Egy magyar díva: Zsédenyi Adrienn

A Cotton Club Singersben kezdte, aztán vett egy mély levegőt és szólókarrierbe kezdett. A Valahol egy férfi vár című dal klipjéből már mindenki ismeri az egyik legképzettebb magyar énekesnőt, aki még ma is énektanárokhoz jár. Hiába: Zsédenyi Adrienn mindenben maximalista.

A lemezborítón is a te fényképed van, a klipben (Valahol egy férfi vár) is te szerepelsz végig - és bár ez utóbbiban vannak egészalakos képek, mégis, úgy tűnik nekem, hogy összességében az arcod a leginkább hangsúlyos. Ez tudatos?

Igen, a kiadóm marketingigazgatójának tanácsai alapján döntöttünk úgy, hogy ezt hangsúlyozzuk az első lemeznél. Úgy gondolták, hogy jellegzetes az arcom, és tükrözi a zenémet, az imázsom egyik legfontosabb eleme. Nagyon fontos, hogy mivel ilyen piaci túlkínálat van, egy arcot megjegyezzenek az emberek..

Mit gondolsz, mit sugároz az arcod, milyen személyiséget?

Hát, ezt nem nekem kell eldöntenem... De számomra a legjobb eszköz az érzelmek közvetítésében a hangom mellett.

Ez összefügg azzal is, hogy színészként kezdted a pályádat, nem?

Összefügg, bár amatőr szinten voltam egy-két társulatban, profi és alternatív társulatokban is. De előbb-utóbb el kellett döntenem, hogy melyik úton megyek tovább, amikor létrejött a Cotton Club Singers, egyre inkább kitöltötte az időmet. Úgy gondolom, az embernek egy dologra kell koncentrálnia, én abban hiszek, hogy kitartó munkával megvalósulhatnak a legmerészebb álmok is. Persze vannak kivételes egyéniségek, akik több műfajban tehetségesek.

A színpadon használod azt, amit színésznőként mégiscsak tanultál?

Alapvetően van bennem színpadi alázat, és sok mindent megtanultam az évek során, amit főként az éneklésben tudok hasznosítani. Azt hiszem, nem lettem volna jó színésznő, mert sokkal jobban szeretem önmagamat adni, mint szerepet játszani. A színészek éppen azért szeretik a hivatásukat, mert annyifélék lehetnek, én pedig a saját "fejlődésemet" szeretném bemutatni, és nem egy másik ember jellemfejlődését végigkísérni egy színdarabon belül.

Mit értesz az alatt, hogy színpadi alázat?

Ez egyfajta hozzáállás. Nagyon tisztelem a színpadot, a színpad körüli embereket, mindenkinek a munkáját. Ahhoz, hogy én úgy tudjak teljesíteni, ahogy szeretnék, kell, hogy a technikai személyzettől kezdve a kreatív csapatig mindenki hozzátegye a maga tudását a produkcióhoz.

A saját fejlődésedhez hozzátartozik, hogy kiléptél a Cotton Club Singersből?

Feltétlenül. Közel hét évig voltam az együttes tagja, és úgy éreztem, hogy számomra az a továbblépés útja, ha saját dalaim vannak, és szólistaként is megismer a közönség. Lehet, hogy ez önzés, de senki nem tudta, hogy én igazából ki is vagyok, csak egy voltam a négy arcból, vagy négy hangból. Márpedig, ha egy produkcióban ennyi energiám, munkám van, akkor az nagyon is hozzám tartozik, jó érzés, ha tudják, mi fűződik a nevemhez. Ilyen szempontból lehet, hogy nem vagyok jó csapatember, mégis nagyon fontos nekem a csapatmunka, hiszen most is így dolgozom, olyan emberek vesznek körül, akikkel jól kijövök, akikkel tényleg jó dolgozni, hozzátesznek a produkcióhoz. Én csapatembernek gondolom magam, csak a szerepek egy kicsit megváltoztak.