..:: N i h o n   A n i m e ::..  [Anime, Japán és Jpop]
Menü
 
Ismertetők
 
Szereplők
 
Mellékszereplők
 
Képek
 
Dalok
 
Dalszövegek
 
Epizódlista
 
Szótár
 
Szinkronok
 
A+ reklámszöveg
 
Látogatók
Indulás: 2006-03-12
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Fanficik
Fanficik : Heni ficijei

Heni ficijei

shikon  2006.09.18. 14:21

Sayoko 3-4.

3. rész

 

 Már percek óta ült a fa tövében könnyeit törölgetve,mikor valaki kutató tekintetét érezte meg a hátán.Hátrafordította a fejét és kutatni kezdett a sötétben.Pár perc elteltével egy magas,hosszú,fehér hajú férfi lépett ki a fák közül és némán nézett a maszatos arcú lányra.

 Sayoko is csak csendben szemlélte a férfit és lassan szemügyre vette.Égető,borostyánszínű szemei csak úgy világítottak a koromfekete éjszakában.Fehér kimono-ját lágyan lobogtatta az esti szellő.Hajába is néha-néha belekapott a szél.Majd a vértezetre esett a tekintete és az övben lévő kardokra.Majd újra a férfi szemébe nézett.

-Ki vagy te?-kérdezte csendesen Sayoko.

 A férfi csak nézte a nőt és furcsának találta,hogy a szagában nem érzett félelem szagot.Eddig,ha halandókkal találkozott,azok fejvesztve vagy rémülten menekültek előle.De ez a nő csak állt és nyugodtan szemlélte.

-Ne haragudj,-kezdte és megtörölte maszatos arcát.-de ha nem felelsz,akkor én távozom.Jó éjt!

 Sayoko elindult vissza a fogadó felé,majd még egyszer a férfira tekintett,de végül elnyelte alakját a sötétség.

 Egy kis zöld varangy szerű lény kászálódott elő a bokrokból,nyomában egy kislánnyal,és egy sárkánylóval.

-Sesshomaru-sama.-szólt a kis varangy és a férfi mellé sétált.-Olyan ismerős volt ennek a nőnek az arca.Neked nem nagyuram?

-Talán ismeritek,Jaken-sama?-kérdezte érdeklődve a kislány a kis gnómtól.

-Nekem nagyon ismerős volt,Rin.-folytatta Jaken.-De nem tudom,honnan.

 Sesshomaru csak némán állt és arra a pontra nézett,ahol a nőt elnyelte az éjszaka.Neki nem csak az arca,hanem a szaga is ismerős volt.Lázasan kutatott emlékei közt,de nem tudta felidézni ezt a szagot.

 

 Eközben Sayoko lassan visszaért a fogadóba.Út közben folyton a fura férfi körül jártak a gondolatai.Vajon látta már máskor is?Az arca furcsán ismerős volt.De honnan?Ezekközt a gondolatok közt osont be szobájába és leheveredett az ágyra.Lopva barátnőjére nézett,aki békésen aludt.Sayoko a hátára feküdt és a férfi körül jártak gondolatai.Majd megpróbált összpontosítani és kényszeríteni magát,hogy elfeledett emlékei újra eszébe jussanak.Hosszú-hosszú percekig semmi sem történt.Mikor már épp feladta a reményt képek törtek rá.

 Egy fehér hajú,csupa mosoly kisfiút látott,aki boldogan kacarászva akarja elkapni az előtte szintén kacarászva menekülő kislányt.Mikor sikeresen utólérte hatalmas nevetésben törtek ki.

 A képek hirtelen megszakadtak és Sayoko kinyitotta a szemeit.Sokáig a képeken töpprengett,majd álomba merült.

 Másnap reggel ismét pirkadat előtt ébredt,de ezúttal nem az anyó házát célozta meg elsőként,hanem a tavat.Sietős léptekkel haladt előre.Mikor elérte a tó partot,megbújt egy fa mögött és onnan kukucskált ki.A különös férfi két társa kíséretében pihent az ő öreg fája alatt.A kislány és a varangyszerű valami szemmel láthatóan aludt,de a férfi csupán szendergett.Arca semmien érzelmet nem tükrözött.

