Én voltam az első, aki megérkeztem a szobába. Észre vettem, hogy mindenkinek előre meghatározott helye volt: én az erkélyhez legközelebbit kaptam. Hogy honnan tudtam? Egy nekem címzett levél volt az asztalon, és a cuccaim is oda voltak rakva szép rendben. Mikor a levélért nyúltam, egy pukkanás hallatszott. Körbe néztem, de csak egy adag csomag jelent meg mellettem. Gyorsan megnéztem, ki van a mellettem lévő ágyon. Draco Malfoy - állt a díszes címzés a levélen. Ideje volt kinyitni a sajátomat. Előtte még kinyitottam az ablakot. Szép napunk volt, sütött a Nap, de kellemes szellő járt. Megnéztem a levelem.

Kedves Vanarin Sfidare la Sorte kisasszony!

Örülök, hogy elfogadta meghívásunk, és eljött a Tanácsba. Mivel Ön még kiskorú, a kijelölt napokon szavazhat, amit előtte időben meg fog tudni. Természetesen beülhet meghallgatni a nagykorúak Tanácsát, de nincs szavazási joga. Addig érezze jól magát.
A térkép segítségével eljuthat a medencéhez, a kviddicspályához (ahol Nimbusz 2003-asok állnak a rendelkezésükre), a lovardához (ahol tiszta vértű arab paripákon lehet lovagolni) vagy akár a játszószobához is. Ha nézeteltérése támad valakivel, vagy csak gyakorolni szeretne, a párbaj-szobáink is nyitva állnak Ön előtt. Ezen kívül a házimanóktól bármikor kérhet ételt, idegenvezetést. Amikor mindenki megérkezik, egy Ünnepi Vacsorát tartunk, ahol az összes családok kérjük, hogy jelenjen meg. Az alkalomhoz illő ruhát viseljenek.
Ha bármi problémája lenne, kérjük, jelezze nekünk, és mi mindent megteszünk, hogy kellemesen teljen az ittléte.


Családja:

A Sfidare la Sorte Család angliai tagjai: Hugó, Antoanette és Alice


Mosolyognom kellett. Alice az unokatestvérem, de eddig csak egyszer találkoztam vele. Mégis, kedvesek voltak a levélben. Amikor elraktam a levelet, pont betoppant Draco is.

- Szia megint. - köszöntem kedvesen. Ő is mosolygott.

- Hello! - aztán csak néztünk egymásra. Hogy megtörjem a csöndet, megszólaltam.

- Ismersz valakit, akikkel együtt fogunk itt lakni?

- Igen, Robert Nott-ot. Egy suliba járunk.

- Akkor jövőre évfolyamtársak leszünk, jól sejtem? - következtettem ki.

- Bingo. - mosolygott. Szép szemei voltak. Nagyon is. - De remélem, hogy osztálytársak is.

- Azzal elkezdte magyarázni, hogy a Roxfortban (így hívják a sulit, mint megtudtam...), csak négy ház van: Mardekár, Griffendél, Hollóhát és Hugrabug. Mesélt az ellentétekről, ami az első két ház között van, és a többiről is. Érdekes dolgokat mondott. Megkérdeztem, hogy ő melyik házba jár.

- A Mardekárba. - gondolhattam volna. De ezt nem rossz értelemben. Az ágyunkon feküdtünk, egymás felé néztünk, és dumáltunk egy csomó ideig. Meg persze ő is elolvasta a levelét. Végül komolyabb témához értünk.

- Kik mellett akarsz harcolni? - kérdezte hirtelen komoly szemekkel. Eddig én is csak nevetgéltem, meg hülyeségeket dumáltunk, de ennek hirtelen vége volt.

- Még nem tudom. Meg akarom hallgatni mindkét követet, hogy dönthessek. Nem ellenzem jelen pillanatban a Sötét Nagyúr döntéseit, de nem is támogatom. Ugyanígy vagyok a másik féllel is. Mért, te kit támogatsz? - kérdeztem. Ő felkelt, és lassan kisétált az erkélyre. Ott a korlátra támaszkodott, és szétnézett a tájon. Kimentem hozzá. Eddig észre sem vettem, de csodálatos volt innen a kilátás. A varázslók még mindig özönlöttek. Hallottam, ahogy mellettem Draco nagyot sóhajt.

- Mi nyomja a lelked? - próbáltam megtudni. Amikor hallgatott, kezdte rájönni. - Te már elkötelezted magad az egyik oldalnál, igaz? A családoddal együtt.

- Igen. Mi mindannyian a Sötét Nagyurat támogatjuk. - fordult felém. Nem tudom, mit hitt. Talán azt, hogy akkor egyből gyilkosnak hiszem? Hisz a saját szememmel láttam, hogy a módszerek nem különböznek a két oldal között. Csak a célok.

 
- Engem ez nem zavar, jó, ha tudod Draco. - feleltem végül. Nem tudom, miért, de folytattam. - A bátyám halálfaló. Évekkel ezelőtt egyszer elment otthonról, de nem jött vissza. Gondolom, ide jött, Angliába. És pár nappal ezelőtt megjelent, és ide hozott minket. - látta, hogy nem mondom el a teljes igazat. Fürkésző tekintettel rám pillantott.

- Biztos vagy benne, hogy ez így történt? - kérdezte végül.

- Nem tudom, megbízhatok-e benned.

- Hisz én is elmondtam neked az én titkomat. És különben is, nem azért vagyunk itt, hogy megbízzunk egymásban? - kérdezte kicsit gúnyosan. Tétováztam, de bólintottam, mert jogosan kérdezett. Mivel az apja halálfaló, gondoltam, hogy úgy is tud mindent.

- A Nagyúr levelet küldött nekünk pár hete. Nem válaszoltunk neki, mert nem akartuk elkötelezni magunkat. Tudod, a családomban erősen él a szabadságvágy. Nem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk. Bátyám, mivel halálfaló, tudta, hogy támadás fognak ellenünk indítani. Eljött hozzánk az életét kockáztatva, és biztonságba vitt minket. Utána levelet küldtünk Hugó bácsihoz, hogy lesz-e Tanács, mert hallottuk hírét. Visszaírt ma reggel, és idejöttünk. De ez elvileg titkos. - néztem rá. - Ha megtudják, meg is ölhetik. És én ezt nem akarom. Tudom, vannak köztünk ellentétek, de mégis csak a testvérem. Remélem, megérted ezt, és nem teszel olyat, amivel ártani tudnánk neki. Kérlek. - ő csak bólintott.

- Megígérem, hogy ezt nem mondom el senkinek, Vanarin. - szólt.

- Arin. Nem Vanarin. Nem szeretem, ha valaki Vanarinnak szólít.

- Arin. - mosolygott.
Mi meg csak álltunk ott, és néztük a tájat, és halkan beszélgettünk, de a háború témát gondosan elkerültük. Megkért, hogy egy barátságos párbajt majd vívjak vele. Csak mosolyogtam. Végre ellenfélre akadtam.
Kinyílt az ajtó, és egy barna hajú és szemű srác jött be. Draco rámosolygott.

- Nott! - indult el felé. Kezet fogtak. Az ő ágya Draco-é mellett volt. Tehát a kicsiknek velünk szemben jutott hely. Csodálkoztam, hogy a francia kislány még nincs itt. Mondjuk, biztosan a szüleivel van még.

- Ő itt Vanarin Sfidare la Sorte. Arin, hadd mutassam be neked egyik osztálytársamat, Robert Nott-ot.