Mélyen Tisztelt Emlékhely avató Szakestély, Magas Presidium, Legmagasabb Preases! 

Mivel most a régi időkről emlékezünk, engedtessék meg nekem, hogy a nem is olyan régről hozzak egy történetet. 

Még az 1980-as évek legvégén, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia – az akkori „Hradzsini Triumvirátus” - egy közös űrhajót bocsátottak fel „MIZÉRIA-I.” elnevezéssel. Mi Nyúl Dezső kiképzett űrhajóst küldtük, a csehszlovákok Franyó Poschpisil-t, a lengyelek Leszek Mátós-t. 

A „MIZÉRIA-I.” küldetése egy évre szólt. Az eseményeket mindmáig szigorú titoktartás övezi, azonban Moldova Györgygyel közösen sikerült megszerezni Nyúl Dezső fedélzeti naplóját. Az eseményeket – amelyek jellemzőek voltak arra az időszakra és némelyik még ma is aktuális – rövidített formában és kizárólagos joggal most közöljük. 

X-1 nap (az űrhajós az indulást megelőző napot jelölte így): Kilátogatott hozzánk BAJKONUR II – KELENFÖLD-re Kádár elvtárs. Mikor elbúcsúzott tőlem, meghatottan mondta: „Hosszú időre megy el, Nyúl elvtárs, de vigasztalja az a tudat, hogy itt lent nem áll meg az élet. Mikor visszatér, már nem azt a szocializmust találja meg, melyet itt hagyott.” Vajon mire gondolt?! 

X nap: Végre elindultunk. A hajtómű kifogástalanul működött, igaz, mindhárman derekasan tapostuk a pedált, amíg elértük a harmadik kozmikus sebességet. 

X+1 nap: Kipakoltuk a holminkat. Kiderült, hogy mindenki hozott egy kis pluszt. Liszek néhány vég pamutbársonyt és „Mozset bity” nevezetű lengyel kölnit, Franyó tornacipőket és összecsukható esernyőket, Én néhány rúd téliszalámit és barackpálinkát. Egymást közt cserélgetünk. 

X+7 nap: Beszéltem a feleségemmel. Az űrből a Ferenc-központig simán ment, de az otthoni számunkat nehezen tudták kapcsolni, mert az ikrünk Lajosmizsével társalgott és nem volt hajlandó befejezni. A feleségem lelkendezve újságolta, hogy soron kívül kaptunk egy Zsiguli-kiutalást. 

X+18 nap: Űrsétát hajtottunk végre, a magasba szökött árakat és béreket kellett megfognunk. A béreket sikerült. 

X+19 nap: A földi központból értesítést küldtek, hogy az űrséta nyugati útnak számított, három évig nem kaphatok újabb „ablakot”. 

X+50 nap: Itt az űrhajón egyre gyorsabban forognak az áruk, már kétszer volt birtokomban a pamutbársony és háromszor az esernyő. 

X+61 nap: A kereskedelmi forgalom némileg csökkent, mert a barackpálinkát megittuk. 

X+124 nap: A „Mózset bity” kölnit is megittuk, ennek következtében az űrhajó letért az eredeti röppályáról, de hamarosan sikerült visszaállítani. 

X+132 nap: A pamutbársonyt is megittuk. Folyékony héliumban feloldva nem is olyan rossz. 

X+206 nap: Megint sikerült beszélnem a feleségemmel – mivel a fedélzeti rádió elemei kimerültek, egy Sokol zsebrádión jött be a hívás. Kérte, hogy próbáljam eladni a Zsiguli-kiutalást. Leszek hajlandó átvenni, egy Polski Fiat kiutalást adna érte, de tovább cserélné Franyóval egy Skodára. 

X+211 nap: Megrendítő élményben volt részünk. Láttuk a szovjet „SZICSÁSZ 1001” űrhajót. Eredetileg két hétre küldték fel, de egyelőre nem tudják levinni. Most valamilyen nagyméretű légycsapóval vagy lepkehálóval kísérleteznek. 

X+350 nap: Közeleg a visszatérés időpontja. Felhívtam a Belügyminisztériumot, Horváth István belügyminisztert kerestem, egy borízű hang jelentkezett a hívott számon, azt mondta, hogy ő is Horváth ugyan, de nem István, hanem Balázs. Szerintem csak hűlyéskedik. 

X+513 nap: Értesítést kaptunk, hogy privatizáltak minket, egy fogyókúrás tablettákat árusító nemzetközi cég, az „Interminussz” vette meg az űrhajót. 

X+521 nap: Az „Interminussz” megbízásából egy termék bemutatót tartottunk, azt kellett bebizonyítani, hogy a tabletták a legszigorúbb étrend esetén is kifejtik a hatásukat. Fejenként négy tubus babkonzervet ettünk meg, a képződő gázoktól szorosan záródó gumi alsónadrágunk felfúvódott, és felszálltunk a kabin mennyezetére. A gázokat később hegesztéshez használtuk fel. 

X+555 nap: Megszüntették a kiküldetési pótlékot, és a telefont is csak saját költségünkre használhatjuk. 

X+600 nap: Egyre több ismert magyar politikus lebeg az űrhajónk körül. Még lent a Földön elérték a teljes súlytalanság állapotát. 

X+605 nap: Elhatároztuk, hogy önkényesen visszatérünk. Szerencsére Franyó összecsukható esernyőjét még nem ittuk meg, így a leszállásnál fel lehet használni fékezőernyőnek. 

X+608 nap: A BAJKONUR II – KELENFÖLD űrrepülőtér helyén időközben egy szexáruház, a „Didiszkont” épült. Én pont egy nagy kád vágyakat fokozó kenőcsbe estem. Feleségem nagyon meg volt lepve. 

X+620 nap: Megkaptam az ilyenkor szokásos „Magyar Népköztársaság Hőse” kitüntetést. A rendszerváltásra való tekintettel a feliratról levakartak néhány betűt, így a „Magyar Köztársaság Őse” szöveg maradt. 

X+640 nap: Behívattak a minisztériumba, és a további terveimről tárgyaltunk. Megkérdezték, hogy mihez értek, mikor említettem, hogy tudok beszélni a levegőbe és a légüres térbe is, felajánlottak egy kormányszóvivői állást. Én inkább a repülésnél kívántam maradni, és nem értem be annyival, hogy a szóvivők gyakran repülnek. Közölték, hogy jövőre elindítanak egy újabb űrhajót, amely azonban nem a levegőben, hanem mélyen a föld alatt fog közlekedni. A neve „ÉLETSZÍNVONAL” lesz. Számítanak rám. 

Y nap (Nyúl Dezső az új űrhajó startjának időpontját jelezte így): Az „ÉLETSZÍNVONAL” elindult lefelé, egyre zuhanunk. Csodálatos látványban részünk: messze felettünk ott ragyog a bányabéka segge!