|
betegség megfejtések
Mira 2008.01.27. 19:48
Túlsúly
Testi szint: zsírszövet (fölösleg, tartalék); gyomor (érzelem, befogadóképesség).
Tüneti szint: belső kiteljesedés helyett külső teltség; az élvezetek vonatkozásában nem uraljuk a helyzetet; harc önmagunk súlyával (súlyosságával, fontosságával); figyelem, szeretet és biztonság utáni vágy; az evésben leljük örömünket, a szeretet és élvezet iránti igényünk így mutatkozik meg: a hiányzó szükségletek kompenzálása; „kappanháj”, „haspók”; az étel a jutalom eszköze; az étkezések kárpótolnak az egységérzet és a szívből feltörő érzések hiányáért; védőréteg kialakítása az érzelmektől mentes, rideg környezettel szemben: elszigetelődünk saját kis mentsvárunkban (a testet semmi se szigeteli jobban a zsírnál: meleget alig ereszt ki, így azonban befelé sem áramlik melegség); önmagunk „hájvárában” zavartalan nyugalomra vágyunk; megbújunk „sárga” zsírfalaink mögött: a valósággal nem akarunk szembesülni; menekülünk szexuális kisugárzásunktól; nem vagyunk képesek megélni nemi szerepünket; problémák a polaritás területén: nemiségünk a „bébiháj” szintjére süllyed (regresszió); védőréteget növesztünk magunk köré, amely megóv az ütközésektől, a csattanásoktól; kerek alkatunkkal terhesség benyomását keltjük, így játsszuk el kiteljesedésünket; önmagunkkal szemben se vagyunk jóindulatúak: naponta méregetjük magunkat, és önmagunkat gyűlöljük az eredmény láttán; torkig vagyunk magunkkal; más szintek nem megélt terhét hordozzuk; önmagunk fontosságának, tekintélyének és hatalmának kihangsúlyozása.
Feldolgozás: ismerjük fel és fogadjuk is el, hogy súlyunk a sajátunk, és a jelen körülményeknek megfelelő; ne a túlzásba vitt étkezésben találjunk gyönyörűséget, hanem jutalmazzuk magunkat más élvezeti forrásokkal: pl. gyönyörteljes szexualitás, erotikus szertartások, gyöngéd masszírozás, szellemi-lelki (művészeti) élvezetek; ami az evést illeti: tudatosan és élvezettel csipegessünk; alakítsunk ki helyénvaló étkezési szokásokat; az „evést” mint pótcselekvést pótoljuk mással; fogadjuk el kövérségünket átmeneti mentőövként, hogy ily módon megszabadulhassunk tőle; a szeretet ismét áramolhasson bennünk és rajtunk keresztül; védekezzünk más módszerekkel (ne a hájunkkal szigeteljük el magunkat): elutasításunkat fejezzük ki verbálisan: kilók helyett éles és csípős megjegyzésekkel vértezzük fel magunkat, érveink legyenek szellemesek, és vágjunk vissza fürgén, frissen; tudatosítsuk nemi szerepünket, és ezt mutassuk is ki a külvilág felé; törődjünk bele, hogy a kötözködés sebet ejthet és sérülést okozhat; fektessünk súlyt más szintekre; a jutalmat érdemeljük ki, és küzdjünk azért, amiről azt gondoljuk, hogy megillet minket; vergődjük keresztül magunkat az életen, ha kell, fogcsikorgatások közepette is; fogadjuk el az életet olyannak, amilyen, és tanuljuk meg megemészteni az eseményeket; dolgozzunk ki új, testreszabott életformákat, valamint alakítsunk ki egy új belső formát, amelyhez a külső idomulhat: egy gyógyító böjtkúra szertartása kísérheti az új ideálunk felé vezető utat; az oxigénegyensúly mozgásba lendül.
Feloldás: szeretet, amely magában foglalja a testet, a lelket és a szellemet; érezzük magunkat egésznek, „kereknek”, gyarapodjunk lelkiekben; váljunk fontossá, és ne túlsúlyossá; a teret töltsük be; befolyási területünket bővítsük; teljesedjünk ki belsőleg.
Ősprincípium: Jupiter-Vénusz.
Magas vérnyomás
Testi szint: vér (életerő), erek (az életerő útvonalai).
