48.


Nem bírtam ott maradni. Felkaptam a rajzot és elfutottam, egyenesen ki a Tiltott Rengetegbe. Amikor beértem, még futottam egy kicsit, aztán lerogytam a földre.

- Miért? Miért teszed ezt velem? Pont most, amikor már majdnem minden rendben volt! – sírtam, és újra megnéztem a rajzot. A Roxfortot ábrázolta. A Tiltott Rengeteg is rajta volt és egy thesztrál. Egy thesztrál, ami éppen a fejét nyújtja felém. Én is ott álltam kinyújtott kézzel és éppen azt vártam, hogy a thesztrál közelítsen. Hogy honnan vettem biztosra, hogy ő rajzolta?

Rajta volt az aláírása. Senki nem tudta utánozni az írását. Épp elég ideje ismerem ahhoz, hogy felismerjem az írását akár ezer másik közül is. Viszont a dátumon csodálkoztam. El is bizonytalanodtam. 1996. Szeptember 1.-je. – ez állt a papíron az aláírása mellett. Amikor megfordítottam, egy üzenet is ott volt.

Keresd meg a thesztrált! – tudtam, hogy ő írta. Így nem tudnak mások írni.
Nem tudtam, mi tévő legyek. Ha ez egy vicc, akkor én megölöm, aki ezt küldte. De ki is tudott róla? Harry, Ron és Hermione. Abban biztos voltam, hogy ők nem lehettek. Ki még? Draco. De ő sem olyan genyó, hogy ezzel szórakozzon. A halálfalók? Ők meg honnan tudnák, hogy Mark ki volt? Sehonnan. Ez az! Biztos Mark apja volt! De ezt sem hittem. Ő miért küldött volna egy ilyen rajzot nekem? Amikor Mark ráadásul soha nem járt a Roxfortban. Akkor meg honnan tudhatta? Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Egy ideig még ott ültem, és gondolkoztam. Arra jutottam, hogy erről nem szólok senkinek.

Hallgass a szívedre! – hallottam egy hangot a fejemben. Mintha csak Mark mondta volna. Végkép belezavarodtam. Újból sírni kezdtem. Tudtam, hogy a sírás nem old meg semmit, de megkönnyebbültem. Olyan jól indult eddig a suli, miért épp most kellett elrontani?
Zörgést hallottam egy bokorból. Megijedtem. A pálcám nálam volt ugyan, de hirtelen egy varázslat sem jutott az eszembe. Úgyhogy csak vártam. Újból zizegett, aztán előlépett egy csodálatos teremtmény: félig ló, félig ember. Egy kentaur állt előttem. Aranyszínű szőre volt. Gyönyörű szemeit rám függesztette és csak vizslatott. Halkan megszólalt.

- Nem biztonságos hely ez neked, Vanarin! – tudtam, hogy a kentaurok nagy tudású lények, de ritkán állnak szóba az emberekkel és eléggé maguknak való népség. Az életüket a csillagok tanulmányozásának szentelik, de nem mondanak semmi olyat, amit nem muszáj, de legtöbbször még azt se.

- Ki vagy te? – kérdeztem könnyeimet törölgetve.

- Firenzének hívnak. – felelte még mindig csöndes hangon. – De neked nem biztonságos itt lenni. A csillagok üzentek neked.

- A csillagok? De hát nappal van. – csodálkoztam.

- Emberek! – ezt egy kicsit megvetően mondta, de még mindig kedves volt. – A csillagok nem csak éjszaka látszódnak. Ezt te tudhatnád a legjobban. – nem tudtam, mire céloz.

- Mire célzol? – tettem fel hangosan is. Nem felelt, csak felnézett az égre, majd újra rám.

- Nem biztonságos itt neked.

- Tudom, ezt egyszer már közölted. – ezért nem bírtam őket. Mindig ködösen beszéltek, és egy mondatot akár százszor is elismételtek. Az már csak a kérdésem után jutott az eszembe, hogy nem szeretik a faggatózást. Úgyhogy ezek után nem kérdeztem semmit.

