- Hülye vagy! – közölte velem. Mintha én kértem volna, hogy szöktessen el!

- Te meg mit szólsz bele az életembe? – fújtam föl magam.

- Végre a régi Arin-t látom. – jegyezte meg enyhe cinizmussal. Hát persze, erre ment ki az egész, hogy olyan legyek, mint régen. Ilyenkor utálni tudom!

- Figyelj, vissza kell mennem! Attól semmi nem változik, ha elbujdosok a bajok elől. Így csak gyávának fognak titulálni…

- Amit persze te nem bírsz elviselni! Nem bírnád ki, csak most az egyszer, hogy nyugton maradsz? – fakadt ki. – Mindig ilyen voltál: beleszóltál mások dolgába. Ez nem a te csatád. Gyerek vagy még. Ne szólj bele ebbe. És különben is apának nincs joga hozzá, hogy ilyet tegyen vele. Oké, kissé lökött vagy, de kit érdekel? Fogadjon el így, ahogy vagy. Ne akarj a kedvére tenni mindig. A te életed, tedd azt, mit jónak látsz, ne pedig amit mások akarnak tőled. – fejezte be. Még mindig dühösen meredtem rá.

- Oké. Visszamegyünk? – kérdeztem.

- Nem. Itt maradsz. – felelte leülve egy sziklára.

- Nincs jogod ehhez! – ordítottam vele. – Az én életem, nem te mondtad? Akkor hadd tegyem azt, amit jónak látok! Visszamegyek, és bocsánatot kérek! És megyek szavazni a Tanácsba!

- Hát még mindig nem érted? – nézett rám keserűen. – Nincs mit szavazni! Az egész csak álca. Az egész már régen eldőlt. Ez csak álca a külvilágnak. Hidd el, hogy igazat beszélek! – megfontoltan ejtette ki ezeket a szavakat. A dühöm egy perc alatt elpárolgott, és kíváncsiság vette át a helytét. Tudtam, hogy megvannak a megbízható forrásai.

- Mi? – kérdeztem rögtön.

- A legtöbb család elkötelezte magát a Sötét Nagyúr mellett. – kezdte halkan. – Mindegy, hogy pár hónapja, napja vagy sok-sok éve, de a legtöbben ki akarják irtani a mugli származású varázslókat és boszorkányokat. Akik ellenállnak, vagy még nem tudják, azokat próbálják most meggyőzni, hogy álljanak a Nagyúr mellé. Zsarolással, vagy hatalom és vagyon ígéretével sorra állítják maguk mellé az embereket. Persze van egy-két család, például Weasley-ék, akik hallani sem akarnak a Sötét Nagyúrról… de a legtöbben máris mellette állnak.

- De te nem örülsz ennek? Hisz te is a Nagyúr mellett kötelezted el magad… - nem értettem, hogy mit akarhat ezzel.

- Igen, ez igaz. De téged, téged nem akartalak belekeverni ebbe az egészbe.

- Miért?

- Hát nem érted? Ha a Weasley család és Dumbledore vigyáznak rád, még lehet esélyed egy jobb életre. Ne kötelezd el magad már most.

- Miért? – még mindig nem értettem. Ha olyan rossz az a Nagyúr, mért nem pártol át?

- Hát nem érted? A ?jó? oldalról még átállhatsz később, ha így akarod. De ha a Nagyúrnál kötelezed el magad, nem tehetsz ilyet. Aki elárulta őt, és félreértés ne essék, meg fogja tudni, arra kínhalál vár. Dumbledore mindig ad még egy esélyt az embereknek. Ezért olyan hatalmas mágus. Ha használna fekete mágiát, Voldemorténál is nagyobb hatalomra tehetne szert. – ezt elismerően mondta, pedig az ellensége volt. Nem hittem, hogy az öreg rókának ilyen nagy hatalma van. – És van még valami. A Potter fiú születése előtt mondtak egy jóslatot róla és a Sötét Nagyúrról. A Nagyúr megtudta, hogy mi áll a jóslatban: vagy ő győzi le a Potter-fiút, vagy a fiú őt, de az egyikkőjüknek meg kell halnia. A fehér mágusok még nem tudják, de a Nagyúr megtudta az egész jóslatot. Biztos forrásból tudom ezt, de ez titok. Csak azért mondom el, mert bízom benned. – biccentettem, azonban nem nagyon érdekelt Potter sorsa. Aki olyan bunkó, mint ő, az néha megérdemelné a halált. Akkor így vélekedtem erről. Persze később megváltozott a nézőpontom. Akkor még nem vettem észre azt a hamiskás mosolyát a szája sarkában, ami oly sokszor megjelent pedig, ha gúnyolódott.

