27.



- Arin? – kérdezte csodálkozva, de boldogan.
- Igen! – és megöleltük egymást. Ő az unokatestvérem volt, akit kitagadtak a családból, mert mugli férje volt. Szintén varázsló. Egy ideig nagyon sokszor jártak hozzánk, de amikor feleségül ment egy Roberts nevű emberhez, az egész família családárulónak titulálta. Azt tudtam, hogy Angliába jött, mert mi tartottuk a kapcsolatot levélben. Mintha írta volna, hogy kígyókkal foglalkozik, mivel ő is párszaszájú, így könnyű volt neki gondozni őket. Az igazgató csodálkozva nézett.
- Ti ismeritek egymást?
- Igen. – mosolygott Pat. – Ő az unokatestvérem, de már nagyon régen nem láttam. Nagyon jól ért a kígyókhoz, ezt én is megerősíthetem. Nem lesz vele baj! – nyugtatta meg a muglit. Ő csak biccentett és intett, hogy menjünk. Amikor kiértünk az épületből és már a hüllőház felé sétáltunk, halkan megszólalt.
- Hogyhogy itt vagy Angliában? Hallottam ugyan pletykákat a Tanácsról, hogy mi történt, de ez csak szóbeszéd.
- Mit hallottál? Neked mindent el fogok mesélni. – válaszoltam én is csöndesen.
- Azt, hogy apád megkínzott, és ő a Sötét Nagyúr mellé állt. És hogy meg akar ölni. Ennyit. – vezetett el a fák alatt.
- Akkor jókat hallottál. Nyilvánosan megsértettem a Malfoy családot, mire Martin megpofozott. – nem lettem volna képes kimondani azt, hogy „apám”. – Azt mondta, hogy vagy megváltozom, vagy kitagad. Bocsánatot akartam volna kérni, de a bátyám segített ráébredni, hogy ez nem a helyes út. Hogy nem felelhetek meg mindenki elvárásainak. Úgyhogy ellenszegültem annak az embernek, mire megkínzott a Crucio-val. Fejetlenség lett, és én Dumbledore-hoz menekültem. És most pedig meg akar ölni. De nekem meg semmi pénzem nincs, úgyhogy dolgozni akartam, hogy a saját pénzemből tudjam megvenni az iskolai tanszereket. Ha tudsz esetleg valami munkát, akkor majd szólsz, ugye? Lehetőleg a mugli-világban. Ja, és az én nevem Arin Andreas. Nem akarom a törvényes nevemet használni, mert veszélyes lenne. – figyelmesen végighallgatott, megvárta, amíg befejezem.
- Az állatkerten kívül is akarsz dolgozni? – kérdezte végül.
- Igen. Azt akarom, hogy legyen pénzem. Nem kell sok, csak hogy tudjak magamnak talárt meg iskolai cuccokat venni, meg esetleg valami édességet. – feleltem. – De tudod, szeretnék egy külön széfet nyitni magamnak a Gringotts-ban. Anyámék úgysem adnak nekem semmit, és nem szeretném azt, hogy ha befejezem a sulit két év múlva, hogy ott álljak pénz nélkül. Kell valami az újrakezdéshez. És ha túlélem a háborút, akkor legalább annyi pénzem lesz, amivel egy kis lakást tudok magamnak bérelni.
- Most hol laksz?
- Dumbledore rejtekhelyén. Ő a titokgazdája a háznak.
- Nem akarsz esetleg… mivel sorstársak lettünk… mármint, téged is kitagadtak…
- Igen?
- Szóval, hozzám költözni? A nyári szünetekben, meg amikor éppen nincs iskola? Úgymond, örökbe fogadnánk.
- Oké. Mármint, meg kell beszélni Dumbledore-ral, de szerintem oké.
- Otthon van a 2 éves lányom. Segíthetnél körülötte, és a házimunkában, persze fizetség fejében. Meg az újságkihordásban az egyik ismerősömnek. És ha van energiád, a szomszédok szeretnének takarítónőt fölvenni. Segíthetnél nekik is. – látszódott rajta, hogy tényleg segíteni akart.
- Van lányod? Tényleg? És már 2 éves? – csodálkoztam. Soha nem mondta, hogy van gyereke. Nevetett.
- Igen, jövőre tervezzük a másodikat.
- És… a férjed tudja, hogy te… varázsló vagy?
- Hát persze. Eléggé meglepődött, de jól viselte. Na, irány dolgozni! – mondta amikor beértünk a hüllőházba. Tudtam, hogy mostantól tényleg a saját lábamra álltam. Volt munkám, egy jó fej unokatesóm… kell más?

Következő