nem létezik állításuk szerint, csupán annak illúziója. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy leírjam ezeket a sorokat. Ha most ezen feldühödnék es abbahagynám az írást, azt sem szabad akaratomból tenném, előre kiszámítható esemény volt. Természetesen lehetetlen volna minden ilyet kiszámolni, ami a világon történik. Emberi számítások szerint egyedül Isten volna képes rá. Elméletben nagyon sokminden működik, könnyen belefuthat egy olyan gondolatmenetbe az ember, amiből csak fejfájással tud kikecmeregni. Ilyenkor felvetődik a gyanú, hogy talán még sem érthetünk meg mindent.

Az ez után következő elmebajról szóló rész ugyanúgy megbélyegzi a vallásos embereket, mint ahogy a fanatikus vallásosok bélyegzik meg az ateistákat. Erre szokták mondani, hogy a végletek összeérnek, vagy más szemszögből tekintve: egyik kutya, másik eb...

Ezután Isten definíciója érdemel különösebb figyelmet. Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy a keresztények nevében szóljak, mert nem ismerem elég jól a vallást, azonban mivel a NAK főleg a kereszténység ellen szól, kitérnék egy kicsit Isten meghatározására. Már csak azért is, mert nem mindegy, hogy egy mém létén vagy nem-létén vitatkozunk-e, vagy pedig egy személyén. Igen, Isten sokak szerint egy személy, akinek akár személyi igazolványt is ki lehetne állítani. Nem egy meghatározhatatlan halmazállapotú anyag, mindent betöltő éter, mező vagy akármi. Tehát vitázhatnánk nyugodtan egy hozzánk némileg hasonló személy létezéséről is akár. Ha nem létezik akkor az ateistáknak van igaza, ha igen, akkor bizonyára érdeklődéssel figyeli a vitát.

Az istenhit már lehet mém, ahogy az ateizmus is. Mindkettő könnyen és gyorsan terjed, az egyik közülük betegség is lehet akár, ha nem is elmebaj, de személyiségzavar. Mindenesetre nem veszélyes annyira, hogy ezért el kellene pusztítani az egyént aki hordozza. Nem hinném, hogy közvetlenül a vallás vagy a vallásüldözés volt a hírhedt vérengzések oka. Inkább az ember alapvetően agresszív természete: ha nem lett volna vallás, hát talál más okot, amiért kionthatja a többi ember vérét. Mindegy, hogy van-e rajta sapka...

A félelem szerepe ugyancsak érdekes. Az ateista vallásban is erős szerepe van. Ugyanis az ateista elfogadja a halált, "ahogy van". Elképzeli, milyen mikor alszik, eszméletét veszti, vagy mielőtt megszületett: semmilyen. Ettől nem kell félni, szembenéz a halállal. Amelyik ellenségünkkel szembenézünk, attól többnyire nem félünk. A keresztények többsége ugyanakkor üresnek, félelemmel telinek érzi ezt a halált. Ő azért nem fél, mert birtokába jut egy olyan hitnek, ami alapján úgy fogja fel a halált, mint egy átalakulást, ami valójában nem az, aminek látszik. Hanem akár rosszabb is lehet. Ez biztosítja, hogy ne vegye könnyen az életet, hogy komolyan fontolóra vegye amit a tízparancsolatban írtak le neki. Enélkül könnyelmű életre csábítana a túlvilág lehetősége. Az ateistát az óvja meg élete elpocsékolásától, hogy a halállal véget ér számára minden. Egy-egy.

Vajon miért nem szeretik egymást az ateisták és a hívők? Nézzünk néhány szempontot.

-Az ateistát elönti az utálat, mikor meglátja a hívő arcán az ájtatos fölényességet, a hívőt meg akkor, mikor az ateista agresszivitását tapasztalja magával szemben. Persze lehetne fordítva is.
-A hívő kijön a sodrából, mikor olyan szabadgondolkodásról hall, ami eleve elveti Isten létezésének lehetőségét, az ateistának felfordul a gyomra, mikor egy Bibliaidézetet hall indoklás gyanánt.
-Az ateista megmosolyogja az örök élet reményében elő hívőt, talán sajnálja is butaságáért, hiszen elszalasztja élete sok lehetőségét. A hívő szomorú lesz, mikor sivárnak látja az ateista "vallási meggyőződését" és imádkozik érte, nehogy elszúrja szegény az örök élet lehetőségét.

Így első hallásra összeegyeztethetetlennek tűnik a két szemlélet. És akkor ott vannak a félreértések, mikor a hívő azt gondolja, hogy az ateisták mind züllött életet élnek, az ateiste pedig azt, hogy minden hívő a papok kolompja után baktató birka. Nem is tudom, melyik téved nagyobbat.

A kukkolós-Isten gondolatmenet egy elkeseredett ember benyomását kelti, persze ugyanezzel vissza lehet vágni ezekre a sorokra is. De mégis, leginkább azokból lesz ateista, akiket erőszakkal próbáltak megtéríteni, megaláztak azzal, hogy imára kényszerítették és mindezt sokszor azért, mert közben a térítő a saját lelki üdvére gondolt. Meglehetősen visszataszító dolgok ezek, akárcsak az Isten nevére hivatkozó boszorkányégetők és társaik. Nem lehet minden ilyennél azzal takarózni, hogy az ördög műve volt. Bizony ez emberek műve, egészen hétköznapi gonosz embereké, akik abban látják az eszközüket, hogy Isten nevével a jóhiszemű (ateisták számára lefordítva: mosott agyú, birka) hívőknek bármilyen mocskot be lehet adni. Ettől jogosan féltik az ateisták gyermekeiket és nem egyszer ellenséget látnak a hívőkben. Leggyabban az egyházakat kiáltják ki bűnösnek, nem is alaptalanul. Ez a "szervezett hit" sötét oldala. Ez alól egyetlen vallás sem mentesül, ha megalakul az atesita egyház, előre meg merem jósolni a hasonló eseményeket vele kapcsolatban. Mi adna ennek az egésznek létjogosultságot? HA létezne, akkor a túlvilág, az örök boldogság kárpótlásul szolgálna? Ha az ateista egyház lerántaná a leplet az Isten-meséről és kétséget kizáróan bebizonyítaná, hogy nincs Isten. Úgy, hogy mindenki elhiggye, mint azt, hogy a Föld gömbölyű, akkor megérné lemészárolni pár elvakult hívőt, aki az ateisták ellen lázongana? Vagy érdemesebb volna békében élni egymás mellett? Attól függ, mekkora a tét. Valahol a determinizmus fejfájdító kérdésénél lyukadnánk ki megint.

