Baján kagán avar-várkunjai

Az V századtól kezdve másfélszáz éven át az avarok (vagy zsuán-zsuánok) az Altáj-hegység és a Balkas-tó vidékén alapozták meg hatalmukat. Leigázott népeik közé tartoztak a türkök is, akik az Altáj-hegység egyik szárnyában, az általuk Ötüken-nek nevezett hegységben laktak. ők voltak az avarok bányászai és leghíresebb fegyverkovácsai. A VI. század elején kiváló férfiú került a türkök élére: Bumin kagán. Ő 552-ben felszabadította népét az avar uralom alól. Teljesen megdöntötte az altájvidéki avar uralmat és népét előzte a vidékről. Egy részüket meghódolásra kényszerítette.

Az avar nép meg nem hódolt része nyugatra menekült. A Káspi tó partján, a korábbi szabir földön álltak meg. Ezeket az avarokat nevezték a türkök varkhon-oknak. 558-ban a varkhonok követei Kandik vezetésével megjelentek a bizánci udvarban: kérték, hogy adjon nekik a császár földet, ahol megtelepedhetnek, annak ellenében felajánlották népük fegyveres erejét a birodalom oltalmazására. A császár elfogadta a felkínált szövetséget és a varkhonokat a kuturgurokra uszította. Baján avar kagán nem tett eleget a kérésnek, seregét a rokon kuturgur nép fejedelmének, Zabergának csapataival egyesítette. A nyugati irányú előretörésüket a Fekete-tenger északi partján lakó onogurok serege oldalba kapta, Összeütköztek, de a harcban az onogur-szabir hadak alulmaradtak. Baján hadai megállás nélkül törtek előre nyugat felé, 570-ben Baján már egész Pannónia ura. Ez időben az avarokkal együtt néhány uturgur és kuturgur törzs is a Kárpát-medencébe sodródott.

A Kök-Türk Birodalom

Az avaroknak az európai történelembe való belépésével egy időben bontakozott ki a kök-türk hatalom Belső- Ázsiában. Tumen kagán és fia, valamint Tumen testvére, Istemi (a bizánci forrásokban: Dizabul vagy Sizibul, félelmes arányban növelte meg hatalmát. Birodalmuk határa keleten a koreai öbölnél, nyugaton a Káspi-tónál volt. Sőt később, amikor megtörték az alánok, az uturgurok és a kolchiszi hadak ellenállását, birodalmuk határos lett a bizánci és az avar birodalommal.

563-bar Istemi kagán háborút kezdett Kosru perzsa királlyal, mert kitiltotta a türk selyemkereskedőket a perzsa birodalomból Istemi követséget küldött Bizáncba, kérte a bizánciak együttműködését. A türk követség vezetője, Maniakh, sok értékes adattal szolgált a bizánciaknak a keleti népekre vonatkozóan. Az udvar feljegyeztette Maniakh tudósítását és ezek a feljegyzések ma a legértékesebbek kútfőink sorában Justinus császár elfogadta a szövetségi ajánlatot s megbízta Zemarkos-t, a siliciai tudóst, hogy nagyszámú követség élén keresse fel az Altáj-hegységben Istemi kagánt és beszélje meg vele a részleteket. Ebbe a követségbe tartozott Menander, a történetíró is. Miután Zemarkos küldetésének eleget tett, útjában hazafelé 568-ban keresztülhaladt az Emba, Ural, Volga, Kuma és Don folyó vidékén és feljegyezte, hogy ott az Istemi türk kagán fennhatósága alá tartozó onogurok laknak A türkök fennhatósága alatt nem volt többé értelme, hogy a különféle ogur törzsek szövetségét fenntartsák; ezért bomlott fel az uturgur törzsszövetség is Ellenben újra feltűnik az onogurok neve: részt vesznek Maurikios császár oldalán az 686. évi szvaniai hadjáratában.

Kurt onogur - bolgár birodalma

Kína belső-ázsiai politikájának nem volt érdeke az erős köktürk hatalom, diplomáciája annak gyengítésén, megdöntésén fáradozott. Ügynökei fáradhatatlanul járták a türkök hűbéres népeit és felkelésre, lázadásra, függetlenségük kivívására biztatták őket. Mint láttuk, Perzsiában a társadalmi, politikai válság tünete volt a mazdakita mozgalom és annak visszhangja a türk kaganátusban Abruj lázadása. A VI. század utolsó évtizedében a kök-türk birodalom hűbéres fejedelmecskéi összefogtak és fellázadtak a központi főhatalom ellen. Ezt a kísérletet 597-ben még sikerült a kagánnak elfojtania, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy a következő évtizedekben a keleti és a nyugati türk törzsek között a teljes szakadás felé vezető bomlási folyamat meg ne kezdődjék A kazárok ekkor kezdik használni nevük perzsa változatát. Egyelőre még figyelembe vették a Türk Birodalom érdekeit, így 589-ben, amikor Bizánc Perzsiára támadt; ugyanakkor a türkök, minta bizánciak szövetségese Khorasszánba törtek. A kazárok a Kaukázus szorosain át nyomultak perzsa területre. Ez a látszólagos egység a század első harmadában még megvolt, de amikor keleten a türk törzsek kénytelenek voltak sorra meghódolni a kínai főhatalom előtt, elérkezett a kazárok elszakadásának és függetlenségük megteremtésének ideje is.

