Turán a görög-makedón hódítás után

A görög- makedón hódítás után, a Kr. e. IV. és III. sz. mezsgyéjén a korezmi masszagéta konföderáció kelet felé, Kelet-Turkesztán irányába is terjeszkedett egészen Mongólia határáig. A Kr. e. III. sz. második felében az "aszik" (úzok) vagy "nagy jüe-csik" (masszagéták) a hunok nyugati szomszédai voltak (hunok = ujgorok). Ekkor Mao-Tun sennyő avagy Buka khán (Baráthosi-Balogh Benedek szerint Bátor) katonai reformjával bevezette a nehézfegyverzetű lovasságot, amelyet a pártusok alkalmaztak először a rómaiak ellen a carrhaei csatában. Itt a szakarauka nehézlovasság játszotta a főszerepet, mely mervi fegyverkovácsok készítette páncélt viselt.

A masszagéták keleti expanziójának egyik célja a független belső-ázsiai törzsek egységes frontjának megalkotása volt a görög-baktriai királyság ellen. E királyság legkimagaslóbb uralkodója békét és szövetséget köt III. Nagy Antiochosz Szeleukida királlyal. A kibékülés fő okául az "északi barbárok" részéről fenyegető közös veszélyt hozza fel. Ugyanekkor Mao-Tun hun (ujgur} királyfi, aki a jüe-csiknél túszként tartózkodott, hazamenekül és háborúskodni kezd a jüe-csik ellen. A hunok és a jüe-csik közti küzdelem második szakasza Kr, e. 176-ra esik. Ez az időpont egybeesik a görög- baktriai királyság legnagyobb fokú külpolitikai tevékenységének korával amikor e királyság határait a kínaiakig és a hunokig terjesztette ki.

A hun-jüe-csi küzdelem harmadik, végső szakasza 165-re esik, amikor Las-Sang sennyő leveri a jüe-csiket és nyugatra a Tien-san mögé veti őket. Ezek az események a baktriai görögök hatalmának utolsó fellendülésével esnek egybe. A hunok ( ujgurok) a további eseményekben már nem vesznek részt közvetlenül. Két katonai szövetség kerül szembe egymással: az egyik a masszagéta ( jüe-csi)- Párthus, a másik a baktriai-szeleukida szövetség. Kr. e. 140-ben a baktriai görög királyok hatalma végleg összeomlik. A Hindukustól északra fekvő összes birtokuk, később a Hindukustól délre fekvő területek is, a parthusok által elfoglalt Margiana kivételével (Murgába-medence), a masszagéták uralma alá kerül. A támadásban valószínűleg központi szerepet játszottak a Jaxartész melléki tochárok, akik elfoglalták Bakmát, az Oxus felső folyásának medencéjét, amely később Tochárisztán nevet nyert.

140 és 120 között folyt le a masszagéták dél felé történt vándorlása. E vándorlás nyugati, jobb szárnyát a szakaraukák és apasziakák alkották, akik benyomultak Anánába és Szeisztánba, ahol korábbi szövetségeseikkel, a parthusokkal találták szembe magukat. A szakák Tien- San környéki törzsei alkották a balszárnyat, amely a Pamíron keresztülhaladva a Kabul völgyéig hatolt.