|
Kagome titka és az új társ
Liz és Liriel 2006.11.26. 11:10
Itt a várva várt folytatás.
Kag titka
5.rész
A szülés
megpróbáltatásai és a
végsõ csata
A fiatal fiú miután végzett a
szélboszorkánnyal visszaindult
nevelõszülei
házához, de egész úton azon
gondolkodott
amit Kagura mondott neki. Amint hazaért elment
lefürödni, majd úgy
döntött hogy
másnap végére jár a
nõ szavainak.
Eközben "kis" csapatunknál javában
zajlottak az
események igaz a fiúk
számára nem sok
érdekesség történt.
A miko
testébe zárt szellem szörnyen
érezte
magát, mióta megkezdõdtek a
fájások egy
perc nyugta nem volt. Az elejét könnyen
átvészelte, hisz a fájások
elõször
20-25 percenként jelentkeztek, de ahogy egyre
elõrébb
haladt az éjszaka a fájások egyre
sûrûsödtek.
Már kezdett fáradni, de érezte hogy
messze
még a vége. A szellem testébe
zárt miko
fel-alá mászkált
tehetetlenségében,
s közben magát szidta a helyzet miatt. Lassan
hajnalodni
kezdett, de a baba még mindig nem akart
megszületni. A
fájások 4-5 percesek voltak, s csak lassan
akartak
sûrûsödni. Sango minden második
órában
megvizsgálta Kagomét, de még nem volt
rendesen
kitágulva. Eközben a fiúk pihentek 1-2
órát, s utána újult
erõvel figyeltek az
ikrekre. A hajnal lassan reggelbe fordult, s Kagome még
mindig
vajúdott de lassan megkezdõdtek a toló
fájások. Mire a nap elérte
delelõ pontját
hosszú vajúdás után
világra
jött egy ráncos kis csöppség,
de legnagyobb
döbbenetükre az elsõ
csöppséget 5 perc
múlva még egy követte aki
kiköpött
mása volt testvérének. Amint a
lepény is
távozott Kagomét egy rózsa
szín míg
Sesshoumarut egy kék fény burkolta be, s
miután
találkoztak a két fél visszakapta a
testét
míg a többiek döbbenten
bámultak rájuk,
de hamar túltették magukat rajta. Sango odaadta a
két kicsit Kagoménak.
-Gratulálok két
gyönyörû lányod
van.-mondta Sango
-Mi lesz a nevük?-kérdezték
kíváncsian
a többiek
-Mejime és Lemien.-mondta mosolyogva
-Szép nevek, de most pihenj addig mi Larával
rendbe
tesszük a kicsiket.-mondta Sango
Kagome mosolyogva bólintott, majd kényelmesen
elhelyezkedett és lehunyta a szemét. Sesshoumaru
úgy érezte magát mint aki ezer
éve nem
aludt, ezért a miko mellé telepedett
és õ is
álomba merült. Sango és Lara
úgy 1 óra
múlva visszaértek a két kis
lánnyal, majd a
csapat fiú tagjai Sesshoumaru
kivételével
köréjük gyülekezett. A
legbüszkébb
talán Inu no Taishou és Inuyasha volt a
két kis
jövevényre, de Inuyasha ugyan olyan büszke
volt
Hidemire és Masaora is mint a két
kislányra.
Náluk már csak Sesshoumaru volt
büszkébb
Mejimére és Lemienre. Eközben a fiatal
fiú-aki végzett
Kagurával-már
készülõdött az
indulásra, de nevelõ anyja
megállította.
-Hová mész Hiro?-kérdezte kicsit
szigorúan
-Van egy kis elintézni valóm.-mondta hidegen,
majd
fénygömbé alakult és
eltûnt az asszony szeme
elõl
Már egy ideje haladt célja felé, s
közben
maga elé révedt. Hamarosan megérezte a
bátyja szagát és nem messze a csapat
táborától felvette emberi
alakját, majd
nyugodtan besétál hozzájuk. Inuyasha
és
Hiku vették legelõször észre
az idegent, de a csapat
többi tagja is hamarosan csatlakozott hozzájuk.
Mindenki
védekezõen állt meg Kagome
és az ikrek elõtt, de
az idegen nem õket akarta. Hiku
elõrébb lépett és
az idegen fiú elõtt megállt,
miközben kezét
katanáira helyezte.
-Mit akarsz itt kölyök?-kérdezte
fenyegetõen
-Ni csak milyen nagy a szád
bátyám.-válaszolta gúnyosan
-Nekem nincs öcsém.-morogta fenyegetõen
-Szánalmas vagy bátyám. Egy
félvért
tartasz apádnak ez
kiábrándító.-mondta
jéghidegen
Hiku egyre jobban morgott és megindult Hiro felé,
aki
felkészült a harcra és õ is
elindult bátyja
felé. A testvérek teljes
erejükbõl egymásra
támadtak, s mindketten kitûnõen
bántak fegyverükkel.