A NAK szerint az ateizmus a valóságból indul ki. Már korábban írtam, hogy amit felfogunk érzékszerveinkkel, műszereinkkel, megértünk agyunkkal, az a valóság egy szelete. Ebből indulhat talán ki, a teljes valóságból semmiféleképp. A maradék (Isten nem létezik stb.), egyszerű dogma, épp ugyanannyira indokolt, mint a vallásoké.

"Na de most komolyan: egy igazi ateistát egyáltalán semmiféle csoda SEM győzhet meg!"

Így fest az, mikor az ember eleve kizárja magát valamiből. Nincs és kész. Ha látom akkor sincs, ha megtapintom akkor sincs. Ha elhiszem, hogy van, akkor sincs, ha minden ember azt mondja rajtam kívül hogy van, akkor sincs. Ne is vitatkozzanak velem, mert nincs. Ez volna az ateizmus? Megintcsak a térítés ellen való agresszív fellépést tapasztalja az ember. Sok lehet az olyan ateista, akit a keresztények, vagy más vallásúak rontottak el, tettek azzá. És ezzel haláláig együtt kell majd élnie. El kellene ezen gondolkodni minden sikertelen térítési kísérlet után. Mitől jobb egy hívő módszere az ateistáénál, ha csak annyit mondd, hogy márpedig van Isten és kész. Mert azt mondtam, azért. Nem egy keresztény van, aki sátáni megnyilvánulást látna benne, szándékos "üzletrombolást". A témára visszatérve nem tudom, az ateistáknál minek, kinek tudható be az efféle, de mivel nincs ördög akire rá lehetne kenni, hát majd elviszi hátán a szerző.

Ugyanilyen balgaság, ha egy hívő azt mondja, hogy Isten gyűlöli az ateistákat. Ha létezik Isten, akkor Ő egy olyan lény, aki az ördögöt is a szeretetével öli meg. A harag már egy fokkal jobban hangzik, mert haragudni arra is lehet akit szeretünk. Maradjunk annyiban, hogy ha van Isten, igenis szereti az ateistákat is. Ha egy ateista Isten elé áll, számolnia kell vele, hogy ugyanúgy letagadja, mint ahogy ő életében tette Istennel. Ha pedig egy kételkedő áll elé, számíthat a következőkre: "Nézzük csak, bejöhetnél a mennyek országába, de nem tudom, létezel-e, vagy meghaltál az előbb..." Valóban el lehet játszani ezekkel a gondolatokkal, de egyrészt bármit ki lehet hozni belőle, másrészt nem változtat a valóságon.

Az ateisták szerintem nyugodtan használhatják a tízparancsolatot, ha frusztrálná őket az Isten szó, helyettesítsék be a "józan eszed", "tudomány", "önmagad" vagy "génjeid" szóval. Viccet félretéve a vallási részét hitetlenül olvasva is sok irodalmilag értékes szöveg van a Bibliában és a tízparancsolat is ide tartozik.

A következőekben megtudhatjuk, hogy az ateizmus nem vallás. Ugyanakkor olyanban hisz, amit nem lehet bebizonyítani. Ti. hogy nincsenek angyalok, nincs Isten, nem támadunk fel, stb.

Kiderül, hogy az ateistáknak joga van gyalázni Istent, vele együtt sértegetni a másik embert is, aki hisz benne. Ha a hívő vitapartnernek van egy kis esze, nem vág vissza és nem hagyja magát ilyen módon kihozni a sodrából. Ha nincs, akkor akár verekedésbe is torkollhat a dolog, számos Istenre és a tudományra szórt szitok után. Van, aki ezért vallásos, vagy ateista, így keresi a vita lehetőségét. Komoly sérelmek állhatnak ilyenkor a háttérben, akár tiltották a vallástól az illetőt, akár térítették erőszakkal. Talán ezért is van az, hogy a nagy vallásüldözések közepette felvirágzik a vallás, majd visszaköszön az ateizmus és ez így pulzál függetlenül a tudomány fejlettségétől és az átlagműveltségtől.

Az emberírtásról kár vitatkozni. Rengeteg jószívű 'ateista' és vérengző 'hívő' ember van, nem ezen múlik. Az, hogy a vallásos ember lenézi az ateistát és fordítva, azonban már összekülönbözésre ad okot. Érdemes arra gondolni, hogy rengeteg ateistából lett már hívő és fordítva. Van, aki élete során többször is "vált". Ettől még ember marad és az életet le lehet élni Istennel, vagy Isten nélkül is. A főbb különbségek a halál körül, illetve -után körvonalazódnak. A vallások alapvető jellemzője, hogy a megtértek úgy érzik, rátaláltak a helyes útra. És aki nem érdekből vagy hatalmi törekvések miatt gyakorolja a vallást, hanem jóhiszeműen, az is úgy gondolja, hogy jót tenne vele, ha másokat is rávenne, hogy higgyenek. Hiszen akkor vele lennének majd a mennyországban, vagy megjönne a józan eszük és ahelyett, hogy imákat mormolnának gondolkodnának végre. Úgy gondolom, minden hit meg tudja magyarázni a maga kizárólagos létjogosultságát. A kereszténység azzal, hogy "feltámadunk" és ha ez igaz akkor bolond aki nem hisz, az ateisták meg azzal, hogy a tudomány már bizonyított, a vallásosak közönséges elmebetegek, a vallási vezetőjük által befolyásolhatóak, ezért veszélyesek is. Ha lenne az ateisták kezében egy tabletta, ami "meggyógyítaná" a hívőket, a keresztényekében pedig egy másik, ami "megvilágosítaná" az ateistákat, sokan kevernék ismerőseik kávéjába a gyógyszereket, tiszta jóhiszeműségből. Kezelni kell a másságot, nem megváltoztatni. Olyan ügyben, ahol sokezer éve nem derült ki mindenki számára nyilvánvalóan az igazság, talán kicsit óvatosnak kell lenni. Könnyen rá lehet fogni egy hatékony mémkomplexre vagy az állandóan dolgozó sátánra, de valószínüleg mégis nehezebb a kérdés annál, minthogy "szerintem van", "szerintem meg nincs" alapon vitát lehessen nyerni. Gyengék az érvek és túl nagy a tét. Ugyanis sok hívő és ateista is bizonytalan és nem mindegy, hogy van-e Isten.

Milyen tehát az ateisták vallása?

"Mi tulajdonképpen nem istentagadóak vagyunk, hanem „istentudóak”: tudjuk ugyanis, mi az „Isten”: egy nagy fertőzőképességű kulturális mém."