Tüneti szint: vérnyomás = energia, véráram-ellenállás; állandó nyomás és feszültség alatt állni: „nyomás alá helyezni magunkat”; állandó konfliktusban élni anélkül, hogy megoldást találnánk a problémákra; nem szembenézni a konfliktusokkal; állandó vizsgadrukk és „ugrásra készség”; feszült alaphelyzet és belső nyugtalanság; meg nem oldott hatalmi konfliktusok; elnyomott ellenségesség; külső aktivitásba menekülés, hárítás; elfojtott agresszió; testi önuralom; a testi funkciók aktivitásának blokkja; megpróbálunk mindent a saját ellenőrzésünk alá vonni; kommunikációs problémák: „kiosztás” a „megosztás” (közlés) helyett; a szavak „puskaporossá” válnak; ellenkezési hajlam.
1. kicsattanó (elvörösödést okozó) magas vérnyomás: a páciens nélkülözhetetlennek érzi magát, „minden lében két kanál”, mottó: „mindenütt rám van szükség, csak én tudom megoldani a helyzetet”.
2. sápadt magas vérnyomás: emberfeletti önuralom, állandó harc az életért a kalitkában (az ereken belül); a színfal mögött egy túlfeszített és elcsigázott ember található.
3. időskori magas vérnyomás: befagyott kommunikáció.
Feldolgozás: meg kell keresnünk a döntő konfliktus gyökerét, és minden erőnket annak offenzív megoldásába fektetni; a hatalmi konfliktust felderíteni és megragadni; az ellenség „előállítása”; a túlbuzgóságot egy „mindent eldöntő csatára” váltani; az élet bátor, offenzív megélése; valódi, belső önuralom; érzelmi kontroll, az érzelmek céltudatos bevetése (ne csináljunk „zsiványtanyát” a szívünkből); az összeütközés utáni lazítás; a kommunikáció ápolása: gyors, ütőképes válaszok a megfelelő helyen, vagy csak figyelni, hallgatni; felismerni a szólás bölcsességét: „beszélni ezüst, hallgatni arany”; tudatosan „nagy levegőt venni” és a kilégzéssel elengedni a dolgokat; az elismerés utáni vágy őszinte beismerése.
1. annak felismerése, hogy erőszakos kitöréseink valójában menekülési kísérletek; a nyomást a megfelelő helyen kiengedni;
2. saját magunk elnyomását átlátni, a nyomást a megfelelő ponton kiengedni;
3. a szívünkre hallgatni.
Feloldás: saját hatalmunk felismerése; szembenézni a meglévő konfliktussal, a megoldatlan helyzetet nyomás hatására mozgásba hozni; életünk lényeges pontjaira (gyakran „szívügyeinkre”) koncentrálni; inkább magunkba nézni, megoldatlan „szívügyeinkre”, ahelyett hogy kivetítenénk a külvilágra azokat; lelkileg túlnőni magunkon.
Ősprincípium: Mars-Szaturnusz.
Alacsony vérnyomás
Testi szint: vér (életerő), nem ütközik ellenállásba az érfalon (az életerő útvonalain), amely meghátrál, nincs ellenállása.
Tüneti szint: az érfal (határ) nincs megfelelő nyomásnak, terhelésnek kitéve; meghátrálni az ellenállás és a kihívások elől; nem felderíteni saját határainkat, elmenekülni a konfliktusok elől; látszólagosan lemondunk saját hatalmunkról, nem vállaljuk a felelősséget; visszavonulás a tudatalattiba; menekülés az ájulásba: az állhatatosság és az egyenesség hiánya; szédüléssel „szédítjük” környezetünket; az életenergia nem talál vissza a központba, hanem elakad valahol a periférián; félelem; hideg végtagok: a földdel való kontaktusteremtés hiánya (láb), belsőleg nincs meg a készség a kapcsolat felvételére (kezek); áldozatszerep; csigaszerep: „visszahúzódás a csigaházba”; a „földre kényszerítettség” érzése; erőtlen, levert, alélt állapot; passzív ellenállás (reggelente nem bírunk kikelni az ágyból); regresszióra való hajlam; unalmas, feszültségmentes életmód, ami persze hosszú életet biztosíthat, mivel kíméli a szívet; az élet visszautasítása (gyermeki hozzáállás): „Majd a papa (férj) megoldja!”; gyakori hajlam a depresszióra és az ünneprontásra.