 Sayoko lassan közelebb sétált.Mikor a különös sárkányló mellé ért,megállt.Az állat rögtön felkapta a fejét.Sayoko már azt várta,hogy az állat keresztben lenyeli,de nem ez történt.Két,hatalmas fejével barátságosan bökdöste meg a nőt,majd ismét nyugodt szendergésbe kezdett.

 A nő nemértette az állat különös viselkedését,de örült,hogy még él.Csendben lehelyezte a kislány mellé a batyuba csomagolt ételt,amit még reggel hozott magával.Mikor tegnap este eljött a tótól hallott gyerekhangokat és gondolta hoz neki enni.

 Még egy pillantást vetett a szendergő férfire.Csak most a reggeli napfényben vette észre,hogy arcának mindkét felén két-két vörös méregcsík húzódik és homlokán egy lila sarló van.Tegnap éjjel nem látszott a sötétben.Mikor meglátta a férfi mozgolódását,gyorsan sarkon fordult és elviharzott az anyó kunyhója felé.

 Halkan belépett a házba,ahol az anyó már várta.Tekercsek hevertek előtte mindenfelé és kiterített pergamenlapok.Köszönésként bólintott Sayoko-nak és hellyel kínálta.

-Ma mit csinálunk?-kérdezte Sayoko miközben helyet fogalalt.

-Imákat tanítok neked.-válaszolta az anyó és a lány kezébe adott egy lapot.

 Az egész napja imagyakorlással telt és az anyó meghagyta neki,hogy az összes szöveget tanulja meg.Sayoko örült a kihívásnak és boldogan fogott hozzá a magoláshoz.

 

 Sesshomaru egy ismerős illatra kezdett ébredezni.Annak a nőnek a szagát hozta felé a szél,akiét tegnap érezte.Rin és Jaken is vele egyidőben ébredtek.Mikor a kislány észrevette a feje fölött a batyut,érdeklődve kibontotta és mosolyogva vetette rá magát az ételre.

-Az meg honnan van?-nézett rá értetlenül Jaken és a kislány által elfogyasztásra váró élelemre nézett.

 Sesshomaru kissé beleszippantott a levegőbe és rögtön megérezte a kendőből-amivel az étel volt összekötve-áradó női illatot.Azé a nőjé.Vajon miért hozta?Vajon honnan ismerheti?Ezek a kérdések nem hagyták nyugodni a szellemet és egyre inkább az emlékei közt kutatott,hogy a választ meglelje.De semmire sem jutott.

-Jaken.-szólt oda szolgájának.-Én elmegyek.Holnap reggelik ne is várjatok.

-Igenis nagyuram.-mondta a kis varangy,mire ura egy kékes-fehér gömbként tovaszállt.

-Szerinted az a lány hozta az ételt,Jaken-sama?-nézett fel két rágás között Rin.

-Ez a véleményem.-válaszolt tömören Jaken.

-Miért mondtad tegnap éjjel,hogy ismerős a lány arca?

-Tudod...régen ismertem egy szellemnőt.Neki is ugyanilyen arca volt.Csupán abban külömbözött,hogy arcán egy-egy zöld méregcsík,homlokán egy zöld,deltoid alakú jel és hajában egy-egy zöld tincs volt.Ez a szellemnő volt Kelet fiatal hercegnője,Nyugat hercegének leendő hitvese.Sesshomaru-sama már gyermekkorától kezdve ismerte a nőt és nagyon szerették egymást.Ahogy telt-múlt az idő egyre jobban összebarátkoztak,de az hogy egyszer össze kell házasodniuk,kissé megrémítette őket.Pár évvel később hosszú-hosszú évekre kénytelenek voltak elvállni egymástól.Hét évvel ezelőtt pedig relytéjes módon eltűnt az úrnő és azóta senki sem látta.

-Nahát.Milyen szomorú történet.

-Igen,de erről egy szót sem senkinek,mert a nagyúr feldarabol minket.Főleg engem,mert megtiltotta,hogy ezt valaha bárkinek is elmeséljem.

-Ne aggódj,Jaken-sama.Bennem bízhatsz.Senkinek nem mondom el.

 Rin ezzel csendben folytatta az evést.