Nem lehet tudni, hogy van-e olyan ateista aki előtt ez a "mumus" már-már megelevenedik, vagy azonosítja az emberrel aki hordozza azt, de ez ellen kell küzdenie. Vagy nem kell, mindegy. Mindenesetre nem a barátja ez a mém. A tudomány és a józan ész az egyetlen hatásos eszköz ellene, vagyis az ember maga. Ha majd találkozunk földön kívüli értelmes lényekkel, segíthetnek ők is, de egyelőre az ember csak magára számíthat a tudomány terén. S ha Isten valóban létezne, úgy ahogy azt az "elmebetegek" állítják, nem bizonyulna valami hatékony fegyvernek ellene. De erre nagyon kicsi az esély, ugye?

Ádám és Éva valóban a jó és a rossz tudásának fájáról ettek. Addig sem voltak hülyék, de nem tapasztalták meg a rosszat. Most már tudjuk milyen, ha fáj a fogunk. Másrészt olyanok vagyunk mint a rossz gyerek, szeretünk ellenkezni. A biztos is lenne benne néhány ateista, hogy a Bibliát valóban Isten sugalmazta, akkor is ellenszegülne neki. "Menj a francba a mennyországoddal meg az örök életeddel! Különben is van egy csomó jó érvem az egész baromság ellen, sokkal jobb ha most meghalok, mintha az örökkévalóságig egy "Úrnak" kellene engedelmeskednem a felhők között." Mit tesz ilyenkor egy "szülő"? Tegyük fel, hogy igaz a történet. És valóban, minél többet tud valaki, annál inkább eltávolodik Istentől (olvashatjuk a NAK-ban, hogy a diplomások között több az ateista). Ha továbbra is feltételezzük, hogy igaz a történet, semmi sem zárja ki, hogy miután átverekedtük magunkat a tudomány minden részletén, felérünk a "csúcsra" (megértünk mindent, ami csak emberi ésszel felfogható) és visszafordulunk, megintcsak meglátjuk az Istent. Ahogy távolodtunk egyre kevésbé éreztük a közelségét, most a csúcsról újra látjuk, de a hegytetőn hó van és hideg, mint általában. Talán efféle hasonlattal lehetne kifejezni a keresztény ember érzését. Mit mond erre a szabadgondolkodó? Ugyan már, zagyvaság. Csak arról szabad gondolkodni, ami tudományos, tényekkel alátámasztható, nehogy megfertőzze agyunkat a gonosz mém.

"Ez hogy a világ megismerhető, az ateisták számára nem valamiféle bizonyításra szoruló tétel, hanem alapvető axióma, mintegy önként választott ismeretelméleti aspektus. Ezt tehát mi nem bizonyítjuk, egyszerűen ebből indulunk ki, mert ez értelmet ad az életnek!"

Van egy közös pont a két irányzat között: a vallásos ember sem bizonyítja Isten létezését, egyszerűen ebből indul ki, mert az értelmet ad az életnek. A tudománynak persze több eredménye van. A keresztények eredményei nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem állják ki a tudomány próbáját. De a célját mindkettő teljesíti: értelmet adhat az ember életének. A vallásos persze rájöhet halála előtt, hogy fölösleges volt a sok ima, elhagyta az istene. Az ateista meg arra, hogy nincs reális esély megérteni a világ minden természeti törvényét, a civilizáció előbb-utóbb elpusztul és oda lesz a sok tudás is. Az ember életminőségéért meg öncélú küzdeni, hiszen önző géngépek vagyunk, lélek nélkül, a túlélés miatt feléledt éntudattal, nincs szabad akaratunk, de még egyetlen szabad gondolatunk sem. Minden szabadsággal kapcsolatos dolog illúzió és most mindjárt leoltják a villanyt... Azt senki sem tudja, hányan térnek meg haláluk pillanatában és hányan vesztik el a hitüket. Azonban több mint valószínű, hogy legtöbben emberi kapcsolataikat értékelik ki utolsó pillanataikban. Szeretetre vágynak, nem tudásra. Persze mondhatjuk, hogy a halál előtti állapot nem normális állapot, az életerős felnőtt emberé normális inkább. De ha belegondolunk, hogy mikor nem kötnek már érdekek ebben az árnyékvilágban, akkor azon jár az eszünk mennyit szerettünk és mennyit szerettek bennünket, talán nem érdemes bántani a másik embert.

A régi bölcsek írásait többnyire mosolyogva olvassuk. Vannak örök érvényű bölcsességek, hogy-hogy nem, elég sok a Bibliában is szerepel. A tudományos szövegek azonban elég sok tévedést tartalmaznak. Hogy egyenlően mérjünk, említsük meg a Bibliából a "világító" Holdat vagy a "megnyíló égi csatornákat". Ez az akkori tudomány állásfoglalása volt az esőről és a Holdról. Nem kicsit rá az esély, hogy párezer év múlva hasonlóan mosolyognak majd a mai tudományon. Persze hasznos az emberiségnek, kutatni kell és alkalmazni a felfedezetteket, de el kell ismerni, hogy a filozófiára is szükség van és nem helyettesíthető a tudománnyal. Nem megfelelő indok az, hogy "hülyeség mert nem tudományos". Van-e rá igénye az embereknek, segíthet-e (tudatunk működésével kapcsolatos) problémák leküzdésében stb. Ha nem kellene, nem volna. A tudományos szemléletű szabadgondolkodó próbálja inkább bizonyított tényekkel alátámasztani, miért van igény filozófiára. Az, hogy "az elmebeteg fundik túl hülyék a tudományhoz, ezért filozofálgatnak", nem túl hiteles. Kocsmában még elmegy, de rontja az ateisták hitelét. Főleg ha úgy vetik el, hogy egyébként "nem áll rá az agyuk", esetleg azért nem foglalkoznak vele, mert (azt mondják) nem érdekli őket. Megjegyzem én nem értek sem a filozófiához sem (egyéb) tudományokhoz, ezért nem török pálcát egyik létjogosultsága felett sem.

"A vallást mi ateisták egyértelműen károsnak tartjuk. Hogy egy hasonlattal éljünk: A fenéknek is természetes része a seggszag, normális ember mégis igyekszik minimalizálni!"

Ilyet azért nem jó írni, mert komolytalan. Úgy hangzik, mintha valakinek gyermekkorában lett volna valami rossz tapasztalata a vallással kapcsolatban és még mindig magában hordozná. Nem következtetek most semmire, csak felhívom az olvasók figyelmét, hogy használják fel a tudomány eredményeit az efféle valláskritikák értékeléséhez (az orvostudomány területén kell keresgélni).

