47.


A Nagyteremben senki sem volt, lévén, hogy az idő mutatója még csak hat óra 15 percet mutatott. Amikor leültünk a Mardekár asztalához, rögtön tányérok jelentek meg előttünk, és különféle finomságok: csirkehús, rizs, sültkrumpli, rántotta, kenyér, vaj, vajsör, tea, kakaó és persze müzli. Először abból vettem. Tudtam, hogy én már túl sovány vagyok, és hogy nem bírnám ki az egész napot, ha most nem eszem jó sokat. Úgyhogy müzlivel kezdtem. Egy jó nagy tállal megettem, de még éhes voltam. Utána jött a rántotta vajas kenyérrel, jó sok tea és kakaó, csirkehús rizzsel és sültkrumplival. Lezárásként ettem még egy kis müzlit. Teli hassal álltam fel az asztaltól, amikor észrevettem a lányok döbbent pillantásait. Tátott szájjal meredtek rám, hogy mennyit tudok enni.

- Jaj, csajok, éhes voltam! – álltam fel. A kicsit duci Cab nézett rám leginkább szörnyülködve.

- Tudod, hogy mennyi zsírt ettél meg ezalatt a tíz perc alatt? – nyögte.

- Nem, de nem is érdekel. – feleltem vállvonogatva. – Na mi lesz, megyünk már? – sürgettem őket. Felálltak aztán kimentünk a tóhoz.

- Hideg? – kérdeztem fürdőruhára vetkőzve. Cab végigmért, amikor fürdőruhában álltam előtte.

- Milyen vékony vagy! – kiáltott fel. – Hogy csináltad? – Mark… halál… NEM! Elfordultam.

- Nem akarok erről beszélni! – suttogtam. Tudtam, hogy egyszer el kell nekik mondanom. A barátaim voltak. De képtelen lettem volna akkor. Ők csak kíváncsian bólintottak, de nem faggattak. Nic mellém lépett.

- Nem fogunk faggatni. De ha úgy gondolod, hogy szükséged van egy barátra, aki meghallgat, akkor nyugodtan fordulj hozzánk! – érintette meg a vállam. Nem tudtam megszólalni, mert gombóc volt a torkomban. Inkább a víz felé indultam. Belesétáltam a hűvös vízbe, és vártam, hogy ők is jöjjenek.

- Na mi lesz? Nem jöttök? – érdeklődtem.

- De persze! Futás! – ugrott be mellém Nic. A többiek követték. Együtt pancsoltunk a vízben jó fél óráig. Utána kimásztunk, megtörölköztünk, és mentünk vissza a szobánkba. Éreztem a föl nem tett kérdéseket, de még nem voltam kész arra, hogy, bár a barátaim voltak, de mégis csak idegenek valamilyen szinten, hogy válaszokat adjak. Lefürödtünk, és tiszta ruhákba bújtunk. Egy fekete farmert és egy szintén fekete pólót vettem fel, meg persze egy talárt. Amikor megnéztük az órát az még mindig csak fél 8-at mutatott. Újból elmentünk reggelizni, mert ételre volt szükségem. Most már többen voltak a Nagyteremben. Mind a négy asztalnál ültek már páran. Amikor leültünk a Mardekáros asztalhoz berepült a sólymom. Mindenki szájtátva nézett rá.

- Szerbusz szépségem! Mi jót hoztál nekem? – kérdeztem tőle kedvesen, amikor leszállt mellém. A csőréből kipottyantott egy összehajtott pergament. Amikor megnéztem, mi van rajta, majdnem elájultam. Egy rajz volt. Marktól.
Következő