- Ő Mark Andreas. – tudom, tudom… ezt a nevet használtam, amikor elmentem munkát szerezni. De nem tudatosan! – Ő fog nekem segíteni.

- Miben? – értetlenkedett az Igazgató.

- Kiszabadítani a Potter-fiút. – feleltem a magától értetődő dolgot. Azért kicsikét cukkoltam őket, de ezt csak vidámságból, hogy Mark is ott volt velem. Fred féltékeny pillantásait nem akartam észrevenni. – Azt hitték, hogy ingyen odaadom az életem egy olyan srácért, akit utálok? Na persze… - azzal Mark-ot kézen fogva bezárkóztunk a szobámba, és meghagytuk, hogy ne zavarjanak. Első dolgom volt, hogy írtam egy levelet Draco-nak.


Draco!
Köszi, hogy szóltál! Igazán hálás vagyok. Tudom, hogy nagy kérés lesz, amit most fogok mondani, de… kérlek, küldd el nekem a birtokotok és a házatok alaprajzát. Kérlek! Ha nem akarod, hogy meghaljak, akkor meg kell tenned!

Ölel:
Arin

Ui.: GYORSAN!!!

- Kérlek, Padrone di Aira siess! Most nagyon gyorsnak kell lenned! Olyan gyorsnak, mint életedben talán még soha! Repülj! – nyitottam ki az ablakot. Okos szemével még egy pillantást vetett rám, és kiszárnyalt. Pár pillanat alatt eltűnt a láthatáron. Látszódott rajta, hogy tényleg nagyon siet. Tudtam, hogy Draco megteszi, amire kértem. A barátom volt.
Fél óra múlva vissza is ért az alaprajzzal és egy levéllel együtt.

Arin!
Vigyázz magadra! Itt vannak a jelszavak, mert tudom, hogy mire készülsz. Az alaprajzon bejelöltem, hogy hol van Potter, amikor ezt a levelet küldöm. Az én szobám is be van jelölve. A kinti kapunál a jelszó: Blood.
A bejárati ajtónál: Draconius.
A cellákhoz külön jelszók kellenek, ahol Potter van, annak Kígyónyelv a jelszava.

A titkos átjárónál ki a kertbe Money a jelszó.
Én a folyosón fogok járőrözni. A ház fele van halálfalókkal. Éjszaka a legtöbben elmennek. Az utolsó járőr éjfélkor indul. Akkor becsukják a bejárati kapukat és 3-ig, a kapunyitásig nem lehet se ki, se bemenni a házba. Három órátok van, mert utána újrakezdődik a járőrözés. Kifelé a titkos átjárót használjátok. Befelé menet pedig segítek bejutni. Fél 12-kor találkozzunk az erdőben bejelölt ponton.

Óvatosan!

D.M.

- Jaj, imádom a srácot! Segít nekünk! Na jó, fogjunk bele. – megnéztük a térképet. Draco bejelölte, hogy hol találkozzunk. A ház hatalmas volt. A térkép fölé görnyedve tanácskoztuk a lehetséges szökési útvonalakat…
10-kor levonultunk a konyhába, és ettünk valamit. Mindenkitől elbúcsúztunk, mert nem tudhattuk, hogy mi lesz a vége. Sok szerencsét kívántak nekünk, bár szerintük nem volt túl sok remény. De mi Markkal bizakodtunk. Együtt voltunk. És ez volt a lényeg. Ha meghalunk, akkor is egy barát lesz ott a halálunkkor. Egy igaz ember, aki tiszta szívéből szeret. Mindketten fekete ruhákba bújtunk. Az utcán nagyon sötét volt. Pont újhold. Mázli. Olyankor van a legsötétebb.

11-kor akartunk elindulni, hogy fél 12-re kényelmesen odaérjünk a találkozóhelyre. Mark még régen csinált két bőrövet nekünk, ahová a kis lombikokat és robbanószereket tettük be, ha éppen akcióra készültünk. Akkor is ez volt rajtunk. Az arcunkat a mugli akciófilmekhez hasonlóan korommal befeketítettük. 11 előtt nem sokkal már teljesen készen álltunk az indulásra. Előtte bőséges vacsorát kaptunk, amit meg is ettünk, mert tudtuk, hogy szükségünk lesz az energiára. Talán azért kaptunk annyit, hogy kárpótoljanak, amiért a szinte biztos halálba küldenek minket.
Vacsora után az előcsarnokba mentünk, onnan indultunk. Senki nem nézett a szemünkbe. Mindenki lehajtott fejjel köszönt el tőlünk. Még Dumbledore arcán is egy kis megrendülést láttam. 11 előtt pár perccel indultunk el. Még utoljára intettünk mindenkinek egyet, és hoppanáltunk.