Az evolúcióról szóló rész egészen jóra sikeredett, nem gondolnám, hogy vitába kellene szállni a tudománnyal ezen a téren. Vannak az elméletnek olyan részei amelyek minden bizonyára egyeznek a valósággal, a többi kérdésben pedig majd "szembeszáll" magával a tudomány és fényt derít a helyes válaszra.

A tökéletes Istenről szóló rész majdnem tökéletes példája annak, mikor olyanról folyik a vita, amit egyik fél sem képes felfogni. Persze, létezhet Istentől függetlenül az örökkévaló Világ, mondhatjuk, hogy így van. Azonban ez bizonyíthatatlan állítás és méltatlan egy ateistához. Jobb bevallani, hogy nem tudjuk, mitől, mikortól léteztik a Világ és mi volt előtte, már ha van olyan, hogy előtte. Vannak olyan kérdések, amire nincs válasz. Ilyen a mindenható Istennel kapcsolatos. Nem alkalmas az agyunk arra, hogy "számításokat végezzünk" a határtalan, vagy a mindeható fogalmával. Van, amire semmilyen tudományos módszerrel nem fogjuk megtalálni a választ. Vonatkoztassunk el Istentől: tud-e egy mindenható lény akkora követ teremteni, amit magas em bír el? Egyetlen értelmes következtetés ebből, hogy nincs mindenható lény. Maga a szó értelmetlen. Legalábbis olyan nem létezhet, ami magával szemben is mindenható, vagy egy másik mindenhatóval szemben. Feltárhatja-e a tudomány világ működését befolyásoló törvényeket, ha csak azokkal foglalkozik, amelyek az emberi tudomány hatáskörén belül esnek? Csak azokat fogja megfejteni, amelyek valamilyen közvetett vagy közvetlen kapcsolatban vannak velünk és rendszeresen megnyilvánulnak. Vagy éppen véletlenül tanúi leszünk. Alapozhat-e erre a tudomány? Kitűzhetik-e az akváriumban élő halak, hogy feltárják a világ működésének mikéntjét? Addig tudnak elmenni, ameddig mozogni tudnak a közegben. Azon túl a logikájukra és a matematikára kell hagyatkozniuk. Mi, mint értelmesebb lények, mennyi esélyt adunk a halaknak, tudva azt, hogy hiába szaporodnak és marad fent az akvárium biológiai egyensúlya még egy jó darabig, de nincs erre végtelen sok idejük? Körbe tudná-e repülni a Földet egy vízzel teli "halürhajó"? El tudna jutni a Holdra? Pedig régebben még csak azt hitték, hogy a szoba falai jelentik a "világűr" szélét. Most már vannak feltételezéseik, hogy vannak máshol is akváriumok, ahol idegen halak élnek. Abban az egyben biztosak csak, hogy a világ működése elvileg feltárható számukra, mert sok eredményt elértek már... mit jelentene számukra, ha _mindent_ tudnának az "elmebeteg" hivő halak által anyaginak nevezett világukról? Mindentudóak lennének? Hiszen ilyen nem létezik, tudjuk a NAK-ból. Tehát a világ nem ismerhető meg teljes mértékben. Kitalálhatunk törvényeket, melyek egyes helyzetekben megállják a helyüket és ezekkel eredményeket érhetünk el. A Világ megértése elég nagy szó. Ott kezdődik a dolog, hogy meg kell érteni, keletkezett-e a világ, vagy mindig is volt, időben és térben végtelen-e, ha nem, akkor milyen egy idő nélküli vagy tér nélküli "világ".

A jóságról szóló "istenellenes" érv: valóban, a jó és a rossz tényleg elég rugalmas fogalom. Nekem rossz, ha megölik akit szeretek, sőt neki is rossz, a kukacoknak, akik a tetemből táplálkoznak, azonban az egyik legfőbb jó, ami csak történhetett velük. Így van ez, mikor nem lát tovább az ember az orránál. Ha belegondol, hamar kiderül, hogy nincs is jó, vagy rossz, míg a pártjára nem állunk valakinek (pl. a sajátunkra). Így is értelmezhetjük a Bibliai történetet, így látja a világot az, aki evett a jó és rossz tudásának fájáról.

A Bibliában lévő ellentmondások és erkölcstelenségek leírása meglehetősen nagy rész ölel fel a NAK terjedelméből. Valóban jó kérdés: ha ennyi disznóság van a Bibliában és a mai kor embere elől már nem rejtik el ezeket, miért van az, hogy néha amúgy egészen értelmesnek tűnő hívők is az Isten jóságáról beszélnek. Az előzőekből kiindulva: lehet, hogy ami az embernek rossz, az Istennek jó? Vagy a világ szempontjából jó? Tulajdonképpen nincs olyan része a tízparancsolatnak, ami ellen ne vétenének az Ószövetségben. Meglehet, hogy azért vannak ezek a történetek a Bibliában, hogy rámutassanak: az embernek meg kell tapasztalnia a jót és a rosszat, erre szerződött mikor evett az almából. A legfőbb rossz pedig a halál és a bűnösség gondolata, ami egész életünkben végigkísér. Az örök élet fájáról már nem ehettünk, így nem állandósult ez az állapot: a halállal véget ér a jó és a rossz megtapasztalása is. Addig azonban hatalmába kerítheti az ember az érzés: igen, megérdemlem a szenvedést, mert célt tévesztettem, nem tudom elkerülni a bűnt. Ez az, amitől az ateistának felforr az agyvize: Őt ne tanítgassa senki jóra meg rossza, ne alázzák meg és nincs szüksége megváltásra, vele ne szórakozzon semmilyen isten. Ez a vallás nem is a megtörésről szól, tehát nyugodtan le lehet élni békében az életünket, azután szépen meghalhatunk. Minden jel arra utal, hogy ez az egyetlen, valóságban is létező út, a többi mese.

Vajon van-e mentség az Ószövetségi gyalázatosságokra? Tud-e találni a hétköznapi ember egyetlen olyan indokot is, amivel már elfogadhatóvá lehetne tenni az ott olvasható vérontások létét. Nekem egy jutott csak eszembe: akkor, ha amiben élünk, nem a teljes valóság. Játszunk el a gondolattal, akár szabad ilyet egy szabadgondolkodónak, akár nem (ha nem szabad, akkor az ateisták ugorják át ezt a pár sort). Tegyük fel, hogy tényleg a valóság, amiben élünk, de érzékszerveinkkel, műszereinkkel, gondolkodásunkkal nem úgy látjuk azt, ahogy valójában létezik. Megettünk egy almát, amitől jó szándékkal tiltottak: ha valaki kábítószert fogyaszt és rémeket lát, fel fog-e háborodni a dolgon? Meg tudjuk-e minden esetben különböztetni a rémálmot a valóságtól? Esetleg csak egy halvány megérzés kísér bennünket, hogy most álmodunk. Lehet, hogy még mindig csak Ádám és Éva létezik, sokminden lehet. Csak nincs rá bizonyíték. Zagyvaság, mondanák az anti-fundik. Zagyvaság, de sok embert nem hagy nyugodni.

