- Kedves barátaink, szövetségeseink. Ma mindenki itt maradhat. A szobákban hálózsákokat kapnak majd, és ott kell aludniuk, másokkal megosztva a helyet. Mivel későre jár, ezért ma már csak vacsorát osztunk, aki kér. Kérjük, hogy mindenki halkan közlekedjen, már amennyire ez lehetséges. Holnap elkezdjük megbeszélni a teendőket a jövőre nézve. Köszönöm. – azzal leszállt az asztalról, elindult felém. Biccentett nekem, és intett, hogy maradjak még mellette egy kicsit. Én is bólintottam. A Weasley család felé is intett, ők is maradtak, kivéve a fiatalabb fiút és a lányt. Ők segítettek mindenkinek helyet találni a házban.

Amikor nagyjából kiürült az ebédlő, Dumbledore behívott minket oda. Ott bent volt a Weasley család most már én és is. Dumbledore becsukta az ajtókat, és komoly szemmel rám nézett.

- Köszönöm. – csak ennyit mondott. De én értettem. Csak biccentettem.

- Itt fogsz lakni ezentúl. Ugye tudod, hogy ezt egyhamar nem teszed jóvá apád szemében? – kérdezte fürkésző tekintettel.

- Tudom. Tisztában vagyok vele. És azzal is, hogy ha teheti, akkor meg akar ölni. – feleltem kissé idegesen. Most már üldöznek, a fejemet akarják. Ez már nem csak játék volt.

- Majd Harry-ékkel együtt mész el vásárolni, és a Roxfort Expresszhez, onnan pedig a Roxfortba, ahol az elsősökkel együtt osztanak be téged is. Itt azonban nem varázsolhatsz, amíg be nem töltöd a 17-et. Szóval, még egy évig. Lehetőleg ne mászkálj az utcán sötétedés után, de legjobb lenne, ha semmikor. Vigyázz! – figyelmeztetett komolyan.

De hát, nem voltam én hülye. Csak a varázslás megtiltásával voltak bajaim. De folytatta.

– Az Abszol Útra át kell változnod valaki mássá: Hermione Granger alakját kell majd felvenned, amibe ő bele is egyezett. Százfűlé-főzetet fogunk használni. Addig pedig próbálj meg segíteni az itteni feladatokban. – elindult az ajtó felé, miközben biccentett egyet, és a Weasley-családdal hagyott, akik mind engem néztek nem épp barátságos pillantásokkal. Egyedül Fred nézett rám kedvesen, a többiek azonban nyílt ellenszenvvel. Nem bírtam tovább: fáradt voltam, sok mindenen mentem keresztül. Pihenésre volt szükségem, és a bátyámra, akivel beszélni tudtam volna. De mivel a második dolog kivitelezhetetlennek tűnt, beértem az elsővel is.

- Nem akarok udvariatlannak tűnni, de nem kaphatnék egy szobát aludni? Nagyon kimerült vagyok. – néztem végig rajtuk. Az asszony csak idegesen biccentett, és intett, hogy kövessem. A család többi tagja némán nézett utánam. Az ajtó előtt megszólalt.

- Freddel és George-al fogsz lakni. – nézett a két fiára és rám. Ők csak bólintottak, és segítettek felcipelni a cuccaimat: a könyvekkel teli bőröndöt és a ruhákkal teli táskát. Az egész házban mindenhol emberek feküdtek a szobákban és a folyosókon is, ahol csak helyet találtak, és halkan beszélgettek.
A szobájuk kicsi volt és csupán két ágy volt benne, meg egy asztal az ablak előtt. Körbenéztem az én ágyamat keresve, de nem találtam több alvó alkalmatosságot. A láthatóan mérges asszonyságra néztem.

- Mi az? – kérdezte barátságtalanul. Nem értettem, miért ilyen. Azért, mert segítettem a bátyámnak megszökni? Vagy mert a tanács kudarcba fulladt?

- Hol fogok aludni? – kérdeztem fáradtan.

- Ahol akarsz. Ott a padló. Itt egy hálózsák. – intett a pálcájával, és megjelent előttem egy piros-kék hálózsák.

– Éjszakára nem hagyhatod el a szobát. – utasított. Mintha direkt mászkálni szerettem volna. Viszont ha azt mondják, hogy nem mászkálhatok, ezzel csak azt érik el, hogy mászkálni akarjak. De majd máskor. A rosszalkodáshoz túlságosan kimerült voltam. Bólintottam csak, fogtam a hálózsákot, és letelepedtem a két ágy közé. Szinte rögtön elaludtam, pálcámmal a kezemben. Még gyengén érzékeltem, hogy valaki felemel a földről.
Következő