HAPPY BIRTHDAY TH (utólag is...)
2007.08.17. 19:36
Sajnos nekem nem volt lehetőségem 15-én lufit eregetni, de viszont pár sorban helyette leírtam, hogy mit jelent ez a két év...
TWO YEARS TOKIO HOTEL
Két év…
730 nap…
17520 óra…
1051200 perc…
63072000
másodperc…
Egy
egyszerű embernek ez csak egy jelentéktelen adathalmaz, viszont a rajongóknak
annál több… Ebben az öt idő egységben lehet kifejezni, hogy mennyi ideje jelent
meg a négy magdeburgi srác első kislemeze a Durch den Monsun. 2005. augusztus
15-e óta egy fél világ tinije dúdolgatja,: Ich muss durch den Monsun, Hinter die
Welt, Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr
fällt…!!!!!
Ha jobban
belegondolunk ezek a sorok egy világ tizenéves korosztályát kovácsolta egy olyan
táborba, ahol nem számítanak a távolságok, az eltérő nyelv, a másik bőrszíne
mert mindannyian egyet akarunk… a TOKIO
HOTEL-t!!!
Billt
idézném pár mondatban: „Azért zenélek, mert szerintem a zene képes áttörni
minden határon, minden különbséget és kapcsolatba kerül egymással minden ország
a világon. Ez szeretetet és örömet sugároz és hiszem, hogy ez megváltoztatja a
világot.” Ha kicsit végig gondoljuk, kevés olyan együttest tudunk mutatni, akik
ennyire össze tudják fogni az embereket. Említsük csak példaként a budapesti
vagy a bécsi koncertet. Lehet, hogy a rajongók nem beszélték egymás nyelvét, de
akkor is megértették egymást mert ott is mindenki egyet akart… a koncertet és a
TOKIO HOTEL-t!!!
Térjünk
vissza egy kicsit akkor a kezdetekhez…
Mert Bill,
Tom, Gustav és Georg története nem egészen 2005-ben kezdődött, hanem jóval
korábban. Jobban mondva 2001-ig visszanyúlhatunk mikor egy magdeburgi pubban az
ikrek egy gitár és egy szintetizátor segítségével léptek fel. Ott figyelt fel
rájuk Gustav és Georg akik egy zeneiskolába jártak és ebből kifolyólag már ott
összebarátkoztak. Meglátták a fantáziát Billben és Tomban ezért a fellépés után
leült a négy fiú beszélgetni. A tervek elkezdtek szövődni és hamar meg találták
a közös célt. Mind a négyen egyet akartak: ZENÉLNI!!!! Ezért hamarosan
megalapították a Tokio Hotel elődjét, a Devilisht. Igaz ez még nem a
világhírnevet szerző formáció volt, hanem inkább négy vasakarattal és töretlen
elszántsággal rendelkező tinik zenekara, akik 2003-ig csak kisebb fellépéseket
adtak és ott próbálták népszerűsíteni saját költségükön felvett hét számos
albumukat.
Egyszer
láttam egy videót róluk, ami valami falusi fesztiválon lehetett és felléptek.
Nagyon kevés ember volt és igazából nem is őket figyelték, de nem érdekelte őket
akkor is ugyanazzal az erőbedobással csinálták mint ma a tízezres csarnokokban.
Aztán
2003-ban egy elismert producer Peter Hoffmann látta egy magdeburgi fellépésüket
és felfedezte bennük a tehetséget. Lemezkészítési lehetőséget ajánlott nekik és
egy elismert produceri gárda segítségét. A srácok ezzel elérték legmerészebb
álmukat és hosszú két év következett 2005. augusztusáig. Ezalatt az időszak
alatt a srácok gyakoroltak, dalokat írtak és nagyon sokat fejlődtek. A
producerek javaslatára az ördögi Devilish-t az ütős Tokio Hotelre
cserélték.
2003-ban
még négy kis mindenre elszánt kamasz vonult be a stúdióba, de 2005-ben már egy
sokkal összeszedettebb és a sok gyakorlásnak köszönhetően profibb már majdnem
felnőtt srácok jelentek meg a közönség előtt.
És most
elértünk pontosan két évvel ezelőttre mikor megjelent az első videóklip és az
első maxi a Durch den Monsun. Innentől kezdve nem volt megállás… Ezalatt a két
év alatt alig tudtunk olyan fórumot említeni, amely nem beszélt volna a
fantasztikus négyesről. Számos díjat bezsebeltek (pl. Echo, Bravo Otto, Legjobb
Német Együttes és persze sok külföldi díj), tévé műsorokban léptek fel és
Németországon kívül meghódították pl. Lengyelországot, Csehországot,
Magyarországot, Svájcot, Ausztriát, Oroszországot és még
sorolhatnánk…
Két év
alatt kiadtak három albumot: két német nyelvűt 2005-ben a Schrei-t és a 2007-ben
a Zimmer 483-at és első angol nyelvű albumukat szintén 2007-ben, amely első két
albumuk válogatása, a Scream/Room 483.
Két év
alatt forgattak nyolc videóklipet: Durch den Monsun, Schrei, Rette mich, Der
letzte Tag, (bónuszként: Wir schliessen uns ein), Übers Ende der Welt, Spring
nicht, Scream és Monsoon. Kiadtak nyolc maxit is ez által egy csomó extra
meglepetéssel.
Két év
alatt két németországi és egy európai turnét zavartak le hatalmas sikerrel.
Majdnem minden este hatalmas örömet szereztek egy egy ország rajongóinak.
Szerintem nem tudtak olyan helyre menni, ahol nem fogadták volna őket kitörő
lelkesedéssel.
Szóval
ezzel a kis litániával végül is én csak annyit szeretnék kívánni, hogy mindig
legyen meg nekünk ez a négy magdeburgi srác, és még nagyon sokáig élvezhessük a
zenéjüket!!!! Még sok ilyen Boldog TH évfordulót kívánok nekik is és magunknak
is!!!!!
TOKIO HOTEL VOLT, TOKIO HOTEL VAN, ÉS TOKIO HOTEL ÖRÖKKÉ
LESZ!!!!!!!!
|