 

 Sayoko a mai napon előbb elbúcsúzott az anyótól,mert szerette volna megnézni,hogy a különös férfi itt van e még.Így rögtön a tavacska felé indult.Bár nem volt biztos benne,hogy ott találja még a férfit,de ha nem is,akkor legalább talnulgathatja az imák szövegeit,amíg nem kell dolgozni mennie.Ezzel a kezében tartott batyura nézett,mely tele volt pergamennel.

 Mikor a tavacskához ért,kissé meglepődött.A sárkányló,a kislány és a kis varangy még mindig a fa alatt üldögélt.Lassan közelebb sétált hozzájuk.Mikor a kis varangy észrevette idegesen ugrott fel.

-Nyugi.-szólt neki Sayoko.-Csak én vagyok.

 A kis varangy leengedte a botját,de még mindig kutatóan tekintett a nőre.Sayoko lassan a fa alá sétált és helyet foglalt a vastag törzs tövében.Tekintete a kislányra vándorolt,aki hálásan mosolygott.

-Köszönöm az ételt.-szólt a gyermek.-Hogy hívnak?Én Rin vagyok.

-A nevem Sayoko.-mosolygott vissza a nő és a kis varangyra nézett.-Téged hogy hívnak?

-Jaken vagyok.-mondta kétkedve a gnóm és egy pillanatra sem vette le a szemét a nőről.

-Ő itt Aun.-vette át a szót újra Rin.-Te itt élsz a faluban?

-Igen.-nézett rá Sayoko.

-És hol?

-Egy nagy fogadóban.

-Nahát.Akkor gazdag lehetsz.

-Nem.Nem vagyok.Mond csak,kicsim.

-Igen?

-Ki volt az a férfi,aki reggel veletek volt és hova lett?

-A neve Sesshomaru-sama és most el kellett mennie,de reggelre visszajön.

-Sesshomaru?

 Sayoko ismét gondolataiba merült.Ez a név ismerősen és aranyosan csengett.Erőt és tekintélyt sugárzott,mint ahogyan a tulajdonosa is.Sayako újra a kislányra emelte tekintetét és rámosolygott.

-Nem haragszol,ha én tanulok egy kicsit?

-Mit tanulsz?-kérdezte érdeklődve Rin.

-Imákat.

-Te miko vagy?

-Még nem.Csak szeretném kitanulni,mert nem sokára hosszú vándorlásba kezdek.

-Miért?

 Sayoko bár aranyosnak találta őket,nem akarta kiteregetni a magánügyeit idegeneknek.Főleg meg azt nem,hogy ő egy szellem és azért vándorol,hogy az emlékeivel együtt a hatalmát is visszakapja.

-Csak,mert szeretnék világot látni.-zárta le a témát Sayoko és hozzáfogott a pergamenek olvasásához.

 Mikor a nap lement,Sayoko felállt,összeszedte pergamenjeit és elindult a falu felé.Mikor már a tó szélére ért,a kislány hangja állította meg.

-Sayoko-san.Kérlek.Hoznál nekem egy kis ételt,mert nagyon éhes leszek nemsokára és nem szeretnék tőletek lopni.

-Rendben.-bólintott Sayoko.-De remélem nem gond,ha csak késő éjjel tudok visszajönni,mert előbb nem fogok szabadulni.

 Rin boldogan bólintott és Sayoko ismét útnak indult a fogadó felé,hogy feladatának eleget téve szolgálja ki a vendégeket.


4. rész

 

 Sayoko mikor visszaért,már javában tele volt a fogadó így akadt munkája bőven.Szörnyen sokára tudott csak elszabadulni.Éjfél is elmúlt,mire minden vendég elment.A nő gyorsan ételt csomagolt és mit sem törődve a kérdő tekintetekkel,kilépett az éjszakába és egyenesen a tó felé vette az irányt.

 

 Rin gyomra már szörnyen korgott és a kislányt szinte kínozta az éhség.

-Mikor jön már,Sayoko!-kiáltott fel dühösen és lábál toporzékolni kezdett.

 Rögvest abbahagyta a hisztit,mikor a fák közül felbukkant a nő és mosolyogva ült le a kislány mellett.A gyerek ölébe rakta az ételt,aki nyomban falni is kezdett.Lassan két órán át beszélgettek,mikor egy fénygömb szállt feléjük a fák koronája fölül.