Hiro támadt elõször, amit Hiku
könnyedén
hárított kardjaival majd visszatámadt.
A harc
egyre komolyabbá vált köztük, s
hamarosan Hiro
a földön kötött ki egy karddal a
torkánál. Ekkor elõre
lépett Inu no Taishou
és még mielõtt Hiku
végezhetett volna az
öccsével közbe lépett
és
leállította õket.
-Elég legyen!-hallatszott a dai-youkai
dühös hangja
Hiku hátrébb lépett hogy Hiro
felállhasson,
de fegyvereit még mindig maga elõtt tartotta a
biztonság
kedvéért. Hiro
feltápászkodott és
Hikura morgott, miközben magához vette
fegyverét. A
testvérek újabb
összecsapásának egy
nem várt személy vetett véget, akit
Sesshoumaru
és Inuyasha morogva üdvözölt.
-Lám, lám. Csak nem családi
összejövetelbe
csöppentem?-kérdezte
gúnyosan
-Naraku! Mit akarsz itt?-kérdezte morogva Inuyasha
-Inuyasha, rég találkoztunk. Az
ékkõ
szilánkokat akarom, de nem mutatsz be a
barátaidnak?-kérdezte gúnyosan
-Rég láttalak, "apám"!-morogta Hiku
és az
utolsó szót szinte köpte
-Nahát, te is itt vagy "fiam"?-kérdezte
gúnyosan
-Nem vagyok a fiad.-morogta Hiku és megindult
nevelõ apja
felé
Naraku nevetve nézett nevelt fiára, s
még mielõtt
támadhatott volna felhúzta jellegzetes
védõ
pajzsát. Hiro is kezdte elveszíteni
türelmét,
s bátyját félre lökve
õ is Narakura
támadt. Lassan megjelentek Naraku szellemei, de
még
épp idõben menekítette ki a
tisztásról
Sesshoumaru és Lara Kagomét és Sangot
a
gyerekekkel együtt. Eközben a tisztáson
már
javában dúlt a harc, s Hiku és Hiro
kivételével mindenki a szellemeket
ritkította.
Naraku figyelmesen végignézett a csapaton
és
feltûnt neki hogy nincs ott Kagome, Sango és
Sesshoumaru,
ezért utánuk küldte Kannát
és
Hakudoshit néhány szellem
kíséretében, míg
õ a csapat többi
tagjával foglalkozott. Inuyasha és
társai
már majdnem minden szellemmel végeztek, s most
már
figyelmüket Naraku felé
fordíthatták aki
még mindig Hiro és Hiku
támadásait
hárította. Hamarosan Inuyasha is csatlakozott a
két testvérhez, de õk még
mindig egymást
félre lökve támadtak Narakura.
Miután
Inuyasha megunta a két testvér
rivalizálását kezébe vette
a dolgokat, s
elindította legerõsebb
csapását Naraku
felé, de csak reménykedhetett hogy
ismét
hatásosak lesznek a gyémánt
lándzsák. Mire a csapás telibe
találta
Narakut, addigra már a többiek is
végeztek az
utolsó szellemekkel és minden maradék
energiájukat Narakura
összpontosították. Mint
az elõzõ pár alkalommal-mikor Inu
bevetette a
gyémánt lándzsa csapást-az
most is
áthaladt Naraku pajzsán és telibe
találta a
gonosz félszellemet, de még korántsem
volt
vége az összecsapásnak. Eközben
messzebb kis
csapatunktól Sesshoumaru és Lara épp
biztonságba helyezné
Kagoméékat, de ekkor
megjelenik néhány szellem egy kis lány
kiséretében, aki egy tükröt
tartott a
kezében. Kagome és Sango
rémülten
néztek egymásra, s a miko bár
még gyenge
volt, de már magához vette az ijját
és
nyilait, majd a kislány tükrére
célozva
kilõtte azt. Kanna hitetlenkedve nézett a
felé
száguldó nyílra, s még
mielõtt
kitérhetett volna elõle az eltalálta a
tükrét
ami darabokra tört. Kanna a tükör
széttörése után
pár percel holtan
esett össze, s a vele lévõ szellemek a
csapatra
támadtak Hakudoshival az élen. Seshoumaru
és Lara
támadásba lendültek, s még
Sango és
Kagome is besegítettek nekik, míg Kirara
vigyázott
a négy kicsire. A kis társaság gyorsan
végzett a szellemekkel és már csak
Hakudoshi volt
hátra aki Sesshoumaruval kezdett el párharcot
vívni, de nem volt sok esélye a szellem ellen,
hisz õ
tapasztaltabb volt Naraku
inkarnációjánál,
s csatájába még a lányok is
be-be
segítettek. Hakudoshi is hamarosan
életét
vesztette, s Sesshoumaru visszaindult a volt táboruk
felé
ahol a csapat többi tagja még mindig Naraku ellen
küzdött. Amint Inuyasha meglátta
bátyját
elmosolyodott és újból Narakura
támadt, s
nem sokkal késõbb Sesshoumaru is csatlakozott
hozzá, de
elõtte félre
állították Hikut és
Hirot. Miután a két testvért
félre
állították elkezdték
ismét
támadni Narakut, de csapásaikat
megpróbálták összehangolni,
ami
néhány sikertelen kísérlet
után
sikerült is. Az Inuyasháék
által Narakura
küldött csapás telibe találta
Narakut és
porrá változtatta, miközben
még
utoljára a testvéreket átkozta.
