A bajnokság előtt az egyesület örömére edzői feladatokat vállaló Ézsiás Gáborral történt egyeztetés után a 6-8. hely megszerzése volt a célkitűzés amit, mint az eredmények mutatják, sikerült túlteljesíteni. A vidéki mérkőzéseken is voltak győzelmek, a legjobb játékot, és a legváratlanabb eredményt azonban a bajnok esélyes otthonában döntetlenre végződött helvéciai mérkőzésen hozta a csapat. Nem sok hiányzott hozzá, hogy két vállra fektesse az előtte még a táblázat élén álló hazaiakat, akiktől így négy pontot vett el a bajnokság során.

Ézsiás Gábor vezetésével az alapozástól kezdődően végig átgondolt, komoly edzés munkát végeztek a játékosok. Ennek volt köszönhető, hogy nem lehetett biztonságban, aki megszerezte ellenünk a vezetést. A csapat, annak ellenére, hogy érték kívülről a mentális erejét gyengíteni igyekvő megnyilvánulások, és néha a kishitűség is felütötte a fejét egy-egy játékosnál, több esetben is képes volt a mérkőzés eredményét végül a maga javára fordítani. A sikeres szerepléshez nagymértékben hozzájárult, hogy az átigazolási időszakban a csapatot sikerült megerősíteni. Itt elsősorban a játékot is vállaló Ézsiás Gáborra, a remek teljesítménnyel a bajnokság gólkirályává lett Fórizs Istvánra és Makra Tiborra, majd a félidőben hozzánk pártoló Tóth Gáborra lehet gondolni.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az őszi fordulóban sok örömünk lehetett a társakat és az egyesületet végül cserbenhagyó Vidakovic Borisz játékában is. Mindezek mellett persze egyáltalán nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Balla László személyében, amikor játszik, lakiteleki a csapat lelke; akihez Magyar Péter és Kalics József is igyekeztek felzárkózni. Ők a vége felé már mindketten képesek voltak góljaikkal egy-egy mérkőzés eldöntésére is. Velük együtt ki kell emelni a hazai nevelésű kapust, Varga Ottót is, aki megbízható teljesítményt nyújtva képes volt bravúrokra is; illetve Virágh Attilát, aki ma még szertelen egy kissé és ennek következtében igen gyakran kap sárga lapot, mégis a kihagyhatatlan csapat tagok között említhető.  

Legtöbbször hasznos tagja volt a csapatnak Tóth Sándor is, akit viszont sérülése megakadályozott abban, hogy a szezonvégi kiélezett küzdelmek résztvevője lehessen. Talán itt lehet megemlíteni, hogy a sérüléseket tekintve Molnár Arnold illetve Barcsa Gábor hiányzása volt a leghosszadalmasabb. Jó lenne bízni abban, hogy a következő bajnoki idényben mindketten mielőbb játékra készen állnak. A csapat többi tagjának, játéklehetőségeik gyakorisága alapján Kocsis Tamásnak, Bodor Tibornak, Budai Jánosnak, Verebélyi Gábornak, Prógli Tamásnak, Kotvics Attilának gyakran volt a csapat egyenletes teljesítményében szerepe. Különösen akkor volt szerencsés a helyzet, amikor fontos mérkőzéseken a nekik jutó játékrészben egyenrangú csapattagokká váltak.

A bajnokság befejező mérkőzését követően sor került a szezonzárásra is, bár a következő héten néhány levezető edzést tartott még a csapat. A szezonzárás alkalmával az éppen születésnapos Koncz János egykori elnök jóvoltából, Bábel Sándor mesteri közreműködésével finom birkapörkölt is került az asztalra, amelynek elfogyasztásához Kecskés István étterem tulajdonos biztosított kellemes helyet. 

Az ifjúságiak is helytálltak

A közvetlen utánpótlás vonalát képező korosztály számos tehetséggel jeleskedik Lakiteleken. Több olyan tagja van, aki bizonyított, vagy bizonyításra képes a felnőtt csapatban is. A most befejeződött bajnokságban itt is, ott is játszó Virágh Attila és Prógli Tamás is ennek a korosztálynak a tagja volt, de kipróbált felnőtt játékosnak számít közülük Lángos László és Terjéki Gábor is. Mellettük a tehetséges játékosok között kell számon tartani Gulyás Pétert,  Gödény Gábort és Szabó Lászlót, valamint az ifjúsági korosztályból éppen kinőtt, de ma még kissé ugyancsak szertelen Tánczos Tamást, és az utóbbi időben kevés edzést látogató Tokár Jánost is. Az ifjúságiak negyedik helyezése is elismerésre méltó, hiszen az utánpótlás nevelésben, még ha ez nem is kapott ezúttal kellő figyelmet, nem a helyezés, hanem az a fő szempont, hogy a fiatalok szükség esetén mindenkor a felnőtt csapat rendelkezésére álljanak.

A megyei döntő, illetve egy meghívásos mérkőzés kapcsán a serdülők eredményeinek értékelésére külön kerül sor, ugyanakkor mert az ifjúságiak sikerességéhez, negyedik helyezésük eléréséhez már korábban is hozzájárultak, a közvetlen utánpótlást jelentő tehetségek között feltétlenül meg kell említeni Polyák Sándor, Subicz Norbert és Győri Sándor nevét. Nekik már most arra az edzésmunkára van szükségük, ami felkészültségüket, a felnőttek közé való beilleszkedésüket könnyebben, jobban, mihamarabb elősegítheti.

Mondható ez annak ellenére is, hogy ketten még csak a 2007-2008-as bajnokságra váltak ifjúsági korú játékossá, harmadik társuk pedig még egy évig serdülő. Fontos megemlíteni azt is, hogy Barcsa József, Bujáki Péter és Papp Zoltán személyében további, ugyancsak tehetséges fiatalok nőttek ki a serdülők közül; miközben Bartha Bálint, Tamasy Roland és Szabó Ádám személyében is olyan serdülőkről van szó, akiknek nyugodtan bizalmat lehet szavazni az ifjúsági csapat összeállításánál is.

Nehéz helyzet-biztos működés

A csapatok eredményes szerepléséhez, sikereinek eléréséhez szükség volt megfelelő feltételek biztosítására is. A működés anyagi feltételei az év elejétől az önkormányzati támogatások kényszerű és nagymértékű csökkentése következtében egészen kritikussá váltak. Annak ellenére, hogy néhányan olykor már megfogalmazták, hogy ilyen körülmények között nem lehet dolgozni, komoly erőfeszítésekkel, gyökeresen újszerű, átgondolt, bár helyenként kockázatokat is rejtő intézkedésekkel sikerült a gondokat folyamatosan enyhíteni.  Ebben természetesen szerepe volt az egyesület támogatóinak, és az önkormányzati falugondnokság újszerű segítségének is.

Azt nem lehet mondani, hogy minden gondot sikerült megoldani. A helyzet további erőfeszítéseket, döntéseket igényel. Már megfogalmazódtak azok az elképzelések, amelyek megvalósítása a remények szerint átmeneti egy-két éves időszak nehézségeit tovább fogja enyhíteni.

Terjéki Ferenc

lakitelek.gportal.hu