28.



A hüllőházban a kígyók fajának rengeteg képviselője jelen volt: boák, pitonok, siklók és egyéb csúszómászók. Először a látogatók bejáratán mentünk be, megnézni a kígyókat. A fal mellett végig üveges falú kígyó-lakok voltak, és a terem közepén is végig volt rakva akváriumokkal a terem. Jó pár látogató nézte őket, de senki nem figyelt ránk. Pat megjelenésére a legtöbben sziszegni kezdtek, amit persze én is értettem.
- Kit hosssssztál nekünk, Patssss?
- Fincsssssssi husssssssssszi…
- Ésssz millyen fiatal…
Pat odament az első kígyóhoz egy boa constrictor-hoz, és beszélni kezdett hozzá.
- Ő az új gondozótok lesz velem együtt. Ő is ért titeket. Nem szabad bántanotok őt. Üzend meg mindenkinek. – mint megtudtam volt egy második emelet is, ott is jó sok kígyó volt. A teremben óriási sziszegés lett. Még a látogatóknak is feltűnt. Az összes kígyó sziszegni kezdett és mozgolódni, hogy a hírt továbbadják egymásnak.
- Gyere! Adok egy munkaruhát, és elkezdjük az ebédet készíteni nekik. – azzal egy ajtó felé terelgetett, amin egy figyelmeztető felirat volt: IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! Pat elővett egy kulcsot, amivel kinyitotta az ajtót és beengedett. – Ja, és remélem, hogy nem félsz a denevérektől. Mert őket is mi etetjük. – denevérek? Hát… nincs sok bajom velük, de tőlük inkább távol tartanám magam, ha lehet. Persze nem mondtam meg neki.
Az ajtó után egy folyosóra értünk, ami 3 felé ágazott el: egy ment jobbra, egy balra és egy egyenesen.
- A jobb oldali folyosón keresztül eljuthatsz a jobb fal melletti kígyókhoz, a bal oldalin pedig a bal oldalon lévő állatokhoz. Hátulról etetjük őket, és ott is tudjuk kivenni őket. Minden nap kiveszünk egy kígyót, aminek először lefejjük a mérgét, és utána odavisszük a látogatókhoz simogatásra. Simogatni ingyen lehet, de a fényképért 1 fontot kérünk, és ezért a pénzért az emberek nyakába tesszük a kígyót. A pénz viszont te bezsebelheted. Az igazgató nem kéri ezt a pénzt. Így egy hétvégén összegyűlik kb. 100 font, ami a tiéd. Most, hogy itt vagy, két kígyóval fogunk tudni dolgozni, mert másra eddig nem mertem rábízni. De mivel te is párszaszájú vagy, nem lesz baj. - és elindult egyenesen a folyosón. Rámutatott az első szobára.
- Itt készítjük el az ételeket az állatoknak. Általában élő egeret vagy patkányt rakunk be nekik, hogy egy kicsit hadd dolgozzanak meg a kajáért, de mellé persze már halottat is rakunk, ha az élőt megették. Vizet is naponta 3x cserélünk. A menüben benne van még szöcske és gyümölcsök az olyan kígyóknak, amik kérik. Szóval, egyszerűen csak megkérdezed, hogy kérnek-e a húson kívül mást. Ez egyszerű. – bólogattam. A leghátsó szobára mutatott. – Oda érkezik minden nap a friss szállítmány. Először oda megyünk, kiválogatni a halott és élő állatokat. Tudod, néha elpusztulnak az út során, és ezeket át kell tennünk. Sajnos, nekünk kell megülni is az állatokat, de ezt általában – lehalkította a hangját és körbe nézett, hogy van-e valaki a folyosón – varázslattal végzem. Egyszerű csonttörő-bűbájjal. – elmagyarázott mindent, és munkához láttunk.
Először kiválogattuk az élőket, és egy dobozba pakoltuk őket. A halottakat meg egy sima tálcára. A „piszkos munkát” (gy.k.: megölni az egereket) Pat végezte el. Utána a gyümölcsöket megmostuk és egy tálcára készítettük el. A szöcskéket is élve kaptuk, de azok élve is kellettek. Hadd legyen egy kis izgalom a kígyóknak a szürke hétköznapokban!
Együtt vittük nekik a kaját. Pat az összes kígyónak bemutatott. Mondta nekik, hogy én is szeretem őket, ami meg is erősítettem. Beszélgettünk mindegyikkel egy kicsit, és 1-ig végeztünk is az etetéssel. Utána elvitt az étkezdébe, ahol a dolgozók ehettek. Vett nekem kaját, amit hálásan be is faltam. Ebéd után lemostunk pár kígyót, és kiválasztottuk a boa constrictor-t, aminek nincs méregfoga, de hatalmas: 2-3 méteresre is megnőhet. Ez a példány jó 2,5 m hosszú volt. Szépen lemostuk és Pat a nyakamba rakta, hogy őt én fogom vinni ma délután. Ő kiválasztotta a szalagos tigrispitont. Ezek az állatok a természetben a 6-8 méteres hosszúságot is elérhetik, de terráriumban általában csak 3,5-4,5 m-esek. Ez a példány azonban az 5 m-t is meghaladta.
Kiállatunk velük a látogatókhoz. Folyamatosan beszéltem a kígyómhoz, nehogy baj legyen, de ő már „öreg róka” volt, ismerte a dörgést. Jól elbeszélgettünk. Mesélt az unokatesómról is. Az összes kígyó szereti őt, de mondta, hogy engem is megkedvelnek, ha ilyen aranyos leszek hozzájuk.
A nap végeztével fáradtan bandukoltunk hazafelé. Pat hívott egy teára hozzájuk, de én túl fáradt voltam, hogy menjek. Megadta a címét, és megbeszéltük, hogy holnap a munka előtt fél órával találkozunk. Magányosan ballagtam a Grimmuald Tér felé és gondolkoztam. Jól tettem, hogy nem a fekete mágusokhoz álltam? A fehér mágusokkal úgysem túl jó a kapcsolatom. A legtöbben utálnak, és hogy tudnék olyanok mellett harcolni, akik csak lenéznek? Ez így nem fog menni. Tudtam jól. De bátyám hatására nem állhattam a fekete mágusokhoz. De a fehérekhez meg magam miatt nem tartoztam annyira. Tényleg. Mi lenne… ha… nem állnék egyik oldalon sem? A fehér mágusok eltaposnának, míg a sötét boszorkák és varázslók közt általános megbecsülésnek örvendenék. Vajon sikerül? Nem tudhattam. Akkor még nem.

Következő