 Mikor eléjük ért egy férfi alakja rajzolódott ki.Borostyánszínű szemeit kérdőn Sayoko-ra emelte.A nő viszont teljes nyugalommal állta és lassan felegyenesedett.

-Akkor...-fordult Rin-hez.-Jó éjt.Majd kora reggel is hozok neked enni,ha még itt lesztek.

 Azzal Sayoko a férfi felé fordult és pár pillanatig farkasszemet nézett vele,majd elindult a fogadó felé.

 Sesshomaru még sokáig nézett a távolodó nő után,végül leheveredett a fa tövébe és éber szendergésbe kezdett.Gondolatai minduntalan visszakalandoztak régelvesztett barátjához.Sayoko.A kedves és pajkos szellemnő,akit egyszer majd feleségül kell vennie.Erre a gondolatra összerándult a gyomra.A nőt mindig testvéreként szerette.Vajon hová tűnt.Mivel a szülei meghaltak,átvehetné Keletet és akkor össze kéne házasodniuk.De már lassan 150 éve nem látta.És azaz eltűnés hét évvel ezelőtt.Azóta sem tudja senki,hogy hol van.

 Ha csak sejtené,hogy régi barátja épp most sétált el mellette.

 

 A madarak csivitelve üdvözölték a hajnalt.Sayoko mosolyogva hallgatta őket miközben a tóhoz sétált egy nagy adag étellel a kezében.Mikor odaért még mindenki aludt.Így hát lerakta az ételt Rin mellé és indulni készült,de a nagy sárkányló egyik feje elkapta a ruháját és visszahúzta.

 Sayoko értetlenül nézett rá.Ez az állat már az első pillanattól kedves volt vele.Hirtelen képek rohanták meg.Ugyanez az állat vitt a hátán egy súlyos sebektől vérző kislányt.Ez az állat védte testével ugyanazt a lányt.Sayoko kinyitotta a szemét és az állatra nézett.

-Aun.-érzelmekkel volt tele a hangja.-Emlékszem rád.

 Sayoko tényleg emlékezett az állatra,aki már kicsi kora óta sokszor megvédte és igaz barátja volt.

"Talán ha velük maradok,akkor több emlék jut majd eszembe?-gondolta Sayoko.-Hiszem mióta megláttam őket,azóta egyre csak képeket látok.Lehet,hogy ez egy jel,hogy velük kell maradnom?"

 Sayoko gondolkozott még egy darabig,majd megsimogatta az állat mindkét fejét és elindult az anyó kunyhója felé.

 Mikor odaért,az anyó szokásához híven várta már a lányt.A napjuk ismét imamagolással és gyakorlással telt.Sayoko nagyon jó diák volt.Gyorsan tanult és örömmel hallgatta az anyó minden szavát.Megfogadta a tanácsait és mindent úgy tett,ahogy ő tanácsolta.

-Sokat fejlődtél.-mondta este az anyó,mikor Sayoko indulni készült.-De még van mit tanulnod.

-Mit gondolsz,anyó?-nézett rá Sayoko.-Nagyából mikorra leszünk kész?

-Két hónap.

-Kettő?!

-Ez a legrövidebb,hogy teljesen felkészítselek.Eredetileg a miko-k évekig tanulnak,de te köszönd a jó fejednek és a gyors tanulási képességednek,hogy csak két hónapot kell tanulnod.Mire elindulsz már felkészült,erős miko leszel.

 Sayoko bólintott és elindult a tó felé.Remélte,hogy Rin-ék még ott vannak,de mikor odaért bagy csalódás érte.Új barátainak már hűlt helye volt.Sayoko kissé elszontyolodott,de a következő gondolata már fel is derítette.

-Ha vándorlok,akkor biztos beléjük fogok botlani.

 Azzal elindult a fogadó felé.Ismét hosszú estéjük volt.Mikor már javában folyt a mulatozás,Sayoko egy igen kényes szituációba került.

 Az egyik vendég már igen részeg állapotban volt,mikor Sayoko kivitte a következő kupa szakét.A férfi egy izmos,igen goromba alak volt.Mikor a nő letette az asztalra a szakét,az elkapta a derekát és az ölébe rántotta.Eri és Sayoko szülei rémülten figyelték a jelenetet.Már épp közbeakartak lépni,mikor Sayoko lassan a férfira emelte a tekintetét.

