44.


Amikor elértük a hatalmas kaput, a Hagrid nevű óriás háromszor bekopogott rajta. A szigorú tekintetű McGalagony állt az ajtó túlsó felén. Tud valamit a vén banya. Beterelt mindenkit egy terembe, és meghagyta, szedjük rendbe magunkat, és majd értünk jön. A kis gólyák kíváncsian méregettek. Nem tudták, hogy ki vagyok, és miért olyan idős. Mármint, hozzájuk képest. Eltelt így egy kis idő. Aztán McGalagony bejött, sorba rendezett minket, engem a végére vitt, és elindultunk. A terem hatalmas volt, és álmennyezet volt. Illetve, olyan volt, mintha az igaz ég lett volna.
Mintha tényleg az eső csöpögött volna. Egy rozoga székhez kísértek minket, amin egy szintén eléggé rozoga kalap volt. Ez fog minket beosztani?Az elnyűtt fejfedő azonban dalra fakadt. Elénekelt valamit a házak közti összetartásról meg a házakról, aztán elhallgatott. Névsor szerint mentünk. Ahogy elnéztem a kis gólyákat, tudtam, hogy még jó ideig ott fogok állni.

Nagyon lassan lement a sor, de végül már csak én voltam. Ekkor Dumbledore szólásra emelkedett.

- A következő diák eddig Új-Zélandon járt iskolába, ezért nem találkoztatok még vele. A családját neki is tönkretette Voldemort Nagyúr. Mark. Andr… - elsápadtam. Nem bírtam tovább hallgatni, úgyhogy közbevágtam.

- ELÉG! - mindenki elhalkult. - Ehhez nincs joga! - sziszegtem dühtől piros arccal felé fordulva. Láthatóan erre még nem volt példa a Roxfort történelmében. - Ne vegye a szájára Mark nevét! Nem én tehetek róla, ha a hülye szállásukat nem védik eléggé! - néztem rá megvetően.

Dumbledore csak nézett és bólintott egyet, aztán újra megszólalt.

- Bocsánat. Figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy ennek a lánynak is vannak érzelmei. Sajnálom. Folytatódjék a ceremónia. - azzal leült.

Tudom, hogy bunkóság volt közbevágni, de nem akartam, hogy mindenki előtt jelentse ki, hogy Mark… meghalt. Nem bírtam volna elviselni. Mért nem hagyta, hogy én mondjam el annak, akinek akarom?
Még mindig idegesen, de leültem a székre, és a fejemre tették a Süveget. Egy vékony hangot hallottam a fülemben.

- Lám, lám… Vanarin Sfidare la Sorte. Bátorsága van, rengeteg… észből sincs kevés. Viszont a hülyesége is kéznél van, amikor kell… és jaj bosszúvágy, ravaszság és egy kis könyörtelenség is… és sajnos ezek vannak túlsúlyban. Hová osszalak?

- Hülye sipka. Ahová akarsz…- puffogtam magamban.

- Ááá… párszaszájú is. Ez aztán a ritka tulajdonság. Mardekár volt párszaszájú. Már tudom, hogy hová osztalak! - hallottam az idegesítő cincogást a fülemben.

- Akkor meg minek kérdezted? - húztam föl magam.

- Hihihi! Nagyszájú és ravasz vagy. A te házad a MARDEKÁR! - ezt már mindenki hallotta a teremben. A zöld-ezüst színű asztal felé vettem az irányt. Láttam még Harry-ék csalódott pillantását, de nem törődtem vele. Kiszúrtam a tömegben Malfoy-t, és hozzá siettem. Csak intett a kezével és mindenki egyel arrább ült, hogy nekem legyen helyem.
Dumbledore megint szólásra emelkedett, de most csak jó étvágyak kívánt. Azonban ahogy felém pillantott, egyből tudtam, hogy ma még lesz vele egy beszélgetésem. Hupsz.

Az étel fenséges volt, de alig ettem. Amióta Mark… szóval azóta alig bírtam enni. Legtöbbször csak turkáltam a kaját. Ettem valami csirkéhez hasonló kaját, meg egy kis krumplit. A vacsi végeztével Dumbledore újból felállt. A terem elcsendesedett.

- Az iskola melletti erdő Tiltott rész minden tanuló számára. Frics Úr, iskolánk gondnoka megkért, hogy közöljem veletek: az óraközti szünetekben tilos a varázslás, valamint a Weasley-fiúk által forgalmazott termékek használata. A teljes tiltólistát Frics úr szobájában tekinthetitek meg. Az új Sötét varázslatok Kivédése tanárotok csak holnap érkezik meg, utazási nehézségek miatt. Jó éjszakát! - fejezte be. McGalagony azonnal felém indult el. Tudtam, hogy beszélni akar velem, úgyhogy nem is álltam fel az asztaltól, Draco szólt, hogy megvár, de intettem neki, hogy menjen csak. A többi fiú eléggé érdeklődő képpel nézegetett, de nekik úgy tűnhetett, hogy ?Draco-val vagyok?, úgyhogy békén hagytak. Még jó. Na, nem mintha ronda lennék, csak egy kicsit lökött, amiről ők még nem tudnak. Hosszú barna hajam van, ami mindig kócos egy kicsit. Ehhez egész jól passzol a sötét szemem. Az arcom sem ronda, szerintem, bár ez így kicsit nagyképűnek tűnhet. Az alakommal sincs legtöbbször bajom, bár akkoriban csak csontváz voltam. Draco mosolya visszavitt az akkori jelenbe.

- A jelszó Kígyónyelv. - vigyorgott rám. De nekem erről megint az az átkozott éjszaka jutott az eszembe.

- Arin kisasszony, kérem, fáradjon velem. - egy nagy sóhajtás kíséretében felálltam, és követtem. Nagyon fáradt voltam már akkor, úgyhogy nem is figyeltem az utat, csak mentem a szigorú asszonyság után. Egy kőszörny szobor előtt eszméltem fel legközelebb.

- Cukorborsó! - kiáltotta, mire félreugrottak a szobát őrző kavicsok, és egy lépcső jelent meg. McGalagony intett, hogy álljak rá. Így tettem, mire elindult velem fölfelé. Egy ajtó előtt álltam, amikor elértem a tetejét.

- Gyere be! - szólított az öreg hang a szoba túlsó feléről. Nagy levegőt vettem, és beléptem.
Következő