- A Potter-fiú…

- Ez borzalmas!

- Miattad van az egész! – ilyen és hasonló szidalmak értek. Szomorú voltam, hogy így gondolták. De ők semmit nem tudtak. Dumbledore lassan csitította a tömeged, de látszódott rajta, hogy nem nagyon érdekli, hogy éppen engem pocskondiáznak. Lassan elcsitult a tömeg, és Dumbledore rám nézett.

- Őszintén megmondom neked: többet ér Harry élete, mint a tiéd. De nem akarlak odavetni nekik. Nem tudom, hogy mit tegyünk. – hirtelen egy megfáradt öregembernek tűnt. Megsajnáltam. Talán tényleg van, ami fontosabb, mint az, hogy én éljek, talán tényleg fontosabb egy egész nemzet élete, mint az enyém. Erre akkor ébredtem rá. Padrone di Aire elrepült mellőlem. Pár perc múlva egy újabb levéllel a karmai közt tért vissza, a csőrében azonban egy bagoly vergődött. Szegény pára. De az én madaramnak is ennie kell valamit. Egyébként, hasznos állat egy sólyom: ha egy levelet meg akarok kaparintani, odaküldöm a bagolyhoz, és ő jobb esetben csak kicsit megijeszti, és jószerével elveszi tőle a levelet.
Elolvastam ezt is.

Kedves Vanarin Sfidare la Sorte kisasszony!

Harry Potter nálunk van. Ha élve akarja látni, akkor holnap este 8-ra jöjjön a Foltozott Üst nevű kocsmába, és ott megbeszélhetjük a kiszabadításáról szóló részleteket. Biztosíthatom, hogy Ön része lesz a feltételnek. Még most gondolja át, ki a fontosabb: a maga vagy Potter élete.

Üdvözlettel:

Lucius Malfoy



Hát igen, valami hasonlóra számítottam én is. Dumbledore is elolvasta a levelet, aztán körbeadta.

- Adjuk oda őt!

- Potter fontosabb! – ez jól esett. Oké, hogy Potter a hős, és neki kell majd megölnie a Sötét Nagyurat, de azért rám is gondolhatnának. Persze ezt nem mondtam hangosan. Dumbledore némán végigmért. Éreztem, hogy a kérdése ott lobog a levegőben. Megtennéd?
Némán bólintottam. Mert tervem volt.

- Egy telefon kéne.

- Miért?

- Hogy felhívjam a munkaadómat, hogy ma nem tudok dolgozni menni. – Dumbledore csak biccentett. Láttam rajta, hogy nem szívesen küld egy gyereket a halálba. Legalábbis ő azt hitte. Meg egy picit én is. Elmentem Lupin-nal a legközelebbi telefonfülkéhez, és fölhívtam a portást, hogy megbetegedtem, és elnézést kérek, de nem tudok ma munkába menni. Megmondta, hogy átadja az üzenetem. Némán visszaballagtunk. De nekem szükségem volt még egy valamire. Illetve valakire. Amikor visszaértünk, hangosan bejelentettem.

- Hazamegyek valakiért, aki segíthet. – azzal elhoppanáltam.

Következő