NEW YORK POST

2006. JÚNIUS 4., VASÁRNAP

MEGFEJTÉSEK NÉLKÜL

MIRŐL BESZÉL AZ AFI? NE IS KÉRDEZD!

Míg a mainstreamben jelenlevő, punk-hatású bandák sokasága örömmel teszi közzé az egyes hangok mögött rejtőzködő, mélytartalmú, sötét kis titkait - mint hűtlen ex-barátnők, kábítószerfüggőség, szeretett nagymamák vagy problematikus apuka -, az AFI nem akar osztozni fájdalmában.

         A keleti parti punkok – akik neve az „A Fire Inside” rövidítése -, nem akarják megvitatni a hetedik stúdióalbumukon szereplő dalaik jelentését. A várva-várt Decemberunderground kedden lát napvilágot, háromévnyi munka után.

         A vezetőénekes, Davey Havok üdítő védettsége tükrözi az irányú szándékát, hogy elkerülje a nyilvános sebezhetőséget, valamint hogy a rajongóknak szabadkezet adjon az együttes dalainak értelmezésében.

         „Szeretem, ha az emberek azt értik ki, és használják föl a dalokból, amire szükségük van, a többit pedig hagyják – mondja Havok. – Ha azt mondom, hogy ’Oké, ez e dal ezt és ezt jelenti’, az árnyalhatja az egyes emberek értelmezését, és így nem ugyanazt fogja jelenteni a számukra, amit akkor jelent, ha nem árulom el a saját értelmezésem vagy a dalt létrehozó szándékot. Amikor ez történt velem fiatalabb koromban, az mindig nagyon kiábrándító volt.”

         Havok bevallása szerint a Decemberunderground dalai mégis sokkal kevésbé ködbe burkolódzók, mint sok másik a korábbiak közül. Az énekes „nagyon hideg hangulatúként” jellemzi az albumot, amely „sokkal inkább szeszélyes, mint agresszív”.

         „Ha valaki tényleg azt akarja tudni, hogy nekem mit jelent egy adott dal, azt hiszem, egy kis kutatás után meg tudja majd határozni” – mondja.

         Azoknak, akik nem olyan ügyesek a „Da Vinci-kód”-féle titkosírásban: az album témái között szerepel a közöny, a halál, a bevégezettség és a választott (nem kikényszerített) elkülönültség. Nagyon határozottan, „szó sincs barátnőről, erről biztosíthatlak, soha nem választottam az ilyen irányultságú írást – azt jobbszeretem megtartani magamnak”- mondja.

         Körülbelül az egyetlen tény, ami biztosan igaz Havok magánéletével kapcsolatban az, hogy straightedge (nem fogyaszt szeszes italt és kábítószert, és nem dohányzik) és vegán.

         Azzal is további megjegyzéseket vált ki az emberekből, hogy olyan dolgokat tesz, amelyek másoktól az Ő „színterén” teljességgel távol állnak; például napernyővel flangál, tökéletes sminket visel, manikűröztet, és egy meleg fodrásznak kölcsönzi a hangját a Live Freaky Die Freaky című bábfilmben.

         Ez nem meglepő, figyelembe véve azt, hogy a kilencvenes évek közepén még „egy csapat vörös rúzst és fehér alapozót viselő hardcore fiatal elé mentünk ki játszani – elmondása szerint. – És az emberben ilyenkor okvetlenül felmerül a kérdés, hogy ’Hát ez meg mi?’, és hogy akkor a zenéért vannak-e oda vagy a megjelenésért?”

         Amikor az AFI megérkezik a Roseland Ballroom-ba június 22-én és 23-án, a rajongók egy új, könnyedebb, elektronikus és egészében jobban befogadható hangzással fognak majd találkozni.

         Másfél év koncertszünet után, úgy készítik fel a rajongókat, hogy „lecsapnak” egy-egy kiválasztott városra. Havok azt mondja, hogy a fogadtatás eddig kitűnő. „Igazán jó látni, hogy az emberek még emlékeznek, és várnak ránk.”

         Hogy aggódik-e amiatt, hogy ez az album egy egész más rock sztár-kategóriába emeli az együttest?

         „Nem, kész vagyok rá – mondja Havok nevetve. – Elég extrém ember vagyok, úgyhogy nincs gondom a túlzásokkal. Ha világuralom jön, hát jöjjön. Nem várom el, de megtagadni biztosan nem fogom.”

by KN