Ideális esetben vasból készül, három lábon áll, legszélesebb részénél szűkebb a szája. A boszorkányt el sem lehet képzelni üst nélkül. Az ősi főzőedény szinte egybeolvadt a mágia és a titokzatosság fogalmával. Az üst a tartály, amelyben végbemegy a varázslatos átalakulás; a szent Grál, a szentség forrása, az őseredeti teremtés tengere.

A wicca vallás az üstöt az Istennő jelképének, a termékenység és a nőiség foglalatának tekinti. Egyúttal a víz elem, az újjászületés, a halhatatlanság és az ihlet szimbóluma. A kelta mondavilágban fennmaradt történet szerint Cerridwen üstje erőteljes hatással volt a korabeli wiccákra.

A szertartásokban gyakran jut központi szerep az üstnek. A tavaszi ceremóniákon általában friss vízzel és virágokkal töltik meg; a téli szertartásokon sokszor külön tüzet raknak az üstben, így jelenítik meg a visszatérő meleget és fényt (az Istent), amely az üstből (az Istennőtől) ered. E szokás a mezőgazdasági kultúrák mítoszaiból származik, amelyek szerit az Isten télen születik, nyáron lép érett korba és ősszel, amikor az utolsó betakarítást követően meghal.

Ideális esetben vasból készül, három lábon áll, legszélesebb részénél szűkebb a szája.

Az üstök mérete változatos. A kicsi, tíz-húsz centiméteres átmérőjűtől a méteres öblű monstrumokig mindenfélét lelhetünk.

Az üstöt néha kristálygömbhöz hasonlóan hasznosítjuk: vízzel töltjük meg, azután belenézünk éjfekete sötétjébe. Máskor főzésre használjuk, ebben forraljuk fel hírhedt főzeteinket. Ma a legtöbb wicca tűzhelyen, fazékkal dolgozik.