- Akkor mi lesz? Weasley-ék is ott vannak a Tanácsban? – kérdeztem, mert hirtelen eszembe jutott Fred bűnbánó arca.

- Igen. Amint vége van a Tanácsnak, ők veszélyben lesznek. Figyelj rájuk, kérlek.

- Miért én? – értetlenkedtem.

- Mert te tudod használni és kordában tartani az erődet. Nagy boszorkány leszel egyszer, de a magad erejéből. Ezért csodállak. Mert én csak beálltam a szolgasorba egy jobb élet reményében, de nem tudtam, mi vár rám. A magam erejéből soha nem jutottam volna el arra a szintre, ahol most vagyok: tábornok. Csak azt tettem, amit parancsoltak nekem, de soha nem volt elég erőm ahhoz, hogy megtagadjam a parancsot. Te megtetted ezt. Az egész családban tudják, hogy te vagy a nagy lázadó. – csodálkozva rápillantottam. Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta.

- Bizony, ne nézz így rám. Az összes országba eljutott a híred, hogy milyen nagy vadóc vagy. A gyerekek követnének téged. Ezért akartak téged megtörni, mert akkor a kicsik is belátták volna, hogy a Család hatalma még az örökké vad Vanarint is legyőzi, akit pedig az Új-Zélandi Mágiaügyi Minisztérium sem tudott. Ezért volt ez az egész játszma. Hogy megtörjél. Tudták, hogy nagy varázserőd van, és hogy a koncentrációs figyelmed jóval az átlag fölött van, ha párbajozol. Gyorsan tanulsz meg bonyolultabb átkokat is. Mert olvastál róluk, de ez elég is. Persze – pillantott rám büszkén. -, a Nagyúrhoz is elért a híred. Ő is meg akar kaparintani magának.

- Hú. – mást nem is tudtam mondani. Új remény támadt fel bennem. Azt hittem, hogy eldobhatom magamtól az igazi énemet. Ez hülyeség. Az ember olyan, amilyen. Ha valakinek nem tetszik, akkor vágjon pofákat, vagy tagadjon ki. A lényeg, hogy nem leszek egyedül. Mert a bátyám mindig mellettem állt. – Visszamegyünk? – kérdeztem eltökélten.

- Nem érted? Felesleges, mert… - kezdte volna idegesen, de félbeszakítottam.

- Hé. Arin visszatért, hogy jól beolvasson az apjának. Nyugi. Nem hozok Rád szégyent. – vigyorogtam, de elkomorult a tekintetem. – Mit fognak hinni, mikor szabályosan elraboltál?

- Figyu, én csak WC-re mentem ki… - nézett rám azzal a hamisíthatatlan vigyorával. – Te meg azt mondod, hogy semmire nem emlékszel, mert kitörölték a memóriád. Vagy nem tudom. Ezt nem gondoltam át.

- Bízd ide! – mosolyogtam rá. – Na, most kapj fel, hoppanlájunk vissza, és te meg eltűnsz, és kb. 3 perccel azután, hogy engem ott leraktál, visszasétálsz a terembe, átöltözve.

- Mint egy képzett halálfaló. – nézett elismerően. – De ne legyél az. Várj, amíg befejezed a sulit, és utána dönts. Kérlek! Értem tedd meg! – kért. Bólintottam. Felkészültem rá, hogy kitagadjanak a családból, ha nem fogadnak el.
A vállára vett, és visszamentünk a kastélyba.