-Eressz el.-suttogta,de olyan hangsúllyal,hogy a szavak szinte kopogva pattantak vissza a falról és villámgyorsan eljutottak a részeg férfi alkoholgőzös agyáig.

 A férfi elősször elvigyorodott,majd mikor dühtől fenyegtően izzó szemekbe nézett,szinte megdermedt.Villámgyorsan állította talpra a nőt és sűrű bocsánatkérés közepette fizetett,majd elhagyta a fogadót.Az este onnantól kezdve csendesen telt,majd éjfél után az utolsó vendég is távozott.

 Sayoko épp aludni készült,mikor anyja hangja megállította.

-Várj csak,Sayoko.

 A nő megfordult és kérdőn nézett rájuk.

-Tessék?-kérdezte.

-Beszélnünk kell.-mondta az apja.

-Miről?

-Szeretnénk tudni,hogy mit csinálsz Narita anyónál egész nap.

-Papnőnek tanít.

-Mi?!-anyja ijedten nézett rá.-Miért?!

-Mert ha két hónap múlva véget ér a kiképzésem én vándorolni indulok,hogy minél előbb visszatérjenek az emlékeim és újra az legyek,aki voltam.

 Ezeket a szavakat néma csend követte,majd Eri szólalt meg.

-Ugye nem felejtesz el minket?-hangja erőtlen és reményektől teli volt.

 Sayoko kedves mosolyra húzta a száját.

-Persze,hogy nem.Nektek nagyon sokat köszönhetek és ezért hálás leszek egész életemben,de meg kell értenetek.Nagyon szeretlek titeket,de nekem mást írt elő a sors.

 Azzal Sayoko sarkon fordult és a szobájáig meg sem állt.

 

 Két hónappal később Sayoko egy reggel indult az anyó kunyhójához.Mikor belépett,meglátta a várakozó öregasszonyt és kérdőn tekintett rá.

-Leányom!-kezdte.-Amit tudtam átadtam neked.Immáron tökéletesen birtokában vagy miko erődnek.Utadra bocsátalak.De mielőtt elindulsz.Szeretnék visszaadni valamit.

 Azzal az anyó odaadta Sayoko-nak a már ismert kimonot,amit a nő fel is vett rögtön.Majd egy páncélt nyújtott felé.A páncél fekete színű volt.A melle fölött kezdődött és egészen a combja közepéig leért.Úgy ölelte körbe,mint egy szoknya.Mikor a nő ezt felvette,az anyó egy övet kötött a derekára.Sötétkék színben pompázott.Kimaradt vége egészen a térdéig lelógott.Végül Sayoko éjfekete fürtjeit az öregasszony egy tintakék hajszallaggal kötötte össze hátul.

-És itt vannak a fegyvereid.-szólt az öreg papnő.

 Két kardott nyújtott át Sayoko-nak,melyet a lány hátán lévő tokokba helyezte.Végül pedig egy tegez íjjat és nyilakat adott neki,majd mélyen meghajolt és elbúcsúzott kis tanítványától.

 Miután Sayoko elbúcsúzott szüleitől,barátnőjétől és a fogadótól mosolyogva indult el az úton Nyugat irányába.Nem tudta miért megy arra.Csak azt tudta,hogy arra kell mennie.Érezte,hogy útján rengeteg kaland várja majd.És már alig várta.Párszor még hátra tekintett eddig otthont adó kis falujára,majd mikor az eltűnt a kanyarban,a nő csupán előre nézett.Onnantól csakis előre.

 

 
Frissítés

 

Jelenleg szünetel a frissítés!
 
Vendégkönyv

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hónap animációja

 Hamarosan...

 

És ami még volt...

 
Szavazás
Szavazás
Milyen az oldal?

KIRÁLY!!!
Átlagos
Rossz
RÉMES!!!
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Nihon
 
Jpop
 
Extrák
 
Megnézhető AMV-k
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Látogatók

online

 
Szavazás
Szavazás
Hogy tetszik az animax Tv csatorna?

Istenien jó!
Nekem tetszik!
Hát lehetne jobb is!
Közepes!
Talán!
Gyenge!
Rossz!
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szerepjáték
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!