Játsszunk, most egy kicsit "fundit". A NAK végén kérdések vannak a fundikhoz, amire nyilván csak elfogadhatatlan válaszokat lehet adni az ateisták számára, lássuk:

"—Mikor lépett be az evolúciós folyamatba Isten: csak az első élő sejtet teremtette, vagy minden állatot készen, vagy csak az embert?"

-Mikor kitalálta az evonlúciót.

"—Ha minden állatot Isten teremtett a hatodik napon, akkor a dínókat is? És mit evett a T-Rex, ha nem volt szabad ragadoznia az Édenkertben?"

-Az előbb még evolúcióról beszéltünk. Na mindegy. Lehet, hogy a teremtés alatt nem a legyártásukat érti a Biblia. Esetleg csak leskiccelte a géntérképüket. A T-Rex-et meg hibernálhatta is, fene tudja.

"—A jehovisták földi Paradicsomában majd állítólag szalmát eszik az oroszlán. Isten átalakítja majd az emésztőrendszerét neki is kérődzővé? De akkor az már nem is oroszlán lesz! A fogazatát is átalakítja? Mert a mostanival nem tud hatékonyan növényeket rágcsálni!"

-A nem jehovisták szerint meg jehovistákkal táplálkozik majd. Mindenesetre sok sületlenséget állítanak, az biztos. Elnézést a jehovistáktól.

"—Mit vétettek a dínók hogy kipusztultak? Nem fértek talán be Noé bárkájába?"

-Voltak viszonylag kis dínók is, azok felfértek volna. Valószínüleg Noé úgy látta, hogy a dínó egy evolúciós zsákutca, ráadásul nagy és sok trágyát termel. Ez lehetett az oka, hogy nem engedte fel őket.

"—Pontosan mekkora bárkája volt Noénak, hogy belefért az a rengetegsok állat, mindegyikből több pár is? Hány négyzetcentiméter jutott egyre-egyre? A brontoszaurusz nem érezte kissé kicsinek a ketrecét? Hány évszázadon át építette Noé a bárkát egymagában, és nem korhadt-e el az eleje, mire befejezte a végét? Noé családja bizonyára egész nap a sok szart pucolta a sok állat után, hogyan bírták annyi időn át erővel? És hová fért a sok táplálék a növényevő állatok számára, vagy egy külön uszályt is vontattak maguk után? Mit ettek a húsevő állatok a bárkán?"

Valószínüleg Isten hamarabb jött rá a klónozás lehetőségére mint mi és egy-egy szövetmintát kellett Noénak magával cipelni..

"—Noé ugye földigilisztákat is vitt magával, másképp azok az özönvízben mind megfulladtak volna? És mi lett a ganajtúróbogarak és csótányok sorsa?"

-Ők dolgozták fel azt a sok trágyát, amiről az előbb volt szó.

"—Noé családjának melyik tagja volt bélférges, mert valamelyikük az kellett legyen, ha a bélférgek is átvészelték az özönvizet! Vagy az Úr az özönvíz után a bélférgeket újra megteremtette?"

-Valószínüleg Noé maga.

"—A vérszívó szúnyogokat, a cecelegyeket, a pestist és a leprabacilust a jóságos Úristen teremtette vagy a Sátán? Ha a Sátán, akkor miért nincs leírva a Bibliában ez a fontos momentum?"

-Isten teremthette. Végülis ha feltámadunk, nem jelentenek ránk komoly veszélyt.

"—Miért van két egymásnak ellentmondó teremtéstörténet leírva a Bibliában? (az első elbeszélést a Genezis 1. fejezete és 2. fejezetének első három és fél verse (1-2,4a), a másodikat pedig a 2. fejezet fennmaradt szövege (2,4b-25) foglalja magában)."

-Valószínüleg a tudósok már akkor is vitatkoztak rajta, hogyan keletkezett az élet. Mindkettő olyan valószínűnek tűnt, hogy a vallási vezetők helyt adtak nekik az írásokban.

"—A Biblia szerint VAN lelke az állatoknak is!"

-Nagyszerű! Valószínüleg van nekik is Pokol és Mennyország, sőt Purgatórium is.

"—Miként lehet boldog a Mennyben egy istenfélő, de gyermekét szerető anya lelke, ha a fia a Pokolban szenved a végtelenségig, mert nem hitt Istenben, és mondjuk parázna életet folytatott? Ha egy férfi szereti a hitetlen vagy más hitű feleségét, boldog lehet-e a Mennyben, ha a felesége a Pokolra került és ott szenved, vagy ha csak simán nem támad fel egykori neje is a Mennyben?!"

-Ott már nem él a gyermek-szülő, vagy a hitvesi viszony szerintem, mindannyian testvérek lesznek. Mindenki a saját életéért felel és azt kapja amit érdemel. Az igazság boldoggá tesz a személyes problémákon túl is.

"—Miként fér össze Isten végtelen irgalmával, hogy a Sátánt a végítéletkor megsemmisíti, ahelyett, hogy megjavítaná?"

-Mert a Sátán nem kér irgalmat. A Sátán attól Sátán, hogy nem akar megváltást.

"—A tökéletes és abszolút jóságos Isten miként teremthetett annyira gonosz lényt, mint a Sátán? S ha a Sátán nem is volt a kezdetektől gonosz, a mindentudó Isten nem látta talán előre, hogy fel fog lázadni ellene?"

-A mindenható Isten a Sátánnak is szabad akaratot adott, jogot ahhoz gonosz vagy jó legyen. Nyilván a mennyországban nem engedte randalírozni, így mi látjuk vendégül. Nem lenne muszáj engednie ezt Istennek, de a Gonosz elleni küzdelem erősít bennünket és elvégzi helyette az emberek hit szerinti válogatását.

"—Ha a lelkiállapotunk a lelkünktől függ mint már a szó is erre utal, miként hathatnak rá teljességgel anyagi eredetű okok, például néhány pohár alkohol, vagy agysérülés? Vagy 40 fok feletti láz?"