A türk hatalom megingásakor bekövetkezett átmeneti zavarokat az onogurok - kiváló vezérrel az élen - a maguk előnyére kihasználták. A VII, század már bizonyos fokú önállóságban találta az onogurokat, amit az is bizonyít, hogy a Ravennai Anonymus 660 után, de a korábbi források nyomán készült művében is már azt írta, hogy a Meotisz mocsarainak vidékén van egy Onogoriá- nak nevezett ország. Itt laktak az onogur törzsek ez időben. Élükön a Gyula nemzetségből származó fejedelmek állottak. Ismerjük Orkán nevét, minthogy kedvelt személy volt a bizánci udvarban. Unokaöccse Kurt (vagy Kürt) túszként már fiatalon a császári udvarba került, ott növekedett fel, 619-ben pedig a keresztény hitre tért; majd 630-635 körül Herakleiosz császárral megújítván a két nép között eddig is meglévő szövetséget, visszatért hazájába.

Az onogurok Kurt felléptéig a türkök hűbéresei voltak és a főhatalmat az Ermi nemzetség gyakorolta felettük. Kurt előzte őket az országból és a hatalmat a maga kezébe vette. Nevéhez fűződik a második, most már eredményes onoguriai térítési kísérlet. Bizánci és örmény papok jöttek, hogy az onogurokat Krisztus tanai számára megnyerjék. Munkájukkal szép eredményt értek el, amit a "Notitia Episcopatuum" bizonyít.

Ismeretes, hogy Herakleiosz császár-korára esik a Szaszanidák utolsó, Bizánc megsemmisítésére irányuló erőfeszítése. Kezdeti sikerek után (magát a fővárost, Konstantinápolyt is ostromolták) Herakleiosz császár Ninive mellett rendkívül véres csatában tönkreverte a perzsák seregét. Ebben a hadjáratban az onogur-magyarok hathatósan segítették a bizánciakat. Megemlítendő hogy Nesztor orosz krónikája direkt "ugrik"-ról beszél.

A perzsa hadjáratok befejezése után sem szakadt meg az értékesnek bizonyult fegyverbarátság, mert arra szükség volt a veszedelmesen terjeszkedő arabok miatt. Bár az arabok a Szaszanida hatalom megdöntésében is részesek voltak, de erejük hovatovább félelmessé vált. Ugyanebben az időben két másik jelenség keltett figyelmet. Egyrészt az avarok pannóniai uralma gyengült meg, másrészt a volgamenti kazárok hatalma bontakozott ki veszedelmes arányokban. Herakleiosz, hogy mindkét történeti tényező várható következményeit ellensúlyozza, a szövetséges onogurukat igyekezett támogatni. Néhány évi kitartó munkával sikerült a bolgár törzsek segítségével 630 táján Kurt fejedelemnek megalapítania a maga onogur-bolgár birodalmát és abban egyesíthette a Fekete-tenger északi partvidékén élő onogur, kuturgur és saragur-barszil bolgár-fajta törzseket.

Kurt fejedelem nem tudta visszaállítani Atilla egész birodalmát és hatalma sem bizonyult tartósnak. Halála után az ország öt részre szakadt. Ekkor érhette az onogur törzseket a besenyők támadása, amelynek időpontja és körülményei ismeretlenek. Kurt-nek őt fia volt. Mikor Kurt meghalt, mindegyik fiú önálló fejedelem akart lenni és atyjuk intelme ellenére hamarosan szétváltak. Az elsőszülött Bat- baján a hozzá hő törzsekkel ott maradt az ősi szállásföldeken; a második fiú, Kotrag, a kotrag törzsekkel a Don folyó nyugati oldalára költözött; a harmadik, Iszperich, a bolgár törzsek nagy részével megtelepedvén a Duna alsó folyásánál, megalapítója lett a dunai bolgár birodalomnak. Nevét a híres bolgár fejedelmi lajstrom is említi. Végül az ötödik fiú a ravennai Pentapoliszban táborozott le törzseivel és elismerte a rómaiak főuralmát. Történetírásunk (Németh és Moravcsik) Bat-baján onogurjait a mai magyarság közvetlen őseinek tekinti.

A kazár hatalom a VII. század derekán gyors iramban nyomult előre nyugati Irányban. Kezdetben csak Itil (a mai Asztrahán) volt kezükben, később elfoglalták a Derbenttől északra fekvő Szemendert és Balandzsárt, majd elvették az onoguroktól Sarkelt (Fehér vár, Bjelavéza), a Don alsó folyásánál épült hatalmas erődöt.

A IX. század folyamán - nem ismerjük az időpontot és a körülményeket- Kazáriában polgárháború tört ki, valószínűleg a khorezmi emigránsok elégületlensége miatt. A kegyetlen kazár megtorlás következtében három törzs maradvány az onogurokhoz menekült és velük jött a Kárpát-medencébe. őket nevezik a krónikák "kabarok"-nak.