Miután
Naraku végleg elltünk és a
helyén csak az
ékkõ maradt Sesshoumaru elindult a
lányokhoz hogy vissza
hozza õket és a kicsiket. Hamarosan mindannyian
ismét
együtt voltak és beszélgettek
egészen addig,
amíg Hiro meg nem jegyzett valamit, ami Hikunak nem tetszett.
-TE JÓ ÉG!
-Mi az Hiro?
-Most veszem csak észre milyen csinoska ez a Lara.
Remélem csakis az én asszonyom lesz –
elindult
feléje, de Hiku megállította-, Mi van
tesó?
-MIT MONDTÁL? –
vörösödött a feje a
dühtõl.
-Hogy remélem az enyém lesz, miért
csak nem
féltékeny valaki?
-Ha tudni akarod… Igen féltékeny
vagyok!
Lara csak nézte a két fiú
közt
lejátszódó jelentet, és
amikor Hiku mondta,
hogy féltékeny akkor teljesen elámult.
Hiku lassan
közeledett Lara felé, majd a szemébe
nézett.
-Lara õszinte leszek! Én…
én szer…
szere… szeretlek.-nyögte nagy nehezen
Lara még mindig nem tudott szóhoz jutni, s amit
Hiku az
imént mondott neki még jobban
elnémította a
szellemlányt. A
társaság többi
tagja árgus szemekkel figyelte Lara
válaszát, de
eddig még nem történt semmi, ugyanis a
lány
teljesen megnémult. Miután megunták,
hogy Lara nem
mond semmit mindenki arrébb vonult, s így
néhány kisebb csoportot alkottak. Inuyasha
és
Sirena Masao és Hidemi mellé mentek és
örömmel foglalkoztak a két kicsivel, s
remekül
elbeszélgettek a szellem irtóval és a
szerzetessel
is. A két kis örökmozgó
hamarosan
ásítozni kezdett, s Hidemi Sango míg
Masao
Inuyasha ölébe telepedett és ott
kényelmesen
elhelyezkedtek, majd lassan elaludtak. Sirena mosolyogva
nézett
kedvesére, aki fia fejét simogatta és
közben
közelebb vonta magához a tigris szellemet.
Eközben
Sesshoumaru és Kagome is félrevonultak
megbeszélni
a dolgaikat, de közben remekül szórakoztak
Shippou
és Rin kísérletein akik Jakent
akarták
"feldíszíteni". A kis gnóm
rémülten
szaladt a két gyerek elõl
körbe-körbe gazdája
és a miko körül. Hiro kissé
morcosan vonult
félre és irígykedõ
pillantásokat
küldött bátyja felé, aki
még mindig
Larát figyelte. Miután mindenki elfordult Lara
elrohant,
s egy tóparton állt meg és
elgondolkodott az elõbb
megtudott dolgokon. Annyira elmerült a gondolataiban hogy
észre se vette Hiku jelenlétét, aki
óvatosan Lara mögé lopakodott, majd
megcsókolta a meglepett lányt. A lány
elõször
meglepõdött, de viszonozta a csókot.
Már egy
jó ideje csókolóztak mikor
odaértek a
többiek. Mindenki csodálkozott a
látottakon, de
senki se lepõdött meg. A pár
még mindig
élvezte a csókot, amikor Hiro köhintett
egyet
és végre észre vették a
köréjük gyülemlett kis csapatot.
-Öööö…
Micsak…-kezdte a
magyarázkodást Hiku.
-Ugyan bátyó, itt nincs mit
megmagyarázni.
Szereted és kész.
Lara aki teljesen belepirult a dolgokba jobban látta ha nem
magyarázkodik, mivel sose lesz jó vége
ha
letagadják az igazságot.
Végül õk is
összejöttek és nagyon boldogok voltak. Ami
Hirot
illeti õ is megtalálta élete
szerelmét egy
tigrisdémon társaságába.
| |