-Mert a lelkünk testünkbe van zárva. Olyan, mint egy doboz, amiben levegő van. Amíg nem szökik ki belőle, a gáznemű anyag felveszi az őt körülvevő test alakját, összenyomódik, kiterjed. De ha egyszer elszabadul onnan, akkor szétárad a semmiben, hacsak valaki be nem fogja újra és nem teszi egy jobb tulajdonságokkal rendelkező dobozba...

"—A Mennyben lesz-e szex? Ha nem lesz, akkor azért nem lesz mert lehetetlen, vagy csak tilos? Ha csak tilos, tilos lesz-e ott is az önkielégítés? Ha lehetetlen lesz: nem lesz-e emiatt a lelkeknek hiányérzetük, nem sóvárognak-e a testi örömök e fajtája után? Pláne ha megmaradnak a lelkeknek az alaki különbségei, hogy tudniillik ez női, az meg férfilélek! Mert ekkor a különbségek látványa óhatatlanul sóvárgásra készteti a lelkeket! Megmarad-e a női lelkeknek például a mellük és a hüvelynyílásuk, vagy a férfilelkek vesztik csak el a hímvesszőjüket, s emiatt nem lesz szex?"

-Nem tudom, még nem jártam ott.

"—A Mennyben lesz-e olyan, hogy ruha? Ha lesz, mindenki egyenruhában fog járni, vagy lesznek egyéni különbségek? Mert ha lesznek, akkor lesz divat is, s emiatt olyan bűnök mint például hiúság! Ki készíti a ruhát, mert ha valaki kell készítse, akkor lesz munka is, ha van munka, akkor lesz kizsákmányolás..."

-Mint fent.

"—A Mennyben mindenkinek a külseje egyforma lesz? Mert ha nem, akkor máris beindulnak a sóvár kívánságok, lesz hiúság, talán gőg is, a csúnyábbak szeretnének megszépülni, lesz irigység... Szóval egyáltalán nem szűnik meg minden konfliktus!"

- -"-

-"—Jehova Tanúi szerint a Földön valósul meg az új Paradicsom, és lesz szex is, de mindenki csak a feleségével lehet. Eléggé bugyuta elképzelés; még azesetben is, ha Isten a túlszaporulat elkerülése érdekében sterilizálja az embereket! Tényleg azt hiszik hogy örökkön-örökké lehetséges hűségesnek maradni, és soha vágyat nem érezni a szomszéd neje (vagy férje) után?! Már néhány száz év múlva is megtörténik hogy az ember szívesen „kipróbálná” mondjuk „azt a csinos szőkét”, még akkor is ha az ő partnere a legcsinosabb feketék egyike; hát még ha kissé csúnyácska! És mi lesz egymillió meg egymilliárd év múlva?! Vagy Isten ennek elkerülésére egyforma alakot ad mindenkinek, egyforma arcot is, ugyanolyan magasságot, testsúlyt és bőrszínt?! Ja, és ha így lesz, hogyan ismerik meg egymást?"

-A Jehova tanúi meglehetősen érdekes dolgokat állítanak. Másrészt meg az ilyen kérdések nyilvánvalóan ki akarják hozni a kérdezettet a sodrukból, annyira korlátolt gondolkodásra vall a megfogalmazásuk. Bugyuta kérdéseket eddig senki által nem láttott dolgokról fel lehet tenni ugyan, de viccelődésen kívül konkrét választ senki nem ad majd rájuk.

"—Az Újszövetség szerint a végítéletnek az utolsó apostol halála előtt kellett volna bekövetkeznie. Máté evangéliuma szerint (16.28) ugyanis: „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” Az az egész generáció azonban – és sok-sok más generáció is azóta! - annak rendje és módja szerint egymás után elhalálozott. A világnak az ő vége azonban még mindig nem jövende el... Krisztus tehát vagy hazudott, vagy tévedett, vagy nem is mondott semmi ilyesmit, csak valaki úgy sumák módra beleírta a Bibliába, ami eszerint mégsem egészen Isten szava..."

-Én ezt másként értelmezem első olvasatra: azok közül akik ott álltak és haláluk előtt tanúi voltak Jézus föltámadásának, ha nem kételkedtek abban amit láttak, akkor már haláluk előtt bizonyosságot szerezhettek arról, amiben mások kételkedés mellett hisznek.

"—Jehova Tanúival beszélgetve érdemes megkérdezni őket, hogy ha annyira biztosak benne hogy okvetlenül ők magyarázzák helyesen a Szentírást, akkor miként lehet hogy már többször is csúnyán melléfogtak a Világvége megjóslásakor: 1874-ben Charles Taze Russell, Jehova Tanúinak egyike ezt a dátumot jósolta meg a világ végének. A világ mégis megmaradt! Aztán 1914-et is megjövendölték világvégének, az sem jött be. Újabb jelöltjük 1975 volt, de ez a nyavalyás világ azóta is áll, csak és csak nem akar elmúlni! Pedig nekik tényleg illene tudniuk legalább az ilyen fontosabb dolgokat, ha egyszer meggyőződésük szerint ők tanúsítják Isten szavát, akaratát... Ha pedig Isten erről semmit nem mond nekik, illetlenség olyasmit terjeszteni amire a főnökük nem utasította őket!"

-Már megint a Jehovák.. az ő nevükben tényleg nem tudok nyilatkozni, nem értem a "tanaikat".

"—A legfundamentalistább fundik sem nagyon szokták emlegetni Jézus utolsó szavait amit a kereszten (Jehova tanúi szerint: kínoszlopon) mondott: „Éli, éli, lama sabaktani”, azaz magyarul valahogy így lehetne lefordítani: „Istenem, istenem, miért hagytál el engem”? Mert ez – ha elfogadjuk hogy Jézus élt – bizony azt jelenti hogy Jézus komolyan azt hitte hogy a vége felé lesz nagy csoda, Isten vagy annak valami angyala leszedi őt a onnan, - de semmi ilyesmi nem történt! Isten le se bagózta, mit tesznek állítólagos fiával! S utolsó pillanatainak közeledtét érezve maga Jézus is rájött hogy tévedett, hogy „rossz lóra tett”, ezért mondta e szavakat, mély csalódásában! Vagyis maga a Biblia is elismeri e szavakkal, hogy még Jézus is rájött hogy nincs igaza!"

-Mert Jézus emberként halt meg, Neki is hinnie kellett a feltámadásban, átélte azokat a kétségeket, amit a legtöbb ember.

