Őstörténet - kutatásunk tragédiája

Feltűnő, hogy forrásaink milyen keveset tudnak a Korezmhez fűződő kapcsolatainkról. Sajnos, krónikáink pontatlanok és nagyon sok adat, feljegyzés elveszett. De hála Tolsztov orosz akadémikusnak, tudjuk, hogy a hunok és a magyarok kapcsolatban voltak Korezmmel, a "huni" nemzet késői utódával. Tolsztov szerint a magyar név a IX, század folyamán az Aral-tó mentének északkeleti részén bukkan fel. Itt a magyarok ekkor a besenyők, valamint a talányos naukerde nép ellen harcolnak. A keleti magyaroknak szerepük van továbbá az üzbégek kialakulásában is. Az üzbégek között mindmáig fennmaradt a "madzsar" törzs.

Az arabok a VII. sz. második felében két ízben is betörtek Korezmbe, de a VIII. sz. elejéhez és Kutejba ibri- Muszlim- nak nevéhez fűződik a belső-ázsiai területek meghódítása. A chorezmsáhok független állama, amely a politikai viharokkal terhes előző századok folyamán sikeresen fennállt, 712-ben elbukik. Korezm Kutejba által történt meghódításának körülményei rendkívül fontosak.

Tabari arab történetíró elbeszélése szerint az arab hódítást közvetlenül megelőző időben Korezmben Churzád, a chorezmsáh testvére volt a hatalom tényleges birtokosa. Churzád híveire támaszkodva letaszította trónjáról a törvényes királyt és hevesen összeütközött a korezmi nemességgel. A nemességtől elvette vagyonát, állatállományát, leányait, nőtestvéreit és szép feleségeit. A mazdakita típusú antifeudális mozgalmak társadalmi programjának egyik, igen lényeges pontja az arisztokrácia háremeinek megsemmisítését és a csoportházasság régi formáinak visszaállítását követelte. A közösségekből kiszakított nőknek másodfeleségként, rabszolgafeleségként, túszként és "fogadott lányként" az arisztokrácia háremeibe való összegyűjtése egyik lényeges formája volt annak a folyamatnak, amelynek során az arisztokrácia a szabad közösség tagjait leigázta és a feudalizálódó nemesség félrabszolgáivá, a kialakuló földbirtok "udvari cselédeivé" tette.

A közösség nem bírta elviselni, hogy asszonyait a földesurak kisajátították. Azon kívül ugyanis, hogy ennek folytán a faluközösség tagjainak jelentékeny része, elsősorban a szegények, nőtlenségre voltak kárhoztatva, s emiatt önálló gazdaságot nem alapíthattak, az egész faluközösség érezte a női munkaerő erős hiányát.

Churzád fölkelése mazdaketa típusú antifeudális mozgalom volt, a faluközösségek és a városi köznép mozgalma a nagy várak lakói, a feudális életmódra térő, hatalmaskodó nemesség ellen.

Igen érdekes a Churzád- mozgalom ideológiájának problémája is. A korai középkor antifeudális mozgalmai rendszerint vallási szekták leple alatt lépnek fel. Feltehetjük, hogy ez esetben sajátos szinkrétisztikus judaizmussal van dolgunk. A korezmi papság Tabarinál habir néven szerepei. Ez a név pedig, mind a régi, mind a mai arabban zsidó írástudó, zsidó rabbi jelentése. Churzád személyében (szószerint = "a nap fia"), kinek "neve" valószínűleg nem más, mint cím, a világi uralkodó címének fordítása, aki a chorezmsáh vagy chorezmi Chosrov szent személyének uralkodótársa volt, a feudális kor előtti királyi családok egyik képviselőjét kell látnunk. Mint a többi belső-ázsiai királyok, Korezm királyai is szentnek számítottak: megtestesült isteneknek tartották őket. Úgy látszik, hogy a chorezmsáh "szent személyével" a szektások saját "szent királyukat állították szembe, kit Tabari Chamdzserd néven említ.

A chorezmsáh titokban érintkezésbe lép Kutejbával és segítségül hívja őt, saját népe ellen. Az arabok megjelennek Hazáraszp alatt.

Kutejba foglyul ejti Churzádot. Kutejba testvére, Abdurrahám leveri és megöli Chamdzserdet. Az arabok szerződést kötnek a sahhal, aki vállalta, hogy 10.000 marhából álló hadisarcot fizet. A 4000 foglyul ejtett felkelőt, élükön Churzáddal, kivégzik. Belázuri tudósítása szerint közvetlenül az arab csapatok elvonulása után a korezmiek föllázadtak az áruló sah ellen és meggyilkolták. Emiatt Kutejba másodszor is hadat indít. Aszkadzsamuk-ot, az áruló fiát emelik trónra.

Kutejba nem elégedett meg a 4000 fogoly kivégzésével, ezen kívül megsemmisíti a korezmiek történelmi irodalmát, kiirtja és előzi tudósaikat. Ez szinte érthetetlen lenne (hiszen Kutejba a megmaradt pogány chorezmsahhal szövetségre lépett), ha nem vennénk tekintetbe azt a szerepet, amelyet a korezmi habirok, mint a Churzád- mozgalom ideológusai játszottak.

Ezeknek az eseményeknek következménye volt Kelet-Európa középkori történelmének egyik legérdekesebb jelensége: Kazária judaizálása. A kazár kaganátus, amely a Kr. u. VI. század végén keletkezett, a nyugati türk birodalom bomlásának folyamán és Európa délkeleti részén átvette és továbbfejlesztette a régi türk politikai hagyományokat, ez idő tájt heves harcot indít az arab hódítók ellen ás mint Bizánc szövetségese lép fel. Éppen ide, Kazáriába menekülnek a korezmi lázadó judaisták maradványai Is, élükön az "új bagpurral", aki a Kutejba által meggyilkolt Churzád utóda lett, s akit a zsidó-kazár forrásokból Bulan néven ismerünk.

A korezmi száműzöttek Kazáriában gyorsan előtérbe kerülnek. ők lesznek a kazár csapatok vezérei és végül az ő vezérük lesz Kazária tényleges uralkodója, a kazár bégek dinasztiájának megalapítója és háttérbe szorítja a kagánt, aki korezmi mintára jogkör nélküli, szakrális király lett. A szinkrétikus korezmi judaizmus lesz Kazária államvallása. Ezek az események 712 és 730 között folynak le, midőn Bulan, ki ekkor már kazár királlyá lett, benyomul a Kaukázuson túli arab birtokokra.

Itt van a magyarázata annak, hogy miért nem tudjuk nyomon követni a "keleti magyarok"-at vándorlásukban: Kutejba megsemmisítette az idevonatkozó történelmi iratokat és Korezm történelmét csak más államok által megőrzött hézagos adatok alapján tudjuk rekonstruálni.