- A Mars csillaga egyre fényesebben csillog. Éjszaka te is láthatod. – már megint burkolt célzások. Lehet, hogy kicsit ideges voltam, de azért élveztem a beszélgetést. Végre egy olyan ember, illetve lény, ami nem faggatózik.

- Majd megnézem éjjel.

- Nem csak éjjel láthatod. Mindenütt ott van már. – Mi? Ebbe belezavarodtam egy kicsit, de nem kérdeztem, hátha akkor többet elmond. Csak vártam. Egy kis idő után folytatta.

– Lassan vissza kéne menned a kastélyba. Ott biztonságban vagy. – lassan fölálltam, a rajzot a kezemben szorongatva.

- Eltévedtem. Nem tudom, merre kell kimenni. – szólaltam meg végül. Ő csak bólintott, és letérdelt előttem.

- Szállj fel. Az erdő határán majd leteszlek. – tanultam lovagolni, jó is voltam belőle. De kentauron egészen más volt ülni. Nem kellett kapaszkodnom, hála a lovaglótudásomnak, elég volt, ha csak a lábammal szorítottam egy kicsit. Talán tíz percig mentünk, amikor már ritkultak a fák. Az erdő vége előtt nem sokkal megállt, és leengedett a hátáról.

- Veszélyes az erdő, és én nem leszek mindig itt, hogy megmutassam az utat kifelé. Legjobb lenne, ha nem jönnél ide többet. De a csillagokban meg van írva, hogy találkozunk még. – bólintottam, és indultam volna, ő azonban folytatta. – A csillagok üzennek nekünk. Ha megállsz, és kitárod a szíved, hallani fogod, hogy suttognak. – mi? Egy kentaur tanácsot ad egy embernek? Ez több mint furcsa. De még mindig nem végzett. – A madarad többet tud, mint hinnéd. Ő segíthet neked. Figyeld a csillagod! – azzal biccentett, és visszahúzódott az erdő árnyékába.

Teljesen meg voltam zavarodva. Semmit sem értettem. A titokzatos rajz, a kentaur, és hogy Padrone di Aira többet tud, mint hinném? A csillagom? Túl zavaros volt ez így egyszerre. Erősen gondolkozva elindultam a kastély felé. A rajzot útközben óvatosan összehajtottam, és a zsebembe rejtettem. Szinte percenként ellenőriztem, hogy megvan-e még.

Amikor visszamentem a Nagyterembe, a lányok még mindig ott voltak, és aggódó pillantásokat vetettek rám. Szinte tele volt a terem. A lányok odajöttek hozzá, és megkérdezték, hogy minden rendben van-e. Bólintottam. Nem faggattak, hála az égnek.

Visszamentünk az asztalhoz, de megint csak piszkáltam az ételt. A kezembe nyomták az órarendem, de az sem érdekelt. Amikor felmentünk a cuccainkért, csak akkor néztem meg jobban.

Dupla Sötét Varázslatok Kivédése, utána dupla Bájitaltan, és Mágiatörténet. Ebéd után megint volt egy Sötét Varázslatok kivédése óránk. Ahogy végigfutottam a szememmel, láttam, hogy minden nap legalább három SVK óránk van. Hétfőn és pénteken volt csak három, a többi napon mind négy, szerdán öt! Uram isten! Átváltoztatástanból is volt egy csomó, meg bűbájtanból. A többiből, mint például jóslástan, mágiatörténet mugliismeret vagy asztronómia csak egy-két óránk volt a héten. Ráadásul hétvégén volt egy SVK fakultáció, ahová azok járhattak, akik plusz átkokat akartak tanulni. Szombaton egymás után 5 SVK fak. volt. Kaptam egy kérdőívet McGalagony-tól, hogy melyik órákat akarom fölvenni: jóslástan vagy mugliismeret közül az utóbbit választottam, és feliratkoztam a SVK fak.-ra is. Előszedtem a könyveket, egy táskába pakoltam, aztán elindultunk a lányokkal az első SVK órára.
Következő