Feldolgozás: az erőtlenség, ernyedtség helyett valódi ellazulás; a teremtés csodájával szemben felismerni saját kicsinységünket, gyengeségünket; neheztelés nélkül elfogadni és alkalmazkodni a magasabb rendű törvényhez; önszántunkból lemondani, ahelyett hogy harcolnánk; Földanyánk kegyeire bízni magunkat, és hagyni, hogy Ő gondoskodjon rólunk; gyökeret verni (összeköttetés a földdel); a hatalom és a felelősség a magasabb rendű létező kezébe való („Legyen meg a Te akaratod!”); gyakorlatok az ősbizalom utólagos kifejlesztésére (gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik az egység megtapasztalását); a „jobb adni, mint kapni” elvét a vér (a test) szintjéről a tudatosság szintjére emelni; bevallani saját magunknak, hogy képtelenek vagyunk gyökeret verni és kapcsolatokat kialakítani, és elfogadni az események kötetlen folyását; tudatosan feláldozni magunkat, mielőtt az áldozat szerepébe menekülünk; regresszió a religio (= visszavonatkoztatás az élet eredetére) értelmében.
Feloldás: alázat; alkalmazkodókészség; rugalmasság, hajlékonyság; együttérzés (könyörületesség); megtalálni saját helyünket a világban, és gyökeret verni: odaadni magunkat az életnek.
Ősprincípium: Hold-Szaturnusz.
Fejfájás, tenziós fejfájás
Testi szint: fej (a test fővárosa).
Tüneti szint: az első benyomásokat a fej szintjén blokkoljuk, a fejben éljük meg azt is, ami máshová tartozik;
•magas vérnyomás esetén - különösen érintettek a szellemi munkát végzők, az értelmiségiek: a „kockafejűek”, ami a négyes tagoltság világára utal, ahonnan a probléma is származik; a súly a fejre nehezedik, és másodlagos központunkat, a szívünket elhanyagoljuk; az alsó pólus háttérbe szorul; hiányzik a visszacsatolás saját gyökereinkhez (vallás); az ego bebiztosítása, „zúg a fejünk” (az ötletektől és a gondolatoktól); már az első gondolat megvalósítása is fejtörést okoz; fejjel a falnak: „minden megy, csak akarni kell”, a fej mint faltörő kos; túl sok mindent akarunk kézben, fejben tartani, hogy minden a saját belátásunk szerint történjen, saját gondolatainkat akarjuk érvényesíteni, erős akaraterő; hatalomigény: „fejjel megyünk a falnak”; önmagunk túlértékelése: „fejünkbe veszünk valamit”, és attól nem tágítunk, „fejünkbe száll a dicsőség”; a fájdalom felhívja a figyelmet a hibás gondolkodásra: „törjük a fejünket”, „másnapos fejfájás”: az erős teljesítmény nyomása, túl magas követelmények: becsvágy, a tökéletesség igénye; kritikus felemelkedési helyzet;
• alacsony vérnyomás esetén - homályos gondolkodás, nem látjuk át a helyzetet: „szemellenzőt viselünk”; becsapjuk magunkat: szédülünk, szédelgünk, szédítjük a környezetünket.
Feldolgozás: bízzunk az első benyomásban; ami nem a fejhez tartozik, azt éljük át a szív, a has vagy az izmok szintjén; találjuk meg a megoldásokat, ahelyett hogy csak keresgélnénk; tudatosítsuk, hogy érezzük a nyomást, ami alatt állunk, és ami foglalkoztat minket; realizáljuk egónk szűk határait és igényeit; ismerjük fel, hogy kilátástalan a helyzetünk, ha mindig csak a saját gondolkodásmódunk érvényesül; önmagunk túlértékelése és kihangsúlyozása helyett becsüljük meg saját személyünket, életünket; előzzük meg az egyoldalúságot; leplezzük le és szakítsunk akaratunk szűklátókörűségével, szabaduljunk meg a becsvágytól, a konokságtól és a csökönyösségtől; mélyítsük el gyökereinket (alsó pólus, láb); tehermentesítsük fejünket: fejlesszük képzeletünket, ábrándozzunk és gondolkodjunk játékosan; fedezzünk fel új területeket, és lépjünk bátran „szűz földre”; hozzunk döntéseket (rántsuk elő a kardot hüvelyéből), és valósítsuk meg azokat.
Feloldás: hozzuk harmóniába a fej, a szív és a has igényeit; álljuk meg helyünket kevésbé intellektuális területeken is.
Ősprincípium: Mars.
Hüvelygyulladás
Testi szint: a betegség alapja a trichomonásszal, gombákkal (stb.) és/vagy a nőiesség (ösztrogén) hiányával kapcsolatos konfliktus; harc az élvezetek és a szerelem „kapujában”; nyílt küzdelem az oltalmat, befogadást és odaadást nyújtó helyért; lehetőség arra, hogy „kivonjuk magunkat a (nemi) életből”.
Feldolgozás: vállaljuk fel az élvezetek és a szerelem konfliktusait, a befogadás és az odaadás képességéért folytatott harcot; az égető konfliktust inkább a „nemek harcában” lobbantsuk lángra, semmint égető fertőzésekben hagyjuk kibontakozni; nyíltan védekezzünk a férfias túlkapásokkal szemben, ahelyett hogy ezt az energiát önmagunk ellen fordítanánk; tudatosítsuk a nőiesség hiányát; tudatosabb módon keressünk lehetőséget arra, hogy miként tartsuk távol az (al)testünktől párunkat.
Feloldás: váljunk saját Alvilágunk urává (úrnőjévé).
Ősprincípium: Vénusz-Mars.
Meghűlés, megfázás
Testi szint: orr (hatalom, büszkeség, szexualitás), nyak (bekebelezés, kapcsolat, kommunikáció), tüdő (kapcsolat, kommunikáció, szabadság).
Tüneti szint: hidegen hagy minket az élethelyzet, semmi se képes már felmelegíteni: megfázás; nem a hideg okozza a betegséget, hanem az ember „fázik meg”; elkapjuk a kórokozókat, amelyeket felhasználhatunk a drámához: „már megint összeszedtünk valamit”; a konfliktus feldolgozása: „tele van mindenünk”, „elegünk van belőle”, „ráfáztunk erre a dologra”; kivonulás a mindennapok krízishelyzeteiből; védelmi falat építeni papírzsebkendőből; távol tartani az embereket és a helyzeteket: „ne gyere túl közel, meg vagyok fázva”; túlterheltség, menekülési vágy: „semmit sem látunk vagy hallunk, csak be az ágyba, és fejünkre a takarót”; kiélni az érzékenységet: másnaposság; a kommunikáció berekesztése: „orrunkat betömjük, légcsövünket lezárjuk, torkunkat telítjük”; megtagadás: „nem akarunk többet nyelni”; védekező álláspont: „valakire ráköhögni”; verekedés és ordibálás utáni érzés: levertség és rekedtség; szipogás, hogy ne kelljen többet szagolni; mandulagyulladás, hogy ne kelljen többet nyelni; köhögés, hogy ki tudjuk kiabálni a véleményünket; a megfázás lehetőséget ad a lehűlésre is, miután már egészen felforrósodtunk (láz); nem megfelelő áramlás (nátha, orrfolyás).
Feldolgozás: valamit mozgásba lendíteni, tisztázni a problémát; újra együtt áramlani az élettel; felkészülés a változásra az életben (évszakok váltakozása: tavasz és ősz), ahelyett hogy az évszakok váltásakor a lelki terheinket testi szintre helyeznénk; inkább méregteleníteni és böjtölni, mint náthával és köhögéssel tisztulni meg; tisztulási rituálék; elhatárolódni a többiektől, és újra visszatalálni saját magunkhoz (befelé figyelni); tudatosítani, hogy mi hagy minket ennyire hidegen: izgalmat találni az élet érdekes területein, ahelyett hogy a kórokozók martalékává válnánk; teret biztosítani magunknak (tudatos módon), akár agresszív eszközökkel is („valakire köhögni”); megnyílni a környezet számára: tűzzel-vassal a fennálló problémák ellen küzdeni; forró lelkesedéssel várni az előttünk álló feladatokra.
Feloldás: az élet folyamában úszni: az életet árasztani el, ahelyett hogy az orrunkat áztatnánk el.
Ősprincípium: Hold (visszavonulás, nyáktermelés)-Mars (gyulladás).
Rüdiger Dahlke: Betegség, mint szimbólum
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
