A magyar nemzet története benne van ebben a három nevében: 1.) turk, 2.) ungar, vagy hungar (régebben hunugur, onugur, unugur és magyar. Ha ezt a három nevet nem a nyelvészet, hanem a történelem szempontjából helyesen megértettük, akkor egyszersmind nemzetőnk őstörténetét is megismertük általánosságban.

A török eredetű népek rendszeres összeírását legelőször a XIII. század közepén élt Nuraddin Mohamed Aufi perzsa írónál találjuk meg, aki 1258-ban fejezte be "Dsevámi-ulhiká"-ját (történetek gyűjteménye) c. könyvét amelyet több helyen kivonatnak nevez. Ebben a könyvben a törők népcsalád egyes tagjai keletről nyugat felé haladva vannak felsorolva az Altai hegységtől és a Tien-san-tól egészen az AI-Dunáig, mégpedig abban az elhelyezkedésben és olyan feloszlásban, melyben a VIII. és IX. században voltak. A jelek világosan és határozottan arra mutatnak, hogy Nureddin voltaképpen török forrásból vette át a nála található följegyzést, az iszlám előtti régi török irodalomból (szorosan véve az oguzok történeti följegyzéseiből). Nureddin munkáját Ahmed ibn Arabsah (megh. 1450) a XV sz. első felében, II. Murád szultán rendeletéből törökre fordította. Továbbá ugyanezt, a Nureddinnél levő összeírást vették alapul a tőrök törzsekről szóló tudósításaikban Sukralleh, (írt 1456-ban) és a XVI. sz. közepén élő Dselázáde Szálih (meghalt 1565-ben).

Világos: itt egy régi, legkésőbb a IX. sz- ból való, egyenesen török forrásból eredő tudósításban a magyarok határozottan a nagy török család tagjai közt vannak fölemlítve. A magyarokat tehát a .IX., X. és XI. századokban (a török népek legelső összeírásáról fogva Dukász Mihály császárig) Bizánctól kezdve Perzsián keresztül egészen Közép-Ázsiáig (a gúzokig) mindenütt úgy ismerték az egykorúak, mint a török népcsaládnak egyik tagját, mégpedig nemcsak az idegen népek (görög, perzsa, arab), hanem maguk a törökök is.

Ha a IX. sz-ból visszafelé megyünk régebbi időkre, az ungroi nevet az V, VI. és VII. századbeli bizánci íróknál eredeti alakjában találjuk meg. onogur, unugur, unnugur és hunugor Tehát minden kétséget kizárólag kiderül az Atelkuzuban és Pannóniában ismert ungrok ungarok azonossága a Volga alsó folyásánál lakott, s onnan több állomáson keresztül nyugatra költözött onogurokkal vagy onogurokkal.

A legelső író, aki a magyarok a mai Európa földjén ezen az onogur néven ismeri és említi, mégpedig maguknak a magyaroknak Bizáncban megforduló követei útján, nem kisebb tekintély, mint Priszkosz Rhetor. Szerinte 457 év tájáig, az onogurok hazája a Kaspi- tenger fölött, a Volga és az Ural folyó között volt. Tehát a török népcsaládba tartozó magyarok legrégibb hazája, amelyben megismerkedtek velők a bizánci birodalom népei és írói, a Volga és az Ural között volt. Csak eddig vezetnek vissza bennünket az európai kútfők A korábbi időkre vonatkozólag a legrégibb török forráshoz, annak az ugur, vagy ujgur neve népnek történelmi emlékeihez kell fordulnunk, amelynek egyik töredéke volt az onogur, unugur nevű nép.