Bring me to life
Nyílt hajlandótlanság. Vagyis milyen is az, amikor régóta hiányolt dolgokat akarsz újra felidézni. Egy nap valaki valami olyat mondott, amitõl a szívem kalapálni kezdett és rádöbbentem, hogy hónapok óta érzéketlen vagyok, csak próbálok átvergõdni az élet viszontagságain.
Taking over me
A Taking over me a megszállottságról szól, ha valaki iránt ezt érzed, hiszel benne és õ számodra az egyetlen. Én nem ismerem igazán ezt az érzést. Ez végül is a megszállottság.
Hello
Amy a 6 éves korában eltávozott húgához írta.
Everybody's Fool
"Az "Everybody's Fool"-t a kishúgom szemszögébõl írtam, aki, késõbb felismerte hogy a bálványaiknak nem szabad hinni. Ahogy az összes Britney-féle popsztár tökéletes lánynak tûnt. A kicsik a természet virágait látják ott, ahol mások már meglátják a mûanyagot."
My Immortal
Bár a személyes hangvételû altatódal elõadója Amy Lee, a szám írója Moody volt, az egész dal teljesen kitalált.
Tourniquet
Nagyon sok dalunk íródik a többértelmûség jegyében. Ezt a dobosunk írta Rocky [Gray], aki egy keresztény death metal banda tagja volt, mielõtt hozzánk csatlakozott volna. Azt mondta, hogy a dal a keresztény felfogásban gyökeredzik, de az öngyilkosságról szól. Egy olyan ember szempontjából aki épp öngyilkosságot akar elkövetni és azon töpreng -a kereszténység egyik nagy vitáját állítva s középpontba- ha öngyilkosságot követünk el a pokolba vagy a mennybe jutunk? Ha elfogadjuk Jézust, aki minden bûnûnket feloldozza, ezzel miért tenne kivételt?
Haunted
“Ez a dal leginkább “mi” vagyunk. Ez a legjobb összegzése annak, amit ki akarunk fejezni.”
Egy 8-9 éves forma kislány fehér húsvéti ruhácskában az egyik szomszédos utcában sétálgat kis piros labdát pattogtatva. Ahogy egy kétségkívül elhagyott, nagy ház közelébe ér, figyelme baljóslóan a labdáról a házra terelõdik. Már nincs figyelemmel a pattogtatásra, a labda a járdaszegényre esik és egyenesen a ház felé gurul. Ahogy a labdát kergeti a ház felé, az bepattog a hatalmas, tátongó bejárati ajtón. A kislány megtorpan egy pillanatra, felnéz a házra, amely most úgy tûnik, lenéz rá, és óvatosan belép a házba a kis piros labdája után kutatva. Ahogy lassan besétál az udvarra, megszemléli a düledezõ összevisszaságot mely egykor biztosan gyönyörû palota lehetett. A látszólag végtelen lépcsõházba futó lépcsõkorlát finom részleteinek minden centimétere megigézi a lányt. Hirtelen félelmetes zûrzavar szakítja meg gondolatait. Villámgyorsan megfordul, hogy kifusson a bejárati ajtón, de csak egy üres falat talál ott, ahol egyszer az ajtó állt. Ijedten lefut az elsõ emeleti folyosóra, reménytelenül próbál kiutat találni, de minden mozdulatára átalakul mögötte a világ, olyannyira hogy még a visszautat sem találja arra az udvarra, ahol ez a lehetetlen dolog kezdõdött. Meg van rémülve, a kislány leül egy sarokba, tenyerébe temeti az arcát, és zokog.
10 évvel késobb...
A kislány félve ébred, mára már fiatal nõ.. piszkos, retteg. Most már fekete nadrágot, munkabakancsot, és fekete felsõt visel. A bõre fakó és piszkos. Napfény már több mint egy évtizede nem érte a bõrét. Arra ébred, hogy egy piszkos ezüst tálcára helyezve ételt talál maga elõtt, épp annyit, hogy életben tartsa- akárcsak ezelõtt minden áldott reggel. Egy alak tette oda, akit még mindig csak tovasuhanni látott, a sarok körül, keresztülmenni az ajtón.... Egy alak, aki a lány egyetlen barátjává, és egyetlen gyûlöletévé vált. Egész életének célja csupán az az egy dolog, hogy vadássza és megölje ezt az árnyat, aki itt tartja. Ahogy nap nap után könyörtelenül vadászik rá, elveszik létezésének kettõsségében. Ez a dolog ami ot itt tartja, ez az ember, aki újra és újra megerõszakolja a lelkét és nézi õt, ahogy alszik, õ lett az egyetlen barátja. Mert ha ez az ember nem lenne, õ megszûnne létezni. Mert csak azért él, hogy megölhesse. De miatta él. A ház minden nap megváltozik körülötte, így minden nap idegen helyen ébred. Az egyetlen dolog ami nem változik... az a fiú. Hallja, ahogy dobog a szíve, érzi az illatát, csak arra tud gondolni, hogy megtalálja, de az egyetlen dolog, amit a szerelembol kapott, szintén õ. |