"—Ha Jézusnak nem volt emberi apja, akkor miként örökölt kizárólag anyjától, Máriától Y kromoszómát? Mert ha azt valami varázslattal ügyködte be a petesejtbe az Úr, akkor az sem igaz hogy Jézus igazán emberként született meg; akkor meg már mindegy, teremthette volna azonnal készen, felnőtt méretű emberalakba is őt az Isten!"

-Ugyanúgy, ahogy Noé 600 éve könnyen lehetett kevesebb (mondjuk 28 nap számított egy évnek), a szűz jelzőt is félreértelmezhették sokan (állítólag a fiatalasszony szót fordították félre). Ettől a lelkében még szeplőtelen volt, a testi kondíciók igazán lényegtelenek.

"—Ha az embert egy mindenható Isten teremtette, mintegy teremtő műve megkoronázásaként, s hozzá tökéletesre, akkor miként is lehetséges hogy az ember anatómiája teli van apró(bb-nagyobb) tökéletlenségekkel? Eltévesztette volna Isten a tervezést, hanyag munkát végzett volna? Például: Vakbelünk elhelyezkedése számos baj, például a vakbélgyulladás forrása elég gyakran; szemünk sem tökéletes konstrukció (lásd az evolúcióról szóló fejezetben erről írtakat); gerincoszlopunk úgy kapcsolódik a medencénkhez ahogy az a vízszintes testhelyzet esetén előnyös, de mert felegyenesedve járunk, emiatt ez idővel gondokat okoz, és számos gerincbetegség oka; egyáltalán, a gerincünk nem egyenes, holott a felegyenesedett testtartáshoz az volna előnyös; a fogaink könnyen szúvasodnak, ráadásul ha kihullanak nem pótlódnak; szervezetünk nem képes a C-vitamin előállítására habár számos emlősállat szervezete erre gond nélkül képes; aztán meg: ugyan mire a férfiaknak mellbimbó?! A végbélnyílás érhálózatának megtervezése is csapnivaló, ami miatt igen gyakran kapunk aranyeret... És még lehetne ám sorolni a példákat... Mindez éppenséggel nem vall intelligens tervezőre, ellenben efféle konstrukciós bakikra nagyonis számíthatunk, ha apránként, az evolúció során alakult ki a fajunk, s tért át a mostani életmódra!"

-Isten hozzánk képest tökéletes, nyilván vannak Neki is hibái. :)

"—Káin ugye a saját húgát vette feleségül, mert ugyan ki mást? Persze ezt a fundik azzal szokták kimagyarázni, hogy akkoriban még oly tökéletes volt az emberiség genetikailag, hogy ebből a vérfertőzésből nem származhatott korcs utód. Oké, de azért akkor is furcsa gusztusa volt Istennek hogy erre kényszerítette az emberiséget..."

-Igen, ezek azok a részek, ahol elgondolkodik az ember: vajon szó szerint kell értelmezni a Bibliát? Jézus nem mondta volna, hogy rébuszokban beszél, ha így lenne. A történet majdnemhogy mellékes, itt egy üzenetet kell megérteni, ami szó szerinti értelmezésben is átjön, de képletesen értelmezve is. Arra kell nagyon vigyázni, hogy ne egyes kiragadott részeket tekintsünk, hanem az egészet egyben. Olyan ez mint sok regény: el kell olvasni az első laptól az utolsóig, ha meg akarja érteni az ember, mit is akart mondani az író.

"—Miért használ az Isten a teremtéskor illetve a bűnbeesés során többesszámot, ha ő az egyedüli Isten és nem egy istencsoportnak a tagja? (Példa: „Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk [!!] egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz.”)"

-Amennyire én tudom, volt "személyzete" már akkor, sőt még a Sátán is tudja mi a jó és mi a rossz, csak ő a rosszat választja.

"—Istennek állítólagos mindenhatósága révén módja nyílt volna rá, hogy nem vétkező embereket teremtsen. S ha mégis ilyeneket alkotott, akkor vagy nem mindenható, vagy erkölcstelen, mert saját rossz munkájának eredményét, az ártatlan embert sújtja büntetésekkel. És arra sem lehet hivatkozni, hogy az istenség az embereknek szabad akaratot adott a cselekvésre, hisz a földi halandó bűnre hajló értelme is istentől ered. S egyébként is: mint állítólag mindentudó hatalomnak előre tisztában kellett lennie vele, hogy teremtményei a tőle kapott ésszel önmaguknak ártanak majd. Ha aztán mégis esendőnek alkotott meg bennünket, akkor vagy nem mindentudó, vagy ha az, akkor erkölcsileg nála gonoszabb lényt nem lehet elképzelni. És nem különös, hogy a Genezis istene nem csupán az embert teremti bűnre hajlónak, önmagát bajba sodorni tudónak, hanem egyúttal létrehozza azokat az objektív dolgokat is, amelyek révén a negatív emberi tulajdonságok érvényre juthatnak? Megteremti ugyanis a csábos gyümölcsű fákat, az örök életnek, valamint a jó és rossz tudásának a fáját, s ezeket a legszembeötlőbb helyre, az Édenkert kellős közepére helyezi..."

-Ráadásul már a teremtés előtt tudta, hogy szükség lesz egy özönvízre stb. Mihez képest volna jó a paradicsom, ha nem kerülünk most ide, kinlódni egy kicsit? Saját erőnkből, saját kárunkon, Isten nélkül. Edzetlen, tunya férgek volnánk. Persze erre jön a válasz, hogy miért nem teremt az Isten hegyet völgy nélkül, mikor ő mindenható. Azért, mert nem lehet. A mindenható azt jelenti, hogy minden felett hatalma van, ami felett csak lehetséges. Az eleve képtelen dolgok felett azért nincs, mert egyszerűen nem léteznek azok a dolgok. Ami létezik, azt el tudjuk képzelni.

"—A kereszténység abszolút logikátlan amiatt is, mert úgy tartja, hogy születésünk előtt nem voltunk sehol, minden születéskor új lélek keletkezik; ellenben ez a lélek a halála után örökké él vagy a Pokolban, vagy a Mennyben! Ebből viszont az következik, hogy a lelkek száma a Világmindenségben folyamatosan növekszik! Eléggé furcsa úgy elképzelni Istent, mint egy termeszkirálynőt, aki folyton csak tojja a világba a kis lélektojásokat..."

-Ezért is szimpatikus sokaknak az olyan vallás, ami összemossa a kereszténység tanait az újjászületés lehetőségével. Azonban nincs erre szükség, hiszen mindenképpen véges számú ember fog születni, egyszer kipusztul majd az emberiség. Akik addig születtek, elférnek majd a mennyországban, de a pokolban is van hely bizonyára.

"—Buddhistákkal vitatkozva világítsuk meg azt a körülményt, hogy vallásuk nem is olyan logikus mint szeretik terjeszteni, mert hiába hogy szerintük mindenki olyan körülmények közt él amit előző élete során elkövetett tetteivel kiérdemel, ám ez semmiféle javító hatással nem járhat, mert mit ér az olyan büntetés, aminek az okára nem emlékszik az elszenvedője! A macskát is csak úgy lehet leszoktatni a házba piszkításról, ha a tett után azonnal belenyomják az orrát a szarba, egy órával később már mit sem ér!"

-Miután meghaltak, ill. mielőtt visszaküldik őket újjászületni, biztosan emlékeznek az összes életükre és egy tréningen kiértékelik, okulnak belőle. De az is lehet, hogy az első haláluk után kukoricára térdepeltetik őket a purgatóriumban.

"—Isten eléggé kistílű: Ahelyett hogy azzal foglalkozik, hogy „lefitymálja” a zsidókat (=körülmetélkedést parancsol nekik) hogy ezzel legyen megkülönböztetve az ő népe a többitől, ahelyett miért nem azt parancsolta hogy ne tartsanak SOHA rabszolgákat! Az haladó szellemű rendelkezés lett volna aminek értelme van, s eképp a zsidóság kulturálisan valóban felsőbbrendűnek mondhatta volna magát a környező barbárokhoz képest! De Isten MEGENGEDTE a rabszolgatartást, ennek csak a módjait szabályozta! A gazdagok érdekeit nézte! Hol van Isten szociális érzékenysége?!"

-Ezt a zsidók engedték meg maguknak.

Éva tettét valóban dicsőíteni kell, amennyiben a tudást mindenek felett álló értéknek tekintjük. Azonban elsősorban élni szeretne az ember, nem tudni. Az édenkertben pedig éppen annyit tudtunk, amennyire szükségünk volt. Nem kellett kutatni a betegségek ellenszerét, nem fejlesztettük a haditechnikát, nem kellett másik bolygó után kutatnunk, ahová el tudunk menekülni, ha ezt már tönkretettük. Isten tudott mindent, valószínüleg nem lett volna mérges, ha úgy elégíti meg az ember a tudásvágyát, hogy tőle kérdez. A kapott válaszok pedig bizonyára a valóságon alapultak volna. Most így lehet, hogy sokat tudtunk meg a saját erőnkből, de nem kizárt, hogy a tudás egy jó része egyszerűen nem fedi a valóságot. Még ha tudjuk is hasznosítani ebben a közegben, ahol élünk. De lehet, hogy ez egy torz világ. Másrészről a tudás nem teszi boldogabbá az emberiséget: olyan okosak vagyunk, hogy összekülönbözünk vallási nézeteken, sokan éheznek, sokan elhíznak és rengetegen halnak meg betegségekben, balesetekben. Fog ez változni ha kétszer ennyit tudunk majd? Lesz még vallás, ha az átlagember is olyan tájékozott és művelt lesz mint a NAK szerzője? Igazából kilátástalan a helyzetünk, ha nem igazak a Biblia szavai, mi vagyunk a legesztelenebb állatfaj.

Krisztus testét és vérét nem mindenhol tekintik azonosnak az azt jelképező kenyérrel és borral. Néha az egyházak olyan kijelentéseket tesznek, mintha forró drót volna köztük és Isten közt, kiváltságosnak tekintik a helyzetüket. Annyiból az is, hogy sok intelligens hívő ember gyűlik ott össze, így hatalmuk is lesz. A hatalommal pedig együtt járnak az egyházakkal (is) kapcsolatos gaztettek.

"—Jóra tanítja Isten az embereket, igazán! Hiszen Isten az első gyilkos: ő ölte meg az első állatot, azért, hogy a bőrébe felöltöztesse az első emberpárt az Édenből való kiűzetéskor! Holott egy mindenható Isten gyilkosság nélkül is varázsolhatott volna ruhát nekik... Ezek után ne csodálkozzék az Úr, hogy teremtménye, az ember nem viselkedik környezetvédő módon!"

Isten jobban hasonlít az emberhez, mint azt elsőre gondolnánk.

"—Isten megteremtette az Édenkertet és az első emberpárt, majd ezt mondta nekik: —Tilos ennetek a kert közepén álló fa gyümölcseiből, mert ha megteszitek, iszonyúan méregbe gurulok! De ha nemcsak annyira vagytok rosszak hogy felzabáljátok a kedvenc almámat, hanem még ennél is sokkal gonoszabbak vagytok, annyira, hogy az egyszülött fiamat is kivégzitek kínhalállal – hát nem bánom, akkor már megbocsátok nektek!"

-Az almaevés következménye ahhoz hasonlítható, mint mikor megtanítják Pistikét, hogy ne nyúljon a konnektorba, mert ráz. Ha mégis belenyúl, hát mit csináljunk vele? Jézus halála arra tanít, hogy le lehet győzni a halált. Saját kezünkkel megöltünk valakit, illetve csak megöltük volna, de nem sikerült. Pedig volt lehetőségünk próbálkozni.

A Bibliai ellentmondások kedvelt témájuk az ateistáknak. Ezek általában szövegkörnyezetükből kiragadott mondatok, olyanok, amelyekrők a NAK írója is beszél, mikor arról ír, hogy a "fundik" sokszor tudományos értekezésekből kiragadott mondatokkal érvelnek. Előfordulhat olyan eset is, hogy bizonyos helyzetekre vonatkoztatva máshogy fest az igazság, ami azért változatlan üzenetet hordoz. Vannak persze valódi ellentmondások is, ugyanis a Bibliát emberek írták, vannak benne hibák. Ettől függetlenül még lehet Isten által sugalmazott szöveg. Persze megtehette volna, hogy hiba nélküli Bibliát ad a kezünkbe, akkor azonban megfosztotta volna az ateistákat a szőrszálhasogatás nyújtotta élvezettől. Sőt sok dolgot nem is fogadott volna el a zsidó nép, ha nem nekik tetsző formában tálalják őket (pl. nőellenesség). Fontos itt megjegyezni, hogy az ószövetségi bűntettek óta létrejött az ember és Isten között egy új szövetség, ami sokkal rugalmasabb az előzőnél. Példa: "Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle:"Szabad-e szombaton gyógyítani?" Ő azonban ezt felelte nekik: "Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt?"" (Mát, 12,9) vagy: "Miért parancsolta Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy kell elbocsátani?" Azt válaszolta nekik: "Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De kezdetben nem így volt" (Mát 19,7-8)