Néhány órával később Harryék is engedélyt kaptak a szigorú tekintetű gyógyítótól, hogy néhány percre bemenjenek Ginnyhez.

- Hogy vagy? - kérdezte sután Harry, miután szerelme ágya mellé lépett.

- Gyengén - suttogta a lány.

- Bocsáss meg, hogy nem vigyáztam rád eléggé! - tört ki a fiúból a lelkiismeret furdalás.

- Nem tehetsz róla... én voltam meggondolatlan. De olyan kíváncsi voltam arra a mugli eszközre, hogy csak úgy megfogtam, körültekintés nélkül. Onnantól nem is emlékszem másra, csak hogy nem kapok levegőt...

- Hermione mentett meg - mondta Ron.

- Igen, anya elmesélte, mit mondtatok neki. Köszönöm - mosolygott rá gyengén a göndör hajú lányra, aki zavarba jött.

- Csak mázlim volt, örülök, hogy rendbe jössz. De most már mennünk kell, mert csak öt percet kaptunk a látogatásra. Túl gyenge vagy még, most csak a pihenéssel foglalkozz! Amint engedik, újra meglátogatunk - vigasztalta barátnőjét Hermione, majd intett Ronnak, hogy egy kicsit hagyják kettesben a szerelmeseket.

Amikor két perc múlva Harry követte őket a folyosóra, barátait szorult helyzetben találta. Szemtől szemben álltak a vérben forgó szemekkel rájuk támadó Minerva McGalagonnyal.

- Végre itt van maga is! - fordult felé volt házvezető tanáruk, aki csak azért nem ordított, mert mégiscsak egy kórházban voltak.

Harry behúzott nyakkal állt a tanárnő elé, de bátran - úgy érezte, neki kell barátai helyett is elvinnie a balhét.

- Tessék tanárnő - nézett rá várakozóan, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

- Mégis mit képzeltek? Betörnek a Roxfortba? Feltörik az igazgatói irodát, és ennek nem lesz semmi következménye?

- Elnézését kérjük asszonyom - dadogta Hermione, akit látszólag nagyon megrázott, hogy egy tanára ennyire haragszik rá. - Többet nem fordul elő!

- Még szép, hogy nem! Mégis mi értelme volt ennek, Mr. Potter? Ha megkérdezi, szívesen felhívtam volna a figyelmét arra a tényre, hogy Albus Dumbledore portréjával nem tud úgy beszélgetni, mintha egy élő varázsló lenne! Mégis mi olyan fontos, amit akár ilyen bűntényen keresztül is meg akart beszélni vele? Mi az, ami sem rám, sem a Főnix Rendjére, sem a Minisztériumra nem tartozik, csak maguk hármójukra? Miért hiszik azt, hogy hárman elég ügyesek, tapasztaltak és okosak ahhoz, hogy legyőzzék a Sötét Nagyurat? És miért hiszik, hogy maguknál évtizedekkel több tapasztalattal rendelkező varázslókra nem tartozik a világot fenyegető katasztrófa elleni harc? Feleljen!

Harry fejében csak úgy zsongott a sok kérdés, amit McGalagony rázúdított.

- Csak ismételni tudom magamat, professzorasszony - kezdte végül nyugodt hangon. - Albus Dumbledore maga szerette volna, ha titokban tartom az információkat, amiket rám bízott. Éppen ezért, amíg boldogulok a barátaim segítségével, addig nem avatok be senkit sem a terveimbe. Remélem, megérti ezeket az indokokat, és nem akadályoz meg a küldetésem teljesítésében, mert előfordulhat, hogy a segítségére lesz szükségünk. Dumbledore igazgató emlékére kérem, értsen meg! Nekem most az a legjobb, ha mindenki békén hagy, és teszi a dolgát, míg én is teszem az enyémet. Bocsánatot kérek, amiért törvénytelen eszközökhöz nyúltunk, természetesen minden következményt vállalok. Csak a barátaimat ne büntesse meg, mert ők nem is akartak részt venni az egészben!

McGalagony egy ideig szótlanul fürkészte a trió tagjainak arcát, mint aki azt latolgatja, hihet-e nekik. Végül egy aprót bólintott, és sokkal nyugodtabb hangon válaszolt - bár pengevékony ajkai továbbra sem ígértek semmi bíztatót.

- Értem, Mr. Potter. Most az egyszer - időlegesen - szemet hunyok a kihágásuk miatt. De csakis Albus emléke miatt. Amint egyszer vége lesz a háborúnak, és visszatérnek a Roxfortba befejezni tanulmányaikat, számítsanak arra, hogy sok büntetőmunka vár magukra! Ha pedig bármi baja esik a könyveknek, amelyek sejtésem szerint most az önök birtokában vannak, képzeljék el az életüket RAVASZ vizsga nélkül! Amint tehetik, sértetlen állapotban juttassák vissza őket Madam Cvikkerhez. Tudják, hol találnak, ne tegyenek semmi esztelenséget! Három halott, önjelölt kis hőssel nem megy semmire a varázsvilág - mondta, majd sarkon fordult, hogy faképnél hagyja őket, de aztán egy mondatra mégis visszafordult.

- Egy Dobby nevű házimanó a konyháról jelentkezett nálam az eset utáni reggelen, hogy ő követte el a betörést, és büntessem meg. Meg tudja ezt magyarázni? - kérdezte érdeklődő arccal.

- Dobby régi barátom. Nem tett semmit, amiért büntetést érdemelne, csak szeretett volna megvédeni - válaszolta Harry megdöbbenve. A manó hazudott a védelme érdekében!

- Értem. Ez esetben nem büntetem meg - mondta McGalagony, és már ott sem volt.

Egy ideig egyikük sem szólalt meg, majd szinte egyszerre fújták ki az eddig visszatartott levegőt.

- El sem hiszem, hogy így megúsztuk! - nevetett fel idegesen Ron.

- Megúsztuk? - nézett rá elszörnyedve Hermione. - Hallottad, ha nem vigyázunk a könyvekre...

- Ugyan már, 'Mione! A te kezeid között még egy könyvnek sem esett bántódása - torkollta le a vörös hajú fiú. - És ugyan ki forgatná azokat a könyveket, ha nem te?

- Azért remélem, ti is tanultok majd belőle! Igaza van McGalagonynak. Három halott nem sokat tehet Voldemort ellen! Mégis hogyan akartok visszamenni a kriptába, ha nem fejlesztitek a képességeiteket?

- Igazad van - bólintott Harry. - Már gondoltam arra is, hogy megkérlek, segíts tanulni egy kicsit. Hatodévben alig haladtam valamit SVK-ból, míg neked nem jelentett gondot a nonverbális varázslás sem. Megtennéd, hogy tanítasz minket? Most már rengeteg könyvünk van, amiből kinézhetjük a tanulnivalót!

- Nem is tudom Harry - nézett maga elé elgondolkodva a lány. Két percig csak magában töprengett, majd hangosan is beszélni kezdett. - Ez nagyon nagy felelősség, de ha én nem vállalom, másra sem számíthatsz. Próbáljuk meg, rendben? De akkor, ha azt mondom, tanulj, megteszed?

Harry eltökélten bólintott, mire a lány rámosolygott.

- Rendben. Készítek pár jegyzetet, és akkor holnap akár neki is állhatunk a dolognak.

- Köszönöm! És akkor már csak egy probléma maradt. Kéne valami állandó szállást kerítenünk, ahol biztonságban tarthatjuk a könyveket, és ahová visszatérhetünk, ha elmentünk kutatni valahová. Van valami ötletetek?

- Szerintem egyelőre egy apró lakás valahol megteszi. Akár egy mugli emeletes házban, ahol a szomszédok úgysem foglalkoznak sokat egymással. Ha majd valami veszélyes varázslást gyakorlunk, kimegyünk egy lakatlan területre, ahol nem találkozunk össze senkivel... - ajánlotta Hermione. Ron csak bólintott, valószínűleg még mindig beteg húgán járt az esze.

.o]}{[o.

Nem támasztottak nagy igényeket lakóhelyükkel szemben, így egy hirdetési újságból kinéztek pár címet, és máris útnak indultak.

Már a harmadik lakás megfelelőnek tűnt - eléggé eldugott, csendes helyen volt, mégis közel a metróhoz és a vasútállomáshoz is -, így kivették.

Egy ötemeletes ház legfelső szintjén voltak, ahol a lakás két szobából, egy nappaliból konyhával egybeépítve, és egy fürdőszobából állt. Nem volt sok bútor, de ami volt, pont megfelelt igényeiknek.

Gyorsan berendezkedtek, aztán a nappaliban az asztal köré ültek, megbeszélni a továbbiakat.

- Most elmehetnénk a Grimmauld téri házba - ajánlotta fel kelletlenül Harry. Egyik porcikája sem kívánta az oda való visszatérést.

- Siport segítségül hívhatnánk a kutatáshoz - ajánlotta fel Hermione. - Ő biztos személyesen is ismerte Regulus Blacket.

- Hermione, ezt nem gondolhatod komolyan! Annak a kis szörnynek minden vágya, hogy keresztbetehessen nekem! - döbbent meg Harry.

- Viszont te vagy a gazdája, így engedelmeskednie kell neked - lépett a lány védelmébe Ron.

Harry kelletlenül beleegyezett, hogy a manó segítségét kérjék a kutatásban, bár a háta közepére sem kívánta az egészet.

- Rendben. Akkor megyünk?

- Mehetünk. De unom már ezt a sok vonatozást - fintorgott Ron. - Harry, igazán megtanulhatnánk már hoppanálni.

- Még az is - nyögte Harry.

- Ronnak igaza van. Tényleg ideje lenne már levizsgáznotok.

- Sort kerítünk arra is, Hermione. Idővel. Most menjünk, mert nem szeretnék túl sok időt ott tölteni. Egyáltalán mi lehet a házzal most, hogy Dumbledore halott? Ilyenkor mi történik a Fideliusszal? - kérdezte Harry.

- A Fidelius nem tűnt el, de csak azok léphetnek be, akik eddig. Viszont bármikor meg lehet újítani az egész varázslatot, másik titokgazdával. Kérdés, hogy érdemes-e, mert az ide vágó szakirodalmak szerint felelőtlenség - hadarta a lány egy szuszra.

- Akkor egyelőre nem kell aggódnunk emiatt. De most már tényleg induljunk.

A fiatalok a mugli közlekedést használták, kerülve a feltűnést, mivel eddig úgy tapasztalták, hogy bujkálni nem érdemes. Hiszen, ha el akarsz tűnni, legyél látható helyen, ott biztosan nem fognak keresni.

Miután megérkeztek a Grimmauld térre, néhány percen belül már a tizenkettes számú házban voltak.

- Rendben Harry, itt vagyunk, de mit keressünk? - kérdezte Ron.

- Nem tudom, bármit, ami bizonyítja, hogy Regulus Black halálfaló volt, de átállt a másik oldalra. Ha ezt alá tudjuk támasztani, akkor kereshetjük ezen a nyomon a medált is.

- Szerintem nem túl sok R.A.B. monogramú halálfaló volt - jegyezte meg Hermione csendesen.

- Tudom, de biztosra kell mennünk - mondta Harry, majd elővette azt a kis papírfecnit, amit a hamis medálban talált. - Kellene valami írás, amit Regulus Black írt, és össze kellene hasonlítani ezzel.

- Add csak ide - kapta ki a kezéből a lány. Sokáig vizsgálgatta az írást, majd átadta Ronnak is. - Furcsa.

- Mi, Hermione?

- Túl következetes, egyenletes ez az írás. Nem jellemző egy halálfalóra, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott élete legyen. Ezt még csak nem is kapkodva írták. Sehol egy paca, vagy elírás.

- Arra gondolsz, hogy nem halálfaló írta a sorokat? Honnan tudod ezt egy írás alapján megállapítani? - kérdezte Ron értetlenül.

- Nem állapítottam meg, csupán megérzés az egész. Egyszerűen csak túl nyugodt ez az írás és kész. Nem tudok ésszerű magyarázatot adni rá, csak fura, oké? Női megérzés.

Harry megforgatta a szemét. Na ezzel aztán előrébb van.

- Hermione, tied a földszint, Ron, tied az emelet, enyém a pince, rendben? - Miután mindkét barátja bólintott, folytatta. - Bármi érdekes lehet, pergamenek, könyvek, emléktárgyak, bármi. Tudja valaki, hogy hova kerültek azok a tárgyak, amiket Mrs. Weasleyvel kiselejteztünk?

- A pincébe - válaszolt enyhén mosolyogva Ron.

- Rendben, munkára - mondta, miközben összedörzsölte a két tenyerét, mint aki valami jó dologra készül.

Harry kinyitotta a pinceajtót, majd elsuttogott egy lumost. A lefelé vezető lépcső rozoga és mocskos volt. Az első lépésnél akkorát nyikordult, hogy a fiú majdnem visszakozott, félve, hogy beszakad alatta a lépcső, és ő a nyakát töri, de győzött a griffendéles bátorság. Felettébb hálás volt azért, hogy a Black házban nem álltak fenyegető kőszobrok a lépcső két oldalán.

Az egész pincét áthatotta valamiféle irtózatos bűz és dohszag, amitől a fiú alig kapott levegőt. A nyikorgó lépcső aljára érve körbenézett, hiszen még sohasem járt a ház ezen részében. A falakon néhány fáklya sorakozott, amiket Harry azonnal meg is gyújtott, mert nem kívánt a sötétben tapogatózni. Ki tudja, mit talál itt. A legkevésbé sem szeretett volna valakinek az oszló hullájával találkozni. Legalábbis elképzelése szerint annak lehet ilyen átható bűze. De ő választotta a pincét, úgyhogy meg is csinálja!

Mikor a helyiség minden négyzetcentiméterébe eljutott a fény, Harry megláthatta, hogy két szekrény áll a fal mellett, és egy aprócska polc. A fény elől jókora patkány menekült be az egyik szekrény mögé. Harry pillantása azonnal mellső lábaira esett, de szerencsére egyik sem volt csonka.

Miután megnyugodott, hogy nem kell halálfalóktól tartania, először a portól alig látható polchoz lépett, de semmit érdekfeszítőt nem talált rajta, néhány doxytetemen, és egy üres dobozon kívül.

Az egyik - remélhetőleg patkánymentes - szekrényhez lépett, és kivont pálcával nyitotta ki. Néhány megfeketedett, összeaszott, bűzlő bunda lógott benne. Tehát ez árasztja azt az átható szagot! Harry óvatosan, hogy minél kevésbé mozgassa a bundákat, átkutatta őket, de itt sem talált semmi érdekeset, csak néhány üres pergament alul.

A másik szekrényben kaptak elhelyezést a fentről kiszortírozott tárgyak. Harry, elővéve a legnagyobb bátorságát, óvatosan megvizsgálta őket. Volt, amihez eleve hozzá sem nyúlt, tudván, hogy milyen veszélyeket rejt. Ezek között szerepelt egy apró zenedoboz is.

Mégis talált valami érdekes dolgot. Egy ócska penna mellett írott lapok tömkelege hevert. Harry felemelte őket, majd megvizsgálta rajta az írást, de az még távolról sem hasonlított a medálban talált pergamendarab írójának kézírásához. Azért letette a földre, hogy magával vigye, ha felmegy.

Több mint egy órás kutatás után nem jutott többre, csak egyre jobban fájt a feje a bűztől, és egyre kevésbé tudott koncentrálni. Semmi érdekeset sem talált azon a néhány pergamenen kívül, így úgy döntött, hogy - mivel a teljes pincét átvizsgálta - felmegy.

Ron letörten fogadta, de mikor kicsit közelebb ért hozzá, a vörös fiú arca fintorba torzult, és meglengette kezét az orra előtt.

- Bűzlesz, haver, mint egy kéthetes hulla - nyögte fintorogva, majd egy bűbájt bocsátott barátjára.

- Most meg olyan szagom van, mint egy rétnek. Egy felettébb virágos rétnek - nevette Harry. - De még mindig jobb, mint a hullaszag. Találtál valami használhatót?

- Nem igazán - felelte barátja. - Innen mindent kitakarítottunk két éve. Te?
- Csak néhány pergament. Semmi érdekes nincs rajtuk, csak számlák, meg aláírások, de hátha találunk valami hasonlóságot a két írás között, amin el tudunk indulni.

Ekkor jött le Hermione az emeletről.

- Semmi, Harry. Az értékeket Mungungus pakolta ki, a pergameneket meg valaki más tüntette el.

A fiú elkeseredetten belerogyott az egyik fotelba.

- Megnézed ezt a néhány pergament? - tolta a lány elé a pincében talált tekercseket. Hermione előhúzta zsebéből az R.A.B. által írt fecnit, majd összeráncolt homlokkal vizsgálgatni kezdte a hasonlóságokat.

- Nem, határozottan nem ugyanaz az írás, de egy-két betű nagyon hasonlóan, egyedi módon van írva. Ezeket ki írta? - bökött a Harry által hozott papírokra, mire a fiú csak széttárta a kezét, jelezve, hogy fogalma sincs. - Értem. De valószínűleg egy családba tartozhatott R.A.B., és ennek az írója. Látjátok? A nagy b betűt ugyanúgy kanyarítják, még ha nem is ugyanúgy néznek ki.

A lány a két fiú elé tolta a pergameneket, amin megfigyelhették, hogy mindkét írásban hasonlít a B betű egy görög béta jelhez, csak ennek a végén aprócska hurok is volt. Harry hirtelen felpattant, és ahhoz a falikárpithoz szaladt, amit még Siriusszal együtt tanulmányoztak.

- Nézzétek a kárpit tetejét - mondta barátainak, akik rögtön ott termettek mellette. - A Black címernek is ilyen a B betűje. Ezek szerint tényleg Regulus Blackről van szó.

- De hol lehet a medál? - kérdezte Ron.

- Mundungusnál? - tette fel a költői kérdést Hermione.

- Hogy? Mundungusnál? - kérdezett ismét Ron, értetlenül.

- Vagy elpusztította R.A.B., vagy ide hozta, hiszen itt élt. Ha pedig itt volt, akkor Mungungus könnyen elvihette innen.

- Ő viszont Azkabanban van, hogy a fenébe jutunk be oda? - kérdezte Harry homlokráncolva.

- Mintha nem néhány napja ajánlotta volna fel Mrs. Octondon, hogy segít nekünk, ha kell? - háborgott Hermione, mire a fiú megadóan felemelte a kezét.

- Rendben, megkeresem, beszélünk Mungungussal. De ha ott sincs? Hogy fogunk róla megbizonyosodni, hogy Regulus elpusztította? Egyáltalán hogy a fenébe kell elpusztítani? - nyögte elkeseredetten Harry.

- Tudom, hogy nem örülsz az ötletnek, de kikérdezhetnénk Siport is. Hátha tud valamit, ami hasznos lehet számunkra. Mégiscsak Regulust szolgálta.

A fiú fáradtan megdörzsölte a homlokát, majd halványan megmozdította a fejét, amit bólintásnak is lehetett venni.

- Sipor - szólt erélyesen, mire a szoba közepén megjelent a manó.

- Igen, uram? - kérdezte, de utánamotyogta a véleményét is Harryről. - Mit akarhat szegény Siportól ez a véráruló, mocskos félvér?

A fiú figyelmen kívül hagyta a sértéseket.

- Válaszolj minden kérdésre, amit Hermione feltesz.

- Igen, uram - válaszolta a manó, majd ismét motyogni kezdett. - Sipor mindent eltitkol, amit csak lehet. Neki egy sárvérű nem parancsol...

Harry már éppen megindult volna, hogy belerúgjon egy óriásit, amikor Hermione leintette, hogy ne foglalkozzon vele, majd a manóhoz fordult.

- Sipor, mondj el mindent, amit Regulus Blackről tudsz - utasította a lány.

- Regulus Black úrfi az eddigi legjobb gazdám volt, nem úgy, mint a bátyja, az a véráruló. Az úrnő kedvenc fia volt, hiszen követte volna a sírba is. Miután beállt halálfalónak, a Sötét Nagyúr legjobb szolgája volt, míg el nem követett ellene valamit, aki emiatt megölette.

- Mit tett? - kérdezte a lány.

- Megfutamodott a Nagyúrtól - válaszolta Sipor, majd újra motyogni kezdett. - Sohasem fogom megérteni, miért tette, pedig jó dolga volt itthon is...

- Nem tudsz egy medálról, aminek egy nagy M betű van az elején? - kérdezett ismét Hermione, mire a manó csak megrázta a fejét.

Hermione Harry felé fordult, széttárta a kezeit, hogy ennél többet ő sem tehet.

- Mehetsz vissza, Sipor, de nem beszélhetsz útközben senkivel, és utána sem mesélhetsz arról, hogy itt vagyunk - mondta a manónak Harry.

Siport motyogás közepette ismét eltűnt.

- Ezzel nem lettünk előrébb - görbült le Ron szájszéle.

- Lehet, hogy nem itt volt a medál? - kérdezte Harry. - Akkor nem lehet Mundungusnál sem.

- Azért jobb, ha utánanézünk - mondta Ron.

- Igaza van - helyeselt Hermione is. - Írj levelet Mrs. Octondonnak.

- Majd, ha visszamentünk. Tűnjünk el ebből a házból, mert kiráz tőle a hideg.

Harry felállt, és el is indult a kijárat felé, ha Hermione hangja nem állítja meg.

- Harry, neked mitől van ilyen érdekes szagod? - kérdezte összeráncolt homlokkal.

- Rontól - mutatott vádlón a vörös hajú fiúra. Majd hozzátette, mikor látta Hermione elképedő arcát. - Mármint nem úgy, hanem egy bűbáj miatt...

A lány egy pálcalendítéssel megtisztította a fiút, aki immár nem érzett semmit magán. Megköszönte Hermione figyelmességét, és már terelte is kifelé barátait.

.o]}{[o.

Már késő éjszaka volt, amikor visszaértek a kicsi lakásba. Harry rögtön nekiült levelet írni. Csak egy fél óra múlva volt megelégedve az eredménnyel:

Tisztelt Mrs. Octondon!

Drogos Dursley

A fiú elégedetten tette le a pennát. Így biztosan érteni fogja a nő, hogy kiről van szó, mégsem kell lelepleződnie. Hermione gyorsan átfutotta a levelet, és helyeslően bólintott. Harry - a Ginny kórházba kerülése óta újra nála lévő - Hedvig lábára kötötte a levelet, majd egy alapos zuhanyzás után ágyba bújt, és hamar álomba szenderült.

---------------------------Írok egy kritikát!

Következik: Hermione